Posted by
Posted in

Én magamért?

S mostanában színes tinták Jobban kifejezik bennem gyűlő Vihar őrült, bivaly sírját; Minthogy szavak bűvöletében hűlő Eredmény szülessen: Tisztán. Még mindig keresem önmagamat: Annyit találok belőle, s mégis! Csupán kapálódzok, karmolászok Hogy vörös, egyre mélyebb égi Sorsom sebhelyeit örvendem alattam. Dicsfény nincs körülöttem, pusztán A Sötétség — nemcsak én De anyám szerint is, hát: Aminek […]

Posted by

“Hit és Remény” – pályázati eredmény (prózaírók)

2017. március 18-án, Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban tartottuk meg azt a felolvasó-délutánunkat, ahol a “Hit és Remény” című pályázatunkra beküldött alkotásokból válogattunk. Ezen a rendezvényen hirdettük ki a pályázat eredményét is és jutalmaztuk a megjelent sikeresen szerepelt és helyezett alkotókat. Jelen cikksorozatunkban közöljük a helyszínen készült fotókat, valamint az ott elhangzott és nyertes alkotásokat. […]

Posted by
Posted in

Hit és Remény

Hit és Remény – Tudod gyermekem, azt hittem, hogy ezt a titkot magammal vihetem a sírba. De most, halálom óráján, úgy érzem, át kell adnom, bármilyen nehéz lesz annak, aki tovább viszi. Nálad jó kezekben lesz, és remélem Te is tovább adod annak, aki utánad jön. Bizonyára észrevetted, hogy a mi családunk más, mint a […]

Posted by
Posted in

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá.

A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az órájára nézett. […]

Posted by
Posted in

Legyen nekem a te akaratod szerint

Szohner Gabriella: Legyen nekem a te akaratod szerint Rekkenő, meleg nyárelő köszöntött ránk abban az évben. Még alig volt tavasz és máris, egyik pillanatról a másikra trópusi meleg lett, szokatlanul forrón, égetően tűzött a nap. Nagyon fáradt voltam azokban a napokban. Építkeztünk, már álltak a falak, a tetőt ácsolták éppen. A munkám, a háztartás, az […]

Posted by
Posted in

Igaz mese egy vándorról

Edit Szabó : Igaz mese egy vándorról Nagyon régi esemény, amiről most mesélek én.Volt egyszer egy legény, sok csatát megharcolt, de immár bújdokolni kényszerült. Egyedül maradt útja során. Múltak a napok, napokból lettek hetek, egyre lassabban lépkedett. Messzi tájról vándorolt,azt sem tudta , merre járhat. Magas fák közt haladt, élelme egyre apadt, vizet is már […]

Posted by
Posted in

Nyugalom

Séta közben Úgy éreztem, Minden rendben van. Hazafelé, A sötétben Így éreztem magam. Nyugalomtól bizseregtem Görcsösség gyomromban Elmúlt S felettem eme erő Melyet félelemnek hívnak Többé nem béklyózott meg. Jegeskávé, Koffein nélkül Ez az, Mely felélénkült Bennem, Testem minden Peremén. S mikor hazaértem, Csitult minden zaj Körülöttem És fejemben, Csupán egy dolgot kívántam, Semmi mást. […]

Posted by
Posted in

Az út mi beragyogja hosszú sétád

  Egy szoba sok furcsa szerkezet kattogó zaja ezer annyi fény. Sárga karika s hirtelenjében hangzavarba lép. Valami furcsa hatalom rabolja el az emberséget. Szédülés és meg szűnik minden. Párperc vagy óra csupán . Ékesebben ragyog a fénysugár egy hosszú végtelen út, mi ragyog de hol a vége azt nem tudható. Látod életed pergő perceit […]

Posted by
Posted in

Féreg

S míg az egyik mosolyogva Gondol mindarra, Mit el nem ért, Fotóival nyertesként. S még a másik szökkenve Fogja új szerelmének Kezét, kit néha titokban, De mindig csodált sarokban. S majd a harmadik nyomban Szivárványokat foghat, Hisz rossz múltja többet nem Sújtja, ővele És ővele. Addig én csak nézem őket, Értetlenkedve, önkéntelen féltékenyen Arra gondolok: […]

Posted by
Posted in

Velem

Tudom, hogy sokszor Makacs s telhetetlen Vagyok; Nem is tagadom gondot. Azt is tudom, Miként leszek önző, majd Galambként is futok Fillért érő helyre: A gödörbe. Itt vagyok: Tessék, vedd el Amit tartol, Hisz annak ereje Már nem papol Sejtet. Ekképp érzek, Akképp vesztek Mihelyst így lézeng Gondolat bennem. S tudom, mennyi Hiba rejti zugát […]