Posted by

Átkönyörgött évek Részlet

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek (részlet)   Csak feküdtek csendben, és görcsösen szorították egymás kezét. A sötét, pici szobában semmi sem hallatszott az óra ketyegésén kívül. Foszforeszkáló mutatói gyorsan haladtak előre. Az idő ezen az éjszakán a fiatal pár ellenségévé vált. Nem beszélgettek, már nem volt mit mondaniuk. Csak erősen kapaszkodtak. Róza a férjébe, Jani pedig […]

Posted by

Művészportré Kühne Katalinnal

1947-ben születtem Szegedtől 20 km-re, akkor még Szeged-Alsóközpont volt, ma Mórahalomnak hívják. Ott, nagyszüleimnél töltöttem minden nyarat. Az alföldi táj, az ott élő egyszerű emberek tisztasága meghatározta életemet. Három hónapos koromtól Miskolcon élek. Édesapám gimnáziumi tanár, édesanyám háztartásbeli volt, nővéremszintén könyvtáros. Férjem erdőmérnök, fiam, programozó matematikus. 1977-ben diplomáztam a Debreceni Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakon, később […]

Posted by
Posted in

Apám temetése /18 éves voltam novellaciklus I/

18 éves voltam, amikor apám meghalt. Polgári temetést rendeztünk neki. Sokan eljöttek. A feketébe öltözött embertömeg hatalmas tintapacává olvadt össze a mély gödör mellett. Csak a virágok, egyedül azok voltak színesek mindenfele. Átütöttek a novemberi ködön, elűzték a szürkeséget gyönyörű pompájukkal. Apámat mindenki gyűlölte. Még én is. Mégis itt vagyok. Eljöttem a temetésre, mert kötelezőnek […]

Posted by
Posted in

Ikreknek lenni jó

Tulajdonképpen egyáltalán nem indult rosszul az a vasárnap. Úgy terveztem, hogy végre sziesztázom egyet a nyugágyban. Semmi sem lehetett volna tökéletesebb; Nyár közepe volt, perzselő forróság, én pedig éppen a” kötelezően egy hét a nagyinál” nevezetű börtönbüntetésemet töltöttem. Ami nem lett volna rossz, ha nagyi nincs ott, és Sári, szeretett ikrem, nem hagy egyedül arra […]

Posted by
Posted in

Nehéz idők

Nehéz idők    Sokszor láttam, elmerengve üldögélt, révedezett. A 101. életévét nemrég töltötte be, jó egészség-nek örvendett. Kérdezgettem életéről, de most csak az élete legszebb korszakait említette. Óvatosan terelgettem beszélgetésünket az Oroszországban eltöltött hadifogságra. Gondolkozott, majd jöttek sorban a történetek, az átélt borzalmak. „Nem nagyon beszéltem én senkinek, még a fiaimnak sem a hadifogságomról. Magamba […]

Posted by
Posted in

Mesevár

Élt egyszer egy király meseszép országban, meseszép várában, meseszép lányaival. El is nevezték mesevárnak. Nem hiába kapta ezt a nevet, hisz a király és lányai nagyon szerették a mesét. Mese szobájukban egész álló nap csak meséket hallgattak. Igen ám, egyszer csak elfogytak a mesék. A lányok hangos sírása kihallatszott a vár udvarára is. A szegény […]

Posted by
Posted in

Hova száll a héja?

Az ősz közeledtét már jelzi, hogy a tó partján egyre több madár gyülekezik. Készülődnek a hosszú útra. Itt szoktak gyakran találkozni a szürke gémek és darvak is. Már évek óta jól ismerik egymást. Mondhatnám barátságot kötöttek. Hol kisebb csoportokban, de akár külön fajból származóként is jól értik egymás gondolatát. Találkozásukat a természet adta, nem ők […]

Posted by
Posted in

A sirály és a vadkacsák

A tavasz már épp a forróságért nyújtózkodott, mikor az öreg sirály a tóból kikandikáló hegy szirtről szemrevételezte a környéket. Kipihent, jóllakot volt, kicsinyeket már nem nevelt, mert a párját elvesztette. Nem úgy, mint a közelben lakó fiatal vadkacsapár, akik épp fiókáikat tanítgatták a víz meghódítására. Ekkor egy hirtelen ötlete folytán, azt gondolta, majd ő megtanítja […]

Posted by
Posted in

Megtörtént

Bekövetkezett, amit senki sem kerülhet el. Mégis váratlanul, pont egy kis nyugalomban reménykedtek, mikor hajnalban megszólalt a telefon. Véget ért a földi élet.  Hideg és sötétség keletkezett mindenütt. Felfoghatatlan, nem lehet előre soha felkészülni rá. Sokáig csak telefonban sírtak, felváltva ecsetelve a történteket. Majd hallgatások, újabb könnyek. Majd elindultak egymás felé. Félve, remegve, mert nem […]

Posted by
Posted in

Repültünk!

Egy dél-tengeri sziget repülőterére tartunk. Mindnyájan a 22 órakor Magyarországra induló géphez igyekszünk. A fülledt melegben nagy szerencsének érezzük, hogy a légkondis buszról már csak pár lépés a reptér, mert elviselhetetlen a levegő. Bent a szokásos procedúra után újra sorba állunk. Sokáig nem történik semmi, majd úgy bő félóra után elkezd araszolni a tömeg. Haladunk! […]