Posted by
Posted in

A Csodacsúszda

A CSODACSÚSZDA                                                                   Jelige: Egy barátság kezdete   Egy csodaszép, tavaszi vasárnap délután, elsétáltunk két gyermekünkkel a közeli játszótérre, ahol a sok gyerek már javában használta az ott lévő játékokat. Voltak, akik egyedül játszottak a homokozóban vagy hintáztak. Mások viszont együtt fociztak, libikókáztak, kergetőztek vagy bicikliztek. Mi is sorra kipróbáltuk az összes játékot. Miközben a gyerekekkel […]

Posted by

Művészportré Simon Rolanddal

Szerkesztőségünk művészportré sorozatának ezen részében Simon Roland szerzőnkkel beszélgetünk: A szerző bemutatkozása: Dunaújvárosban születtem, jelenleg Pakson élek. Ha jellemeznem kellene magam, azt mondanám, hogy későn érő típusú személy vagyok, és ez a velem született tulajdonság az életem minden területén megmutatkozik. Felnőtt fejjel kezdtem el az irodalmi pályafutásomat. Gyerekként és kamaszként még nem gondoltam, hogy egyszer […]

Posted by
Posted in

Seholsincs úr és az élet értelme

Nyul-Donka Balázs Seholsincs úr és az élet értelme Seholsincs úr mindig is fogékony volt erre a kérdésre. Mármint arra, hogy mi is az élet értelme. A bölcsesség forrására szomjúhozott. Elolvasta nagyon okos emberek nagyon okos könyveit, aztán elolvasta nagyon bölcs emberek nagyon bölcs könyveit, aztán elolvasta az összes filozófusok összes könyveit, majd Isten igéjének az […]

Posted by
Posted in

A Hold árnyéka

1. Nos, igen. Nem szeretem a nappalt. Nem takar, túl sok minden látszik belőlem. Ne gondolj nagy dologra: hosszú, egyenes fekete haj, és sötétkék szemek, amihez egy pisze orr és egy oldalra fésült frufru társul. Viszonylag csinos, átlagos magasságú gyerkőc vagyok. Elvileg amiért mindenki utál, az a szemem. Szerintük ölni tudnék vele, túl sokat mond, […]

Posted by
Posted in

Emlék morzsák.

Emlékmorzsák.         Régi utakon…     Valamikor évtizedekkel ezelőtt Miskolc és , Kál-Kápolnánál  átszállással  Recsk vasút állomásig szinte betéve tudta Zsóka a menetrendet. Az állomásokat. Onnan a busz indulást már nem annyira Parádfürdő irányába. A bányabejárónál mindég leszállt.  Recsk és a bánya volt a két úti cél. A faluban  lakott a szoros […]

Posted by
Posted in

A csodacipő

Márta imádott repülni, de most nehéz volt a szíve és izgatottan szorongatta kezében a levelet. Kinyitotta és vagy századszor olvasta a Meghívót. Karcsi bácsi 50 éves sikeres edzői tevékenységéért, nyugdíjba vonulása alkalmából az állami kitüntetés megünneplésére holnap este fogadást tartanak a Kempinsky szállodában, ahová őt is meghívják. Vajon Vera is eljön? – volt az első […]

Posted by
Posted in

Semmi avagy Minden?

Azon töröm a fejem, Hogy e világ tartalmazhat-e Olyasfajta olvasnivalót, Amely nem szól másról; Csupán a birkák zenéjének Hiányáról, s füst-semmijére Hajt? Véletlenszerű avagy random; Újszerű avagy matt-halott: Hitem mindabban, mit Hevesen képviselek; nem ír Megszűnés végső csődjéről: Kattogó, agycsikorgató tőrjéről Ma. Hisz a festők nem bársony Ruhában élik át konok Világ s idő Mennyországát: […]

Posted by

Az alkotás szikrája

Gondolkozom. A fejem, mint egy kakukkos óra; Akképp ejti ki szavait, hogy alulról rózsa Illata kacsintgat felém. Szorongok. Ezen mentalitás, mint egy felfedezetlen feketeség; Akképp szippant be néha, hogy kegyetlenen elernyedtség Izma produkál erőt. Bolyongok. Ide, s oda is, mint kerge, tarka nyúl; Akképp ugrok, majd sietek, hogy hamar fúr Éket életfáradtság energiája. Írok. Mert […]

Posted by
Posted in

Húsvét 2017. – pályázati eredmény – prózaírók

Húsvéti élő online műsorunkban több prózát is felolvastunk, melyek közül a legjobbnak M. Jósvai Éva Én is éppen úgy gondoltam… című alkotását ítéltük. Ezen az oldalon elolvashatók a húsvéti pályázatunkon sikeresen szerepelt prózai alkotások: M. Jósvai Éva: Én is éppen úgy gondoltam… A kicsiny, hegyek közé szorított falucskában már csak néhány tucat háznak volt lakója […]

Posted by
Posted in

Udvariatlan, kíváncsiskodó turista-csorda

Úgy nézelődtök, mint udvariatlan, Kíváncsiskodó turista-csorda És fekete tollú csibeként Rondítjátok el őszinte képet: “Csip, csip, csip — hol az Értelem; hol az értelem; Kérem mind, mind; noha Te gyáva vagy, s ekként Oldhatsz meg könnyed szerén Problémád eltúlzott; fontmag Fellegét, erdejét, messzijét.” Minden szavatok hadova: Kedveskedni akartok, noha Nem talál be szeretet nélküli Nyila […]