Ernőék márciusa
Posted by
Posted in

Ernőék márciusa

– Megint Március van és megint születésnap! Most már a sokadik – mondja Melinda, aki ezzel a kijelentéssel egy időben, ügyelvén arra, hogy tapintatos legyen, széthúzza az ejtőző függönyt, felhúzza a redőnyt, majd megnyitja az ablakot. A hamvas szellő, ezek után, elég hamar üdvözli is arcomat. Amennyire az ágyról látom, most legalább olyan szép tavaszi […]

Leskelődő
Posted by
Posted in

Leskelődő

Tizenhét évesen kezdtem naplót írni. Azután a bizonyos éjszaka után. Elolvasom az évekkel ezelőtti feljegyzéseimet és felkötöm szemkendőmet. – A nyomorult! – ágyékomba nyilall a gyötrelem és felszisszentem. Ez a sajgás semmi másnak nem enged. Keresztülzúdul testemen, végül a fülkagylómban lüktet. Összeszorítom a fogamat, és egészen addig szívom a levegőt, amíg orrcimpáim tágra nem nyílnak. […]

Posted by
Posted in

Lélek-hara(n)g

“Egy hét eltelt megint..”- csendül fel az éppen aktuális kedvenc nótám első mondata. A falon a beszűrődő napsugarak nekem táncolnak és minden egyes villanásukkal azt üzenik, hogy minden rendben lesz. Már nem folynak a könnyeim, már nincs velem a mellkasszorító fájdalmam. Egyszerűen csak üres vagyok. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, ha az ember állandóan […]

Posted by
Posted in

Ugrás

Végignézett a hosszú asztal mellett ülő embereken. Lehettek vagy tizenöten a huszonnégyből. Ennyien érettségiztek ötven évvel ezelőtt és számuk alig több mint a felére apadt. Tiszta kripta szökevény mind. Az ősz hajak között kopasz fejek villantak fel, táskás, fénytelen szemekkel méricskélték egymást, szinte átlátszó, petyhüdt bőr lógott az arcokon, az állak alatt toka feszült. Ő […]

Posted by
Posted in

Ártatlanok

Az erkélyről behordtam a virágládákat a szobába, igaz, csupaszon álltak már két éve, mióta a feleségem elment. A sötétítő függönyt is elhúztam. Észrevettem ugyanis, hogy a szemközti ház erkélyéről az ott lakó házaspár figyel. A férfi úgy tett, mintha könyvet olvasna, de titokban jegyzetelt és időnként idepillantott. A nő meg teregetést imitált, közben folyton erre […]

Posted by
Posted in

Aminek vér az ára

Miért adja életét egy katona?   Az Úr 1916. esztendőjében…   Tudom, sokan azon elmélkedtek volna, hogy rendben van-e minden otthon. Anyáék hogy érzik magukat? Jól vannak? Mindent meg tudnak szerezni, amire szükségük van? És a kicsi húgom, a kicsi öcsém? A kedvesem, a menyasszonyom a feleségem? Ugye nem esett bántódása? Ugye gondol rám? Megszakadnék, […]

Posted by
Posted in

A nagy verekedés

Egy különös nap az Európában   Az Európa. Csodás hely. Nagyszerű emberek törzshelye. Sok nagy gondolat született falai között. Csak ne törne ki folyton verekedés! A szóban forgó hely egy nagyszerű kocsma. Erős kőépület, ablakain pedig melengető fény áramlik ki. Az utca, amiben helyet foglalt, megfelelő hely volt. Egyik végén fiúgimnázium, a másikon konzervgyár. Tökéletes […]

Posted by
Posted in

Ilonka haja

Ilonka megnövesztette a haját. Sosem járt fodrásznál, frizuráját mindig apja vagy anyja alakította, nem éppen a legdivatosabb és legszakszerűbb módon. Vágtak kisfiúsat, fejközépig felnyírt egyeneset, amit úgy mondtak, hogy „csak kis körhaj”, de a változatosság kedvéért néha csikófizurát is nyírtak neki. Igen, fizurát! Azt a bizonyos „r” betűt valahogy mindig kihagyták a szóból. A gyerek […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először Erikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett vissza, azon törve tarkóig […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]