Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nyáj

Rózsa Iván: A nyáj A birkanyáj befelé pulzál. A centripetális erő a nyáj szélére löki a gyengéket, és az átlagtól eltérőket. Őket, a leszakadókat, tépik szét először a farkasok… A nyáj könnyen terelhető: elég hozzá egy-két puli vagy más pásztorkutya. A kutyák engedelmeskednek a pásztornak, a juhok pedig a kutyáknak… A nyáj szürke, átlagos egyedekből […]

Posted by
Posted in

Kövér asszony monológja

Állok a tükör előtt. Melyik ruhát vegyem fel? Ha deréktájon nézem magam, mindenből kidudorodik az iszonyúan vastag hájam, ami őszintén mutatja meg sokszázalékos zsírtartalmamat. Ha testem felső részére tekintek, hatalmas melleimet látom, amik szinte kiszúrják a feltűnően rám bámuló férfiak meredező szemét. Ha meg egészben nézem a testemet, úgy nézek ki, mint egy göcsörtös fatörzs. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Soha többé izmos izmusokat!

Rózsa Iván: Soha többé izmos izmusokat! Hibridek A légy közösült a pókkal. A pók az aktus után felfalta. Ám frigyük termékeny lett; hamarosan megszületett egy hibrid pók-légy lény. A pók-légy utód: lók vagy pégy. Ahogy a ló és szamár kereszteződéséből az öszvér. Valami ilyesmi az illiberális demokrácia: demokráciának szörnyszülött, diktatúrának komikus… Operett ország A nemzet […]

Posted by
Posted in

Cím nélkül

Szolnoki Irma Cím nélkül (elhangzott egy boresten, arról a bizonyos kékfrankosról) Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte.  Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek […]

Posted by
Posted in

Béklyó nélkül

Elgondolkodva kevergetem a kávémat, az illata megállíthatatlanul kúszik az orromba. Bárcsak az élet receptje is ilyen egyszerű lenne, mint egy jó erős espressóé. Egy adag fekete, két cukor, egy kis tejszín, és már tökéletes is. A barátnőimmel végre sikerült összehoznunk ezt az estét, mindegyikünk szabaddá tette magát; Fruzsi rábízta a gyerekeit a mamára, én a […]

Posted by
Posted in

Béka úr

Alig vártam, hogy eljöjjön végre az este. Szokásos rituálémhoz készülődve lépek ki az ajtón, és egyenesen a közeli tó felé indulok. Ha nem lennék ennyire magam alatt, valószínűleg csodásnak látnám ezt a nyári estét, szépnek hallanám a tücskök ciripelését, élvezném, ahogy a meleg szellő simogatja a bőröm. De nem vagyok rá képes, hogy bárminek is […]

Posted by
Posted in

A név kötelez

A szürke köpenyes, térdzoknis, nagydarab takarítónő, mint a tank rontott ki az oldalajtón az épületből, és mogorva tekintettel nézett az udvaron focizó, zajongó vagy céltalanul futkározó napközis gyerekcsapatra. Kirázta a porrongyát, fogta a fal mellé állított vödrét, seprűjét és visszacsörtetett az épületbe. Az osztálytermek, folyosók takarításával már végzett, az aula felmosása volt hátra. Ez volt […]

Posted by
Posted in

Az én társaim és barátaim

Edit Szabó : Az én társaim és barátaim A kutyák vígan szaladgálnak a falusi udvar tiszta portáján. Sötétbarna és egy fehér – anya és fia -játszanak, néha morognak egymásra. Futkározás a szabadságuk,nincsenek semmivel megkötve.Akárhová mehetnek,kivéve a teraszt, mely virágokkal van tele. Apró kis kerítés,melyet a gazdára való tekintettel tiszteletben tartanak, minden reggel köszöntés helyszíne is […]

Posted by
Posted in

Épületbontás

Épületbontás Langymeleg napsütéssel köszöntött ránk a szombat reggel. Az autók unottan vánszorognak a piros lámpa felé, úgy látszik, ma senkinek sincs sürgős dolga. A gyalogosok is szépen, kényelmesen, sétálva járják útjukat, legfeljebb azok szaporázzák kicsit a lépteiket, akik – hozzánk hasonlóan – minél hamarabb szeretnék elfoglalni helyüket a kávézó teraszán, hogy hozzájussanak a jól megérdemelt […]

Posted by
Posted in

Csárdás-szív

Már csak egy fellépő van előttünk, és mi következünk. A folyosón várakozunk, a tornateremből csak úgy dübörög a basszus, a hip-hop megszokott hangzása lüktet a dobhártyámon, furcsa elegyet alkotva saját izgatott szívdobogásom ritmusával. Kata napokig vívódott, nehezen döntötte el, be merjük-e vállani, hogy a középiskolai tehetségkutatón csárdást táncoljunk. – Ki fognak minket röhögni – duzzogott […]