Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A tiszta Élet

    Rózsa Iván: A tiszta Élet   A tiszta szerelem Idealista voltál… A tiszta szerelmet kerested. De az nincs, már az óvodában sem. Vannak korán és későn érő egyedek. Azt akartad, hogy Téged szeressenek; azért, ami-aki vagy! Társadalmi, egyéni helyzetedtől függetlenül. De tulajdonképpen Te sem tudtad igazán, hogy ki vagy. Hogyan tudtak volna Téged […]

Posted by
Posted in

Lélekvándorlás

Hatalmas szél fújt, erejétől a vén tölgy is megropogtatta a derekát. A falevelek már az ősz színeit játszották, végtelen színárnyalatban. Még utolsó leheletükkel kapaszkodtak az ágakba, de a szél erősebb volt, letépte őket és megforgatva a levegőben messzire fújta. Lehullottak a földre, egymásra. Csendesek voltak, csak belül fájt az elmúlás. Az őszi napfény megcsillant egy-egy […]

Posted by
Posted in

Szabados Kinga: Hazudtál

     A Télapó látogatásában csak a dedósok hisznek, hisz mindannyian tudjuk, hogy a Mikulás régen annyi sütit evett és tejet ivott, hogy túlságosan elhízott szegény és képtelen bepréselni magát akármilyen kéményen. Legalábbis ezt mondta Anyu, mikor rajtakaptam, hogy a kis csizmámat ő tömi tele mindenféle földi jóval. De a Jézuska ő igenis létezik. Ő […]

Posted by
Posted in

Szabados Kinga: A szeretet ereje

előadja: Kocsisné Heiler Éva    Már októbertől azon törtem a fejem mivel is lephetném Őt meg. Mivel tehetném emlékezetessé életünk első közös karácsonyát. Hogy ne az anyagiakról szóljon, de mégis emlékezeteset adhassak. Mi lehetne a megfelelő ajándék? Egy könyv a kedvenc írója dedikálásával? Az túl kevés. Egy új műszaki ketyere? Az túl drága. A szokásos […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Szúnyogasszony

Szúnyogasszony népes rokonságával nyaranta egy nádasban tanyázott. Napközben az égető napsugarak ellen a levelek között bújtak meg vagy a víz felszínén úszkáltak. Amikor lement a nap és bágyadt meleg ereszkedett a tájra a szúnyogtársaság kirajzott a nádasból. Döngicsélve, zümmögve, szétszéledtek. Szúnyogasszony néhány kuzinjával leginkább a közeli réten vagy az erdőben keresett mulatságot. Szerettek a holdfényben […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – A varázspálca

Az öreg varázsló egy kis házikóban éldegélt az erdő mélyén. Olyan régóta itt lakott már, hogy az emberek rég elfelejtkeztek róla, a házikót is befutotta a repkény és a vadszőlő. Csak a kémény látszott ki belőle, no meg az ajtaja, de azt is csak akkor nyitotta ki az öreg, ha varázsfüveket, gyökereket ment felkutatni az […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Gyertek el

Rettentő hideg decemberi délután volt. A befagyott tócsákon a jég hol átlátszó ablaküvegként, hol opálos tejüvegként verte vissza a hideg napsugarakat. A villanydrótokat, faágakat vastag zúzmara borította. Pongrácz Géza léptei keményen kopogtak a betonjárdán, fázósan húzta össze magán a kabátját. Ünnepi díszbe öltöztetett kirakatok mellett haladt el, az úttesten egy mikulásvonat csilingelve állt meg egy […]

Posted by
Posted in

Kühne Katalin: Magzatlét – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Kühne Katalin alkotónk Magzatlét című rövidprózáját Radó Denise előadásában. Kühne Katalin: Magzatlét Amikor még édesanyám méhében tartózkodtam, elvarázsolt a csendszőtte világ, ami nem is volt annyira csendes, csupán egy semmihez sem hasonlítható, szeretettel teli burok, ahová szüleim jóvoltából kerültem. Viszontagságos volt ez az út, hiszen édesapám másfél éves hadifogságból jött […]

Posted by
Posted in

Zárójelentés

        Másnap kiszállásra ment a doktor a csatolt faluba, érkezésekor már a rendelő ajtajában várt rá egy fiatal férfi, biciklire támaszkodva. Beteghez hívta ki, lakásra. A gyengélkedő öreg jellegzetes figurája volt a falusi rétegződésnek: termetes, módos parasztember, széles rokonsággal, fekete-fehér alkalmi öltözettel, amivel rendelői látogatásaikor meg szokta tisztelni a körzeti orvost és szerény, egyszemélyes sleppjét. […]

Posted by
Posted in

A maci

A padlás hátsó zugában élt már sok éve. Megszokta a körülményeket, nem lázadozott már. A nagy doboz lett az otthona, lassan belakta. Megbarátkozott a szomszédokkal. – Rendes népség – gondolta, amikor már alaposabban megismerte őket. Valahogy ez vigaszként hangzott a szájából. Lelki vigaszként. Amikor beköltözött, helyesebben beköltöztették, magának való volt. Nem szólt jó sokáig senkihez. […]