Posted by
Posted in

Én magamért?

S mostanában színes tinták Jobban kifejezik bennem gyűlő Vihar őrült, bivaly sírját; Minthogy szavak bűvöletében hűlő Eredmény szülessen: Tisztán. Még mindig keresem önmagamat: Annyit találok belőle, s mégis! Csupán kapálódzok, karmolászok Hogy vörös, egyre mélyebb égi Sorsom sebhelyeit örvendem alattam. Dicsfény nincs körülöttem, pusztán A Sötétség — nemcsak én De anyám szerint is, hát: Aminek […]

Posted by

“Hit és Remény” – pályázati eredmény (prózaírók)

2017. március 18-án, Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban tartottuk meg azt a felolvasó-délutánunkat, ahol a “Hit és Remény” című pályázatunkra beküldött alkotásokból válogattunk. Ezen a rendezvényen hirdettük ki a pályázat eredményét is és jutalmaztuk a megjelent sikeresen szerepelt és helyezett alkotókat. Jelen cikksorozatunkban közöljük a helyszínen készült fotókat, valamint az ott elhangzott és nyertes alkotásokat. […]

Posted by
Posted in

Hit és Remény

Hit és Remény – Tudod gyermekem, azt hittem, hogy ezt a titkot magammal vihetem a sírba. De most, halálom óráján, úgy érzem, át kell adnom, bármilyen nehéz lesz annak, aki tovább viszi. Nálad jó kezekben lesz, és remélem Te is tovább adod annak, aki utánad jön. Bizonyára észrevetted, hogy a mi családunk más, mint a […]

Posted by
Posted in

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá.

A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az órájára nézett. […]

Posted by

Legyen nekem a te akaratod szerint

Legyen nekem a Te akaratod szerint Tikkasztó, meleg nyárelő köszöntött ránk abban az évben. Még alig volt tavasz és máris, egyik pillanatról a másikra, trópusi meleg lett, szokatlanul forrón, égetően sütött a nap, az éjszaka sem hozott felüdülést. Nagyon fáradt voltam azokban a napokban. Akkor építkeztünk, már álltak a falak, a tetőt ácsolták éppen. A […]

Posted by
Posted in

Ébredj, ember!

Beülök az autóba. Megigazítom az ülést, utána a tükröket. Már a torkomban érzem a szívem, rémületbe esek, halálfélelmet érzek. Indulnom kell. Igen, de van valami erő, ami visszatart és arra ösztökél, hogy ne induljak, hanem inkább futamodjak meg és ugorjak ki az autóból. Mégis sikerül legyőznöm ezt a negatív buzdítást. Összeszedem minden bátorságom és elindulok. […]

Posted by
Posted in

Isten útjai kifürkészhetetlenek

A lány izgatottan készülődött. Már nagyon várta, hogy ismét találkozzon Dáviddal. Teljesen felszabadultnak érezte magát a társaságában. Még soha senkiről sem mondhatta el, hogy igazán egyek. Egy test, egy lélek. Most először történt meg vele, hogy valóban szerelmes lett… Dávidnak egész nap csodálatos hangulata volt. Mindig Nórára gondolt, egyszerűen nem ment ki a fejéből a […]

Posted by
Posted in

Igaz mese egy vándorról

Edit Szabó : Igaz mese egy vándorról Nagyon régi esemény, amiről most mesélek én.Volt egyszer egy legény, sok csatát megharcolt, de immár bújdokolni kényszerült. Egyedül maradt útja során. Múltak a napok, napokból lettek hetek, egyre lassabban lépkedett. Messzi tájról vándorolt,azt sem tudta , merre járhat. Magas fák közt haladt, élelme egyre apadt, vizet is már […]

Posted by
Posted in

Nyugalom

Séta közben Úgy éreztem, Minden rendben van. Hazafelé, A sötétben Így éreztem magam. Nyugalomtól bizseregtem Görcsösség gyomromban Elmúlt S felettem eme erő Melyet félelemnek hívnak Többé nem béklyózott meg. Jegeskávé, Koffein nélkül Ez az, Mely felélénkült Bennem, Testem minden Peremén. S mikor hazaértem, Csitult minden zaj Körülöttem És fejemben, Csupán egy dolgot kívántam, Semmi mást. […]

Posted by
Posted in

Az út mi beragyogja hosszú sétád

  Egy szoba sok furcsa szerkezet kattogó zaja ezer annyi fény. Sárga karika s hirtelenjében hangzavarba lép. Valami furcsa hatalom rabolja el az emberséget. Szédülés és meg szűnik minden. Párperc vagy óra csupán . Ékesebben ragyog a fénysugár egy hosszú végtelen út, mi ragyog de hol a vége azt nem tudható. Látod életed pergő perceit […]