Posted by
Posted in

FÉLPOHÁR ASZÚ GYERTYAFÉNYBEN

FÉLPOHÁR ASZÚ GYERTYA FÉNYBEN Már kezdett a tokajitól álmosodni, amikor az üveg mellett lévő dugón a szám „2002” kiélesedett. Már ennyi éve? Jól emlékszik arra a napra. Dave váratlanul hívta fel. Ma, ma este soronkívül szeretne találkozni vele. Ráér? Hangja várakozásteljes, izgatott volt. Hétközben? Ugyan mi történhetett? Talán… Hiszen már féléve találkozgatnak, viszi őt a […]

Posted by
Posted in

Marci bácsi kalapácsa

Az ősszel, amikor a kertünkben az öntözőrendszert telepítették, talán a második napon a gondnokunk András segítségnek Marci bácsit hozta magával. Látásból valamennyien ismertük már, hiszen nyugdíjasként a lakóparkunk kapuőrségét látta el két másik bácsival – de tudtuk róla azt is, hogy eredeti szakmája kályhás, csak már a sok évi térdelés, hajolgatás után voltak egészségügyi problémái, […]

Posted by
Posted in

Irgalmatlan évtized

Szohner Gabriella: Irgalmatlan évtized   Zsuzsa és Sanyi ötvenes éveik elején jártak. Mindeddig jó egészségnek örvendtek, ám  amikor szárnyukra engedték a gyerekeiket, testileg is lelkileg is görnyedezni kezdtek.  Először csak legyintettek rá, majd elmúlik mondták, de ízületi fájdalmas kínjaik örökérvényűnek mutatkoztak. A nyilallások, a görcsök, naponta gyötörték, gyilkolták mindkettőjüket. Sanyi a vállával kínlódott, Zsuzsa a […]

Posted by
Posted in

Művészportré Pápay Arankával

Szerkesztőségünk még 2016-ban készítette az alábbi beszélgetést Pápay Aranka szerzőnkkel a Skype segítségével: A műsorban a szerző alkotásait a szerkesztők, Zsoldos Árpád és Adrienn, valamint maga az alkotó tolmácsolja. Pápay Arankáról az interneten több cikk is található, amit sok szeretettel ajánlunk hallgatóinknak és olvasóinknak: – Józsa Mara interjúja a Héttoronyban – Nagy L. Évával a […]

Posted by
Posted in

A tánciskola

Hanyagul, félig a könyökére támaszkodva feküdt a pamlagon és a televíziót nézte. Ahogy szokta, váltogatta a csatornákat, mindegyikbe belenézett egy kicsit, de nem talált kedvére való műsort. Az egyik sport csatornán társastánc versenyt közvetítettek. Nem váltott tovább. Nézte a táncosokat. Micsoda temperamentum, micsoda szépség. Pontos, kiszámított, megkoreografált lépések, alig ruhák a lányokon,.. Belefeledkezett. Hirtelen eszébe […]

Posted by
Posted in

Szalad az idő.

Szalad az idő.   A sok beszédnek sok az alja, mondja a közmondás, de a hallgatásnak is ára van. Gyermekkorom szép emlékei, mikor az öregek beszélgetését hallgathattam. Imádtam recski nagymamám meséit, igaz történeteit. Sajnos sok belőle a feledésbe merült. Túl kicsi voltam még, hogy mindent megjegyezzek és főleg, hogy leírjak. Aztán később szüleim történetei nagyon […]

Posted by
Posted in

Kívánság (8)

Realizáció szikrája mostanában többet Kreál önmagából testemben: hogy Egészen óriási nosztalgia közel Éreztet önmagamat hevesen: most. Most újra rám tört összes, Amely remény körülötted Csorgott, s cseppent mind el; A Ködbe, a Semmibe fölülölelt. Mert az, amely bennem Uralkodott sokkal hatalmasabb Volt, van s lesz veled, Még ha számodra lélegzetem halaszthat. Hisz ki vagy Te, […]

Posted by
Posted in

ŐSZTŐL ŐSZIG

Szeretem az őszt. Sohasem az elmúlást, hanem a megújulás lehetőségét érzem benne. Mégis évek óta ilyentájt valami végtelen szomorúság üli meg a lelkem. A kertben végzett munka sem segít. Most is így van ez, amikor az avar összegereblyézése után leülök a kertem végében lévő kedvenc helyemre, a két fenyő alatti padra. A délutáni napfényben csak […]

Posted by
Posted in

Hazug álmodozók

Írók, költők, Hozzátok szólok: Mit tettetek ős Hagyományokból? Írók, költők: Miért kreáltok Fals képet hős Szavaitokból; Miért hintetek el Hamis reményeket mi Szívünkbe, hogy ez Okból fakadóan várjuk ki, Míg Élet keze, Azon nyomban hív Megváltó fedelet? Mézes-mázos, finom Madzag, bizony: Csupán ez lehet Mindez képlet, Merthogy pusztán mi Tudjuk kivívni Szabadságakaratunk; Merthogy halaszthatunk De […]

Posted by
Posted in

Szabadság?

“Az élet egy Igen furcsa Teremténye, Az ugyancsak Emberséges Nélküli Sorsa Ezen lényeknek.” Azt hittem: Pusztán bennem ér Hiba szentje; Úgy véltem: Nem vagyok más Csak egy féreg; Benne szomorúság. Méreg szipolyozta Beleim útját, És egész eddig ma Mások kútját Merítettem ki a Bal- Sors túrán. “Egyszer megunja Az ember ezen Bánásmódját”: Befellegzett e Varázslat, […]