Posted by
Posted in

A kicsi szék

Nyár volt, tikkasztó, barackpirosító hőség. Az iskolát csak a méhek látogatták, hogy a kertjében lévő virágzó bokrokról nektárt gyűjtsenek. A gyerekek vakációztak: lubickoltak a Balatonban, túráztak a Bakonyban, vagy a messzi maminál nyaraltak Körösnagyharsányban. Csak az iskola pincéjéből hallatszott halk motoszkálás; onnan, ahová Karbantartó Károly bácsi az elsősök székeit, padjait pakolta a nyári nagytakarítás idejére. […]

Posted by
Posted in

Ne szólj szám!

Marika mama, a jó öreg Marika mama a mi házmesterünk. Nagyon régóta lakik a házban, azt beszélik, itt született. El nem tudom képzelni, miért nem vágyódott el innen soha, pedig már egészen biztosan túl van a hatvanon. Őszintén szólva fogalmam sincs hány éves lehet. Amióta csak ismerem, mindig dauerolt haja volt, és mivel gondosan ügyel […]

Posted by
Posted in

Átkozott szerencseszámok

Azt tartják, az ember óhatatlanul Isten felé fordul a halála előtt. Még nagyapám is, a „hithű” ateista, imádkozni kezdett pár héttel azelőtt, hogy elment. Hogy miről folyt a diskurzus, s a két öreg végül miben egyezett meg, tompa evilági agyammal elképzelni sem tudom. Emberünk azonban korántsem volt olyan mítoszkövető, mint megboldogult nagyapám. Ráncos tenyerében, melynek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sátán fattyai bukása

    Rózsa Iván: Sátán fattyai bukása     Isten erősebb Sátánnál. Ez a trend és ez lesz a rend. Sátán fattyai ezt még nem érzik, kitartanak gazdájuk, a Sátán mellett, mert ez eddig oly kifizetődő üzlet volt számukra. Pedig ez hülyeség! Elindult lassan egy folyamat, s a Földre száll immár a Mennyország. Csak az […]

Posted by
Posted in

Rögmama

Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha […]

Posted by

Művészportré B. Mester Évával

B. Mester Éva az “Út a boldogsághoz” című pályázatunk kapcsán csatlakozott alkotóközösségünkhöz. A vele készült művészportréban megismerkedhetünk vele emberként és alkotóként is, cikkünkben pedig további képeket és információkat tudhatunk meg szerzőnkről, valamint elolvashatók a műsorban elhangzó alkotások is. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kardos Katalin. Szerzői bemutatkozás: “Gazdagnak születtem, de ezt akkor még nem tudtam. Sokáig […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az utolsó vacsora

    Rózsa Iván: Az utolsó vacsora     Az egykor fiatalok, ma már inkább középkorúak, vacsorához készülődtek. A soha nem volt demokraták, sokkal inkább autokraták, jókedvűek voltak: úgy érezték, megint jót zabálnak. Szövetséget kötöttek egy nagy, közös zabálásra. Bár a „közös” kicsit relatív kategória; ők közös, azaz közpénzből szerettek zabálni. Az utolsó, nagy, „közös” […]

Posted by
Posted in

Arcok

Lehet gyerekekről aranyos képet készíteni, tinikről dögöset, bulizóst, modellekről tökéleteset, gazdagokról irigylésreméltót, de letisztultan őszintét csak egy felnőtt arcáról lehet, aki már sokat tapasztalt a világból és legfőképp önmagából. Talán még nem ráncos az arca, nem löttyedt a bőre, de a tekintete mégis sokatmondó. Túl van jón és rosszon, szerelmeken és csalódásokon, álmokon és azok […]

Posted by
Posted in

Szabados Kinga: „Kezdődik a rókatánc”

     Sovány, szemüveges kisfiú igyekszik megpakolt hátizsákkal a hátán a kanyargós úton felfelé. Cipeli a nehéz táskát, néha a kezében viszi, mikor megfárad egy kicsit megpihen – de nem sokat, hiszen a nagymama főztjének gondolatára hangosan kordul meg a gyomra, a nagypapával vívott sakkjátszmák felidézésekor pedig átjárja a kétely, eljön-e az az idő, mikor […]

Posted by
Posted in

Végül csak az számít, hogyan szerettél

   A takaros falusi házikó kandallójában pattog a tűz, a tévé halkan szól a háttérben, a nagymama sálat horgol, a nagypapa újságot olvas, a lány pedig nyakig betakarózva ül egy fotelben és bámul maga elé. A regény mellette az asztalon, de túl hosszú volt az egyetemi félév, túl sokat kellett a könyveket forgatni, nem bírt […]