Posted by

A természet poétája és piktora 2017. – pályázati végeredmény

Szerkesztőségünk 2017. július 8-án rendezte meg “A természet poétája és piktora 2017.” című pályázatának eredményhirdetését Miskolcon, a Majális parkban. A szerkesztőkből, szerzőkből, előadókból és családtagjaikból, barátaikból álló csapat reggel 9-től gyülekezett a természetben: A rendezvény első programpontja egy másfél órás séta volt a környéken elterülő erdőben, de volt aki a Vadaspark meglátogatását választotta. A folytatást […]

Posted by
Posted in

Levélváltás

Levélváltás Levélváltás – avagy két barátnő levélváltása Édes Diám! Bocsáss meg, hogy csak most válaszolok a leveledre, de szinte minden energiámat felemészti a házasságom megmentése. Igen, jól érted, lassan már ott tartok, hogy feladom! Ezerszer megbántam, hogy egy zseniális és átlagon felül jóképű férfihez mentem hozzá öt évvel ezelőtt. Egyszerűen nullának érzem magamat mellette, sem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bétaville

Rózsa Iván: Bétaville „Azt mondták, van itt egy város. Azt mondták a neve Bétaville. Azt mondták, ünnep van benne: Örökké jubilál a drill. Rémes hely, bérelj fel! Munka nélkül vagyok, Megbízhatsz bármivel!” Nem tehetek róla, az URH együttes legendás dala jutott eszembe a Kádár-rendszer végnapjairól, amikor tegnap este a tévén a budapesti úszó és vizes […]

Posted by
Posted in

Úti morzsák

Úti morzsák     Agresszió Munkám Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe szólított. Nehéz, hosszú, meleg nyári nap végén indultam haza Vásárosnaményból, amely ha a világnak nem is, de a sztrádának mindenesetre a végén van.  A ráhajtásra kétszer egy sávos, forgalmas út vezet. 80-90 közötti kényelmes tempóban hajtottam, amikor utolért egy kis piros autó. Mozgásán, magatartásán látszott agresszív ember […]

Posted by
Posted in

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem!

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem! „Amit magamnak leszűrtem igazságként: nem születik miskolcivá az ember, még akkor sem, ha Miskolcon születik, de miskolcivá lesz vagy miskolcivá lehet, hogyha vannak olyan emberek, akik felvállalják ezeknek az ismereteknek a közvetítését.” /Szabó Lőrinc/ Halkan duruzsolnak a kerekek, kíváncsian nézem a napraforgótáblákat az autó ablakából, de szemem el-el siklik felettük, türelmetlen […]

Posted by
Posted in

Elengedés

A villamos komótosan haladt kifelé a városból. A zöld övezet barnásszürke színei bágyadtan szívták magukba a napfényt, amely incselkedve csalogatta a rügyeket, de az ágak még csupaszon bóbiskoltak, nem engedtek a kísértésnek. Dóra próbálta elringatni feszültségét az ütemes zakatolásában, de nem sikerült. Így befelé fordulva eleresztette a tájat és környezetét. Nyugtalansága, amely tegnap délután óta […]

Posted by
Posted in

Tükör a jelenből

Edit Szabó : Tükör a jelenből. Most nagyon szeretném, ha a régi korban fiatal lehetnék, élném az életem, tanulnék – dolgoznék. Nem érdekelne a politika, a köröttem élőknek nem volna gondja,minden megoldódna.De az élet végezte munkáját, az évek végérvényesen a hátamra telepedtek – egyre nehezebbek. Nem érdekli már egyik ember a másikat, gondját csak oldja […]

Posted by
Posted in

Káromkodni márpedig muszáj (?)

Káromkodni márpedig muszáj (?)   Megboldogult katonakorom egyik nem halványuló emléke, a legénység számára rendeltetett havi magazinban olvasott, Lőrincze Lajos nyelvésszel késztett interjú. Amikor a riporter megkérdezte, mi a véleménye a katonák káromkodásáról, a professzor úr a tőle megszokott bölcsességgel válaszolt, s elmondta, hogy szerinte nem baj, ha a katonák káromkodnak. Nagyon megdöbbentem. Tessék? Aztán […]

Posted by
Posted in

A távcső

A minap egy kedves régi tárgy került a kezembe. Egy színházi távcső, bőr tokban. Kissé már viseltes, jobb napokat látott darab, de még őrzi régi – kissé már fakuló – fényét, de büszkén viseli korát. Hirtelen emlékek rohantak meg, ahogy a kezemben tartottam ezt a kis szerkezetet. Érdekes a története, hogyan jutottam hozzá, hogyan került […]

Posted by
Posted in

Fenn már kigyúlt az éjszaka

BAR(L)ANGOLÓ Fenn már kigyúlt az éjszaka Mikor érünk már a Csikóstanyához? – kérdezte éhes túratársunk, tudván, hogy ott megpihenünk egy kicsit, s ehet is a magával hozott elemózsiából. Ám ahhoz, hogy ez a kérdés elhangozhasson, előbb el kellett jutnunk a Hangversenyterembe. Amihez mindenki gondosan felkészült.  Pulcsi, kabát, kevés élelem, kellő mennyiségű folyadék, fő és tartalék […]