Posted by
Posted in

A rádió műsorából

1. Műsor 4.00–4.05 Kukurikú! Adjon isten, jó reggelt! A Minden Szombat Szabad Rádió műsora. Műsorvezető: Tyúk Vilma Rémhírszerkesztő: Felolvasnám Attila Zenei blokk: Akai Krisztina Bemondó: Jean-Paul Bemondó 8.00 Rémhírek. Sáska- és időjárás 8.05 Reklám 8.10 A királykisasszony meztelenül alszik Rádiójáték 8.30 A Marihuana együttes felvételeiből 10.00 Tévhírek 10.10 Zenemúzeum Mozart: Mosógép és centrifúga Bach: Zongora […]

Posted by
Posted in

Gondolatok

Ülök a szobámban. Egyedül. Szeretném a hasmenésem megállítani, de kopognak. Belépnek. Ajtóstól. Keresnek pálinkát. Most együtt. Nincs. Sört és bort kérnek. Itt a sör is, meg a Boris… Utca. Két női kebelbarát beszélget. Egyikük énekel: Cici vagyok én, majd megnövök én. Esztendőre. Vége az óévnek. Újév. Pezsgőt bontanak. Valahol meg csirkét. Vagy falat. Egy falat […]

Posted by
Posted in

A kis Mária Valéria története

  A piszkosszürke felhőkből úgy zúdultak a lány nyakába a kövér esőcseppek, mintha dézsából öntötték volna. Érezte, hogy az esővíz végigfolyik a gerincén, de nem törődött vele. Még a kabátját se húzta szorosabbra a nyaka körül. Nekifeszült a szélnek, amely vadul rángatta a körülötte recsegő fák ágait. Annuska megállt a folyó partján. Belebámult a mindent […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Pillangós, sárgarigós nyár

Kamaszfiú koromban azt hittem, hogy enyém a világ. Bivalyerős, egészséges, kovács szerettem volna lenni, mint az apám vagy lakatos. 15 évesen ipari iskolába jártam. Ez azt jelentette, hogy egy hét tanulás az iskolában, utána két hét munka a szerszámgyárban. Minden nap hajnalban keltem és mentem be a busszal a faluból a városba. Meg sem kottyant […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Nyári történet

Másodéves egyetemi hallgató voltam. Valahogy ez az év nehezebbnek tűnt mint az első. A tél pedig olyan hosszú volt, talán hosszabb mint az addigi életem. A nyirkos, csontig hatoló hideg csak nem akart elmúlni, nehéz, szutykos fellegek takarták el az eget még márciusban is. Annyira vágytam már minden porcikámban egy kis napsütésre, verőfényre, szinte fáztak […]

Posted by
Posted in

Csend óda

Egy koszos utcasarkon, zsebemben cigarettát keresve, üldögélek üresen. Testem tébolygó, beteg vérlemezkéi súlyos alkoholmolekulákat cipelnek. Az ébenfekete éjszakát utcalámpák szétkent fénye festi foltosra. A cseréptetőkön fáradt felhőóriások pihennek meg, fölöttük az őszi ég csillagszeplős arca. Nézd, eleredt az eső! Közben rám gyújt a cigaretta, magam tűnök fel minden tükörkirakatban. Elmerülök saját magamban. TUDÓS Enigmát üt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Boldog bolondok?

    Rózsa Iván: Boldog bolondok?     Boldog bolondok Boldog immár a bolond… Átlépett egy határon. Ha nem is a végtelenbe, de valahová megtért…   Tudja? Aki eleve bolondnak született; tudja-e, hogy egyáltalán ő kicsoda?! Mindenesetre eltér a szürke átlagostól…   Csontváry Csontváryt bolondnak tartották a kortársai, pedig csak művésszé vált, ki megelőzte a […]

Posted by
Posted in

Nem leszek én Márton-napi „püspökfalat”!

Marika néninek, a jóságos füves asszonynak volt egy gúnárja. Gyönyörű lúd volt. A tolla fehér, mint a frissen esett hó, a lába és a csőre pedig sárga, mint az arany. Hát még az előkelő járása, az volt csak az észbontó. Ő volt a baromfiudvar csiszolt gyémántja. Még a kopasznyakú kakas is félreállt az útjából, amikor […]

Posted by
Posted in

Egy riport, egy kérdés

Mi csinálna, ha veréb lenne? – Szerelmes lennék, és egész évben madarat lehetne velem fogatni. – Lecsinálnám az egészet. – Megvívnék egy Concorde-dal. – Kritikát írnék a Madarak című filmről. – Sok kis verebet. – Semmit. Azon gondolkodnék, hogy melyik volt előbb: a veréb vagy a madár.

Posted by
Posted in

Cirkuszi körkép

Az orosz állatszelídítők nagyon tetszettek. Bejöttek az oroszlánok meg az orosz fiúk. Tétovázás nélkül megcsókolják az oroszlán(y)okat. A közönség fele oda sem mer nézni. Pedig nem kell félniük. A magyar-osztrák határnál felszedett drótkerítés védi őket. Az orosz fiúktól. Az oroszlánoktól nem kell félni, mert nagyon szelídek. Még nem ettek embert. De a szelídítők már ettek […]