Posted by
Posted in

Sajtkukac

A lakás – Hülye vaaagy? Mit csinááálsz? Az ordítást a szomszédok is tisztán hallották, és nem örültek neki. Napi nevelési rutin, ki így, ki úgy szokta meg. Az alacsony, tömzsi nő a szoba közepén állt csípőre tett kézzel, szigorú tekintettel nézett a heverőn álló négy éves kislányra. – Normális vaaagy? Az újabb ordítás már meg […]

Posted by
Posted in

Öregek (novella)

Székely-Máté László: Öregek A kezdet A rádió halkan zümmögött a nagymamaszagú szobában, ott ültem mellette a padló szélén a szőnyeg peremén, és tátott szájjal néztem a mélyzöld varázsszemet, ami a rádió vászonborítású előlapján világított. Régi emlék, de most nagyon élénken vágott belém, ahogy a még mindig működő csöves, fakávás rádiót láttam a csúnyán összevert holttest […]

Posted by
Posted in

A találkozás

Akkoriban még nem tudtam írni, mostanság naponkint kalamáristul mocskos a kezem. Ifjú legényként nagybátyámuramék vittek szekerükön széltibe-hosszába az országban és külhonba is alkalom adtán. Oszt mikor mán szőrösödött állam, próbáltak ajánlani katonának, őrnek vagy valami nagyobbacska apródnak (szó ne essék róla) a királyi udvarba. Mikor megérkeztünk, fújt a szél, én tátott szájjal álltam az palota […]

Posted by
Posted in

Mese a hímzés születéséről

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Vászon, amely ott hevert a kályha mellett a lócán feltekerve. Nem érezte jól magát így tekercsben ezért vándorútra indult. Útközben találkozott a Bőrrel, aki szintén összecsavart állapotban sétált. Megszólította. Szervusz Te Bőr – Te is tekercsben vagy? Igen én is, de nem szeretek ilyen összegöngyölt állapotban lenni […]

Posted by
Posted in

Szélkirálynő /mese/

Egy szép tavaszi reggelen Berci éppen a cipőjét vette át az oviban amikor felfigyelt Peti szavaira. Képzeljétek, hétvégén kaptam egy igazi távirányítós hajót – mondta hangosan Peti Hogy mit? – kérdezték a többiek. Egy igazi távirányítós hajót – ismételte meg Peti – ami igaziból megy a vizen. A többiek, köztük Berci is hitetlenkedve hallgatta Peti […]

Posted by
Posted in

Te, aki írtad, részese vagy

A század elsuhant. A maga porával. Vitte a gondjait, elveit, az újszerűségét. Itt hagyta a múltat, a megszépülőt, az elfelejtettet, a megkérdőjeleződőt. Azt is, mely nem lehetett része, az elmulasztottat, a hiányt. És jövő épül a mostban hagyott képlékeny tegnapok minden ingatag oszlopára. A szemétre. Csak a tavaszi madárcsicsergés, a rügyfakadás, a vénasszonyok nyarának fényei […]

Posted by
Posted in

Művészportré Sárváry Mariannal

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Miskolcon született, jelenleg Budapesten él. A művészportrét 2016 nyarán készítettük vele. Cikkünkben a szerző életrajza, néhány fénykép és a műsorban elhangzott alkotások egy része látható, olvasható. Végzettségei: 2015: mesterpedagógus: minősítő és tanfelügyeleti szakértő 2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga 1986: Eötvös […]

Posted by
Posted in

Így (is) szeretlek (tragikomédia)

   Hatkor csörög a vekker. Kipattanok az ágyból s másodperceken belül a konyhában már teszem is fel a vizet főni. Nem sokat aludtam. Ismét. A héten már negyedjére. Pedig még csak a hét negyedik napja van, csütörtök. A rossz alvó kifejezést nem Rád találták ki. A rossz túl enyhe kifejezés, Te borzasztó alvó vagy. Álmodban […]

Posted by
Posted in

A bátor mackópapa

  előadja: Zsoldos Árpád   A bátor mackópapa Enyhe szellő szárnyán ringató álma. Napsugár fűti a tájat. Napanyó szeretett-évvel melengette és mindent színes ruhába öltöztetett. De valami oly fura, harangvirágok harsonája, a méhek raja csatát indított sok virágra. Ahogy mennek menetelnek, egy idő múlva eltévednek, nem térnek vissza méh földre. Az öreg szél dalra kezdett, […]

Posted by
Posted in

CINCOGÓ CINIKE, az erdő legszebb egérlánya

előadja: Kardos Katalin Félsz Félix fűszálat rágcsálva, hason fekve bámulta a kék égen futkározó bárányfelhőket, és közben akarva-akaratlanul elkalandoztak a gondolatai. Az egyik felhőben Cinike pufók pofiját vélte látni, a másik szerelme kunkori farkincájára hasonlított. – Hát ez a szerelem? – sóhajtotta, és kimeresztette a szemét. A lenyugvó nap sugarai rózsaszínűre festették a horizontot, és […]