Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pillanatkép

Rózsa Iván: Pillanatkép Pillanat Minden pillanatban a pillanatnak kell élni, s ez a pillanat lehet végtelen is… Végtelen pillanat Végtelen pillanatok egymásba fonódnak, és sosem lesz végük… Pille Pilleszárnyakon lebben a lét: és a végén vár az öröklét… Pilleszárnyakon Pilleszárnyakon száll a gondolat: izoláltak az emberek, és azt mondanak a tévékben a bennfentesek, amit akarnak, […]

Posted by
Posted in

Az élet dala

Kísérlet az élet reménytelenségének tömör megfogalmazására   A játékos tavaszi szellő egy zöld dombon süvített végig. Ahogy a fűszálak között szaladgált, és elsiklott egy tölgyfa mellett, egy kislányra talált. Egy piros ruhácskába öltözött, pirospozsgás kislányra, aki alig lehetett hét éves. Két copfba összefogott hosszú szőke haja ide-oda libbent, ahogy karjait feltartva pörgött-forgott önfeledten a napsütötte […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A veréb és a sas

Rózsa Iván: A veréb és a sas A Veréb szürke kis verébnek született egy falusi porfészekben. A porban hemperegtek is társai vidáman, ám ő nem tartott velük, különcködött. Különbnek érezte magát a többieknél, és egyedül röpködött: és úgy tűnt, szárnypróbálgatásait siker is koronázza; míg a többi veréb legfeljebb húsz-harminc méterre tudott felröppenni, ő elérte néha […]

Posted by
Posted in

Elpocsékolt élet.

  Az idős nő mindkét keze tele csomaggal, alig várta, hogy a buszmegállóba érjen és megpihenhessen. Csak két férfi ácsorgott ott, az egyik ült, a másik állva kutatott valami után szatyorjában. Az asszony elszégyelte magát, mert érezte, úrrá lett rajta, az úgynevezett diszkrimináció. Legszívesebben odébb áll és befogja orrát. De, hősiesen leült a férfi mellé, […]

Posted by
Posted in

Cilike és a görények

Cilike és a görények Cilike nem volt szép, sőt még az úgy nevezett „jó nő” kategóriát is inkább alulról súrolta volna, már ha valaki akarta volna Cilikét egyáltalán kategorizálni. Viszont tagadhatatlanul szorgalmas volt, amelyet némileg beárnyékolt az a tény, hogy – hogy is mondjuk – szóval nem ő volt a legélesebb kés a fiókban, ahogy […]

Posted by

Fájdalom

Sötét van. Sötét van körülöttem, a szívemben és az agyamban. Futni szeretnék, de a lábaim gyökeret vertek. Ragaszkodnak valamihez, ami sosem volt az enyém. Becsukom a szemem és azt hiszem ez a valóság. Derű, világosság, amit képzelek: mondatok, pillanatok, üzenetek, telefonálások, érintések, nézések, mosolyok, szavak ezrei pörögnek másodpercről másodpercre az emlékezetemben. Úgy hiszem, ez mind […]

Posted by
Posted in

A hit ereje.

    ”  Amit könyörgésetekben kérte, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek! Máté evangéliuma” Fenti ige jutott eszembe a Szentírásból mikor első kontról vizsgálatomra készültem csípő műtétem után. Barátnőm, ki minden bajomban, gondomban mellettem áll és segítségemre siet, most is meg ígérte, elkísér a vizsgálatra. Kicsit ízgultam, mivel eddig a kötelező lépcsőgyakorlatokat is fél mankóval, […]

Posted by

A születésnap.

  Már nagyon várta szeretett unokáit! Tudta, nem felejtik el a 95. születésnapját. Azért egy kicsit bizonytalan volt, nem akarta hitegetni magát. Miért lenne olyan fontos nekik? Ő, már csak egy vénember. Milyen jogon merte feleségét több mint tíz évvel túl élni? Olyan jól meg voltak együtt! Ő mindig korán kelt, hagyta párját reggel aludni, […]

Posted by
Posted in

Modern mese- /novella /

Modern mese felnőtteknek                              / Jamila= Dzsamila/ Élt egyszer egy uralkodó a Níluson innen, és annak eladó sorba lépett gyönyörű lánya. A király elhatározta, annak adja a lányát, aki méltó lesz Jamila kezére. Jöttek is sorban a kérők, de a lány szíve már foglalt volt. Jamila, egy sétája közben, egy fán meglátott egy csodaszép királykobrát. Annak […]

Posted by
Posted in

Papó.

  A konyhában a tűzhely mellett órákon keresztül tudott guggolni. Ezt, csak ő tudta megtenni. A hátával a falnak dűlve, kezét kér térdére téve.( Már tudom, ez a jóga ülés.) Csodáltam, hogy nem fárad el. Volt, mikor mellé telepedtem, hogy én is kipróbáljam. Öt percnél tovább nem bírtam. A lábam elzsibbadt és mindig négykézláb álltam […]