Posted by
Posted in

Csak egy szál fehér rózsa

Csak egy szál fehér rózsa Kegyeleti kérés. A gyászszertartások nagy része, ma már így zajlik le. Egy szál fehér rózsa, a tisztelet, az együttérzés jelképeként. Megható, ünnepélyes és elegáns. Van benne valami pátoszos, ahogy a búcsúzók, sorra leteszik a sírra, az emlékezés virágát. Kezemben mindig ott a szál virág, ha temetésre szólít a lélekharang. A […]

Posted by
Posted in

Szilánkosra tört évek

Szép nyári nap volt. Meleg, szikrázó. Olyan, amiben csak boldog lehet az ember. Volt ugyan a levegőben valami fanyar, valami, amiről régóta beszéltek az emberek, de úgy éreztem, hogy az tőlem messze van. Tőlem, falusi asszonytól, aki csak a családjának élt, és a munkának. Aztán egy csapásra megváltozott minden. Valahol távol eldördült egy lövés, és […]

Posted by
Posted in

Hidak

Szohner Gabriella: Hidak Egész éjszaka csepergett, bánatosan esett, s bár július volt, inkább tűnt őszi, mint nyári esőnek. A levegő nem hűlt le, a meleg pára minden nyitott ablakon bekúszott. Odakinn még szürkeség honolt, amikor felébredtem. Az áporodott, nyirkos levegőben az átizzadt ágynemű szaga megült a hálószobában. Az ablakhoz léptem, hogy egészen kitárjam, minél nagyobb […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény 8. rész

Elmúltak a napfényes nyári napok, reggelente fátyolos, csendes köd ült a budai hegyek lábánál. Az erdő aranyszőnyeggel borított mesebeli tájnak tűnt. A madárcsicsergést felváltotta a lehulló levelek és az őszi szél susogása. Irén gyakran kilovagolt a hűs délelőttökön. A levelek hullottak, mint a könnyei, a nap sápadt volt, mint az arca, a hideg szél sokszor […]

Posted by

Egy pohár víz

A világ szétrobban. Péter halkan nyög fel, félve, nehogy a szomszédos szobák vendégei meghallják. Belemarkol a felszolgálónő vállába, becsukja a szemét és kiélvezi a pillanatot, a pumpáló érzést ágyékában. Szívverése lassan lecsillapodik és szép fokozatosan a külvilág ingerei is megérkeznek: a lecsurgó izzadtság a hátán, a nő parfümjének illata, a felhevült testén táncoló hideg légfuvallat, […]

Posted by
Posted in

Búfelejtő „macska-nyami” (Macska-rom: 3. rész)

Búfelejtő „macska-nyami” A másnap reggel is ugyan olyan volt, mint a többi. Mindenki rohant, én is mentem a suliba, de előtte Hópihének a tálkájába tettem kedvenc reggelijét: tejbe áztatott zsemlét, egy kis mézzel, és müzlivel, ezt nagyon imádja. El is feledkeztünk az ablakokról. Hópihe egyedül volt a lakásban, megreggelizett. Utána mancsát nyalogatta, dörzsölgette még mindig […]

Posted by
Posted in

KEVI CSODA

Ott, ahol a pusztát átszelte két folyó, a csendes Hortobágy és a vén Berettyó, mikor még a vizük mocsárban, lápban elveszett, mikor rétek, vizek uralták a teret. Mikor emléke élt még jó Béla királynak, kitől a kunok kapták e szép tájat, akkor történt, hogy egy félárva siheder gondolta magában, hogy egyszer útra kel. Mi is […]

Posted by
Posted in

Visszakapott Boldogság

               Visszakapott Boldogság         Előszó   Szeretettel és tisztelettel ajánlom, újabb regényemet a kedves olvasok figyelmében. Mivel nem lehet egybe feltölteni így majd részletekben osztom meg a kedves olvasókkal! Bemutatván egy kis falucska életét, hol Dr. Fekete Péter és neje Klára él. Úgy élnek itt a faluban, mint egy nagycsalád. […]

Posted by
Posted in

Szárnyak

Lorena a földre rogyva adta át magát az érzésnek. Az érzésnek, ahogy az utolsó cseppnyi ereje is elhagyta. Távozott belőle könnycseppként, aláhullva, máskor a bőréből kipárologva, aztán végül egyszerűen kilélegezte. Elfogyott. Térdre rogyva meredt maga elé, nem is akart már távolabbra tekinteni. Csak a kemény, szürke betont bámulta. Tudta, hogy falat fog emelni maga köré. […]

Posted by
Posted in

Ha szorít a cipő

Gyermekkorom nagy élménye volt „ Óz a csodák csodája” című film, beleéltem magam elég jól. Dorothy szép piros cipőjének emléke felnőtt koromig elkísért. Mindig olyan cipőre vágytam, színére és fazonjára, de soha nem találtam hozzá hasonlót sem. Az egyik napon, nézegettem a cipőbolt kirakatát, amikor megláttam álmaim cipőjét. Szívem majd kiugrott a helyéről, azonnal a […]