Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Apám regénye

Még csak 19 éves volt, amikor behívták katonának 1915-ben. Már abban évben a fronton találta magát, részt vett a Szaratov és Kutuzov közötti harcokban. (Ő Szaratóra és Kotozóra „magyarosította” a két helység nevét.) Még ebben az évben fogságba esett. Sokat mesélt háborús élményeiről, amelyeket én kisgyerekként nagy érdeklődéssel hallgattam. Bennem leginkább az az élménye maradt […]

Posted by
Posted in

Mint izzó parázs

Nem tudom, mi tetszett meg rajta, amikor a metrón először megláttam. Talán az orra egyenes vonala, amint a fény végig siklott rajta, vagy a szemöldökének íve. Tényleg nem tudom. Leszállt az egyik állomáson, utána iramodtam. Pogácsát vett egy kis üzletben, aztán felsietett a lépcsőn. Követtem, láttam, egy bank felé veszi az irányt. Már nem emlékszem […]

Posted by
Posted in

Kertvárosi télapó

Balogh Győző nyugdíjas bádogos mester nagyot szusszanva ült be rozoga gépkocsijába. A kivattázott piros köntös, rajta a fehér, vastag szegéllyel, övvel ugyancsak megnehezítették a beszállást, alig tudta bepréselni magát a volán mögé. Arcán verejték gyöngyözött. Hála Isten, ez volt az utolsó napja a Mikulás-szezonban. Délelőtt három óvodában is járt, délután kettőtől hatig egy plázában ült […]

Posted by
Posted in

A szülök elvesztése

  A nagyváros zajától nagyon távol volt egy nagyon kicsi falu, mit körbe hegyek erdők és szemet gyönyörköttető rét ölelt át. Minden hónap a maga csodájával kényeztette az itt élőket. Gyula és kedves Éva is itt éltek egy kis zsúptetős kicsike kis parasztházba az udvaron egy hatalmas gémeskút kút állt itatóval. A gazda, mint minden […]

Posted by
Posted in

Az ünnepek közeledtével.

Csendes kis faluban éldegél, fájdalom marcangolja a szívét. Az időnapról napra változik, mutatva lelkét és meggyötört arcát. Már vissza fele számolják az idő múlását, hogy elérkezzen egy fájdalmas ünnep után a szeretett ünnep a ragyogás mi már inkább az anyagi ajándékról, mint a szeretet és a tiszteletről szól. Lassan pergő angyal könnyek peregnek, hol az […]

Posted by
Posted in

Összetartás

  Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy kicsike falu mit inkább csak idősek laktak. A fiatalok mind beköltöztek a nagyváros poros zajos szívében. Itt e csendes falut szerettet falujának nevezték s úgy is jegyezették be. Az itt éltek nem voltak rokonok csak szomszédok, de mindig mindenben segítetek egymást. Egy csendes őszi napon egy egyedül […]

Posted by
Posted in

Eltávolítás

Eltávolítás Feri reggel jókedvűen ment be a munkahelyére, s mielőtt belépett volna a forgóajtóba a szokott módon, egy mosoly kíséretében intett a ház előtt álló cigarettázóknak. Amikor ő érkezett ugyanis a dohányosok többnyire már ott álltak a hatalmas irodaépület előtt. Mivel bent tilos volt a dohányzás, hát kiszorultak a bejárat elé a járdára, ahol rendületlenül […]

Posted by
Posted in

A nagy lábonlövőkről (Nietzsche után szabadon)

Zarathustra egyszer egy nagy fenyvesben jára vala. Embereket láta, akik az ég felé lövöldöztek. Im-igyen szólt hozzájuk. „Miért pazaroljátok ködre és felhőre a golyót? Nem tudjátok-e hogy az isten meghalt? Mivégre lődöztök az égre tovább?” Azok válaszoltak: „Madarakra lövünk, Zarathustra, mert éhesek vagyunk, és éhesek a mi gyermekeink is.” Zarathustra látta, hogy még nem előképei […]

Posted by
Posted in

Hajnalpírban

Szohner Gabriella: Hajnalpírban   -Ébredj kicsim! – szólsz szinte súgva. Fejem búbjáig húzom a takarót. Nem kelek. Fáradt vagyok, és álmos. Pilláimon ólomsúlyokat érzek, nem bírom nyitni a szemem. Fáj a fejem, és pillanatnyilag azt sem bánom, hogy nem érzem az ablakon beáramló friss levegőt. Hallgatom a neszezést. Víz csorog a csapon, kanál hangja egy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik A piacról éltek-élnek a legnagyobb művészek is! Mindig is… „Pénz beszél, kutya ugat…” S a karaván halad? A vatikáni Sixtus-kápolnában járván egyedül Michelangelo zseniális ötlete tetszett: Ádám teremtése, Ádám és az Úr összeérintett ujja… Különben túlzsúfoltnak tűnt a mennyezet, de az oldalfalak is. Mintha pápai megrendelés, és sajnos ízlés szerint […]