Posted by
Posted in

ŐSZTŐL ŐSZIG

Szeretem az őszt. Sohasem az elmúlást, hanem a megújulás lehetőségét érzem benne. Mégis évek óta ilyentájt valami végtelen szomorúság üli meg a lelkem. A kertben végzett munka sem segít. Most is így van ez, amikor az avar összegereblyézése után leülök a kertem végében lévő kedvenc helyemre, a két fenyő alatti padra. A délutáni napfényben csak […]

Posted by
Posted in

CSOK kétszer

B. Mester Éva   CSOK kétszer   Mindenki ismeri már a rövidítés jelentését, családi otthonteremtési kedvezmény. Sokan tudnak is vele élni, de van, aki nem. És van, aki az Istennek sem. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Már kétszer futottam neki, sikertelenül. Mindig előkerült egy apró betűs kitétel, vagy valami más. Elmesélem mindkettőt. Nemcsak az adásvétel […]

Posted by
Posted in

A reggeli

Reggelizett. Egyedül ült az asztalnál, mint általában. Abált szalonnát evett kaláccsal és erős paprikával.Szerette a kalácsot. Így ünnep után kicsit megpirítva a szalonnával isteni. Vágott egy falatot a szalonnából, tépett a kalácsból és nagyot harapott az erős paprikába. Érezte, ahogy a szájában eloszlik az erős íz! Imádta ezt az érzést. A gyomra biztos, hogy nem […]

Posted by
Posted in

Az őrző /”Lelkiismeret”

Pétert éjjeli álmából egy furcsa érzés ébresztette fel. Valaki ül mellette az ágyon! Szíve hevesebben vert mint szokott. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét, hirtelen megállt benne a levegő! Valóban. Egy hófehér fényes alak ült az ágya szélén és rámosolygott. Óvatosan nyúlt felé, próbálta megérinteni, de keze, csak a paplan huzatát érezte. Pedig ott volt […]

Posted by
Posted in

Az izomszakadás.

Az egész úgy kezdődött, hogy hatalmasat esett. Megbotlott és úgy vágódott el min egy darab fa. Még a kezét sem volt ideje felemelni. Körbe nézett. Vajon látta-e valaki. Megnyugodott. Csak a kutya ugrott egy nagyot, mikor látta, hogy a gazdi feléje zuhan. Lassan feltápászkodott. Szerencséje volt- állapította meg, hogy csizmában van, mert különben a bokája, […]

Posted by
Posted in

Pécsett jártam

B. Mester Éva   Pécsett jártam   Pár évvel ezelőtt dacból azért is azt írtam volna, hogy Pécsen, de már nem tiltakozom. Legyen! Nem ez a legnagyobb kompromisszum az életemben és édesanyanyelvünknek is megvan az a joga, hogy változzon. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy hívtak és én örömmel mentem. Olyan emberekkel találkozhattam, […]

Posted by
Posted in

Egy boldog emberről

A boldogság és az élő, eleven hit megtapasztalható, átélhető bármelyik pillanatban, sőt megérthető, attól függően, ki – ki melyik oldalról, az érzéseitől vagy a gondolataitól, a képességeitől, talentumaitól vezetve érkezik el a lényeghez. Vagyis a középpontjához, önmagához, így a szívéhez, a másik oldalról idetekintve a felfedezhető Teljességhez, ahol már MindenEgy. Misztikusok, szentek tucatjai, nagy gondolkodók, […]

Posted by

“Hit és Remény” – pályázati eredmény (prózaírók)

2017. március 18-án, Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban tartottuk meg azt a felolvasó-délutánunkat, ahol a “Hit és Remény” című pályázatunkra beküldött alkotásokból válogattunk. Ezen a rendezvényen hirdettük ki a pályázat eredményét is és jutalmaztuk a megjelent sikeresen szerepelt és helyezett alkotókat. Jelen cikksorozatunkban közöljük a helyszínen készült fotókat, valamint az ott elhangzott és nyertes alkotásokat. […]

Posted by
Posted in

Hit és Remény

Hit és Remény – Tudod gyermekem, azt hittem, hogy ezt a titkot magammal vihetem a sírba. De most, halálom óráján, úgy érzem, át kell adnom, bármilyen nehéz lesz annak, aki tovább viszi. Nálad jó kezekben lesz, és remélem Te is tovább adod annak, aki utánad jön. Bizonyára észrevetted, hogy a mi családunk más, mint a […]

Posted by
Posted in

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá.

A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az órájára nézett. […]