Posted by

Virágének (tavaszi mese)

Az ablakon belül meleg van, világos. Az ablakon kívül a fagyos sötétség gomolyog. Délután van, de már bealkonyodott. Csak a hó világítana – ha volna. A hideg, fekete földön magában lappog az a kis fonnyadt valami, amiről senki meg nem mondja, hogy  kutyatej volt még az őszön. A szél is csak éppen megbotlik benne, s […]

Posted by
Posted in

Amikor kézen fogta az Angyal

„Az angyaloknak sok dolguk van a földön: az emberekre vigyáznak… Mikor elalszunk őrangyalunk odaül ágyunk szélére… A démonokat elkergeti éjszaka s reggel felnyitja szemünket.” (Márai: Angyalok) – Je voudrais un café gourmand, s’il vous plait – intett a pincérnek, s nézte a Boulevard Saint-Michel reggeli forgatagát. Jólesett a meleg kávét kortyolgatnia, s örült, hogy már […]

Posted by

Titkok völgye

Titkok völgye   A napfény kényesen csillant meg a szelíd tó friss vizén, s a madarak hajnali csicsergése járta át az erdő minden zegét-zugát. Olyan volt szerte a táj, mint apró tündérek gyémántos ruhája. Az erdő belseje felé haladva már minden zaj távolinak tűnt. Csend és nyugalom árasztotta el ezt a vidéket. Puha léptek zaja […]

Posted by
Posted in

A gyufaleves

    Gyermekkoromban nagyszüleim jóvoltából sok-sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg, mindkét nagymamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg ezért is főztek olyan ízesen és olyan jól. De hát sajnos az alma, illetve az „alma almácskája” nagyon messze esett a fájától. Túl messze.  Talán azért is, mivel én […]

Posted by
Posted in

Érzékek útvesztői

ÉRZÉKEK ÚTVESZTŐI Ordítani szeretett volna azon a hajnalon. Üvöltéssel nyomni el fájdalmat és tompa bénultságot. Kétségbeesett balsejtelem torokszorító tehetetlenségében még nyöszörögni is csak gyengén tudott a kedélyjavító fátyolos hatása alatt. Úgy ült az autóban, mintha ő is csak egy alkatrész lenne az áramvonalas formák között. Testének egyetlen izma sem rezdült, csupán elméje lüktetett most lázas […]

Posted by
Posted in

Évgyűrűk

Gyönyörűt láttam. Hétköznapi egyedülállót. Évszázados pillanatot. Mezőszéli óriást. Égő narancssárgát égszínkékben ragyogva, fáradt utazó fáklyáját őszi fagyban. Egyedül néz a világra, mely belőle árad, és benne egyesül. Aranysárga levelei eltakarják sötétbarna ágait, de súlyos törzse öreg bölcsességgel emlékeztet Atlasz erős testére. Szellő játszik vele, forgolódik körülötte, lombjába fúj, végigsimít rajta, s ő kacéran kacag vadóc […]

Posted by
Posted in

Varázs

Hatalmas épület a nyüzsgő nagyvárosban. Egyetlen hang se szűrődik ki falai mögül, pedig odabent egész világok tombolnak, üvöltenek, lüktetnek. Különös pogány szentély, arany és vörös bársony birodalma. Lerí róla, hogy emberek alkották, ám olyan emberek, akik meghajoltak a nagysága előtt néhány röpke órára vagy akár egy egész életre. Fehér oszlopcsarnok percnyi nyüzsgést engedélyez csak az […]

Posted by
Posted in

Átmeneti hely-telenség

Békésen utazom a vonaton. Jegyem előkészítve, ha jönne a kalauz. Mondhatni példaértékű utas vagyok. És a kalauzzal együtt elérkezik az a pillanat is, amikor kiderül, hogy a jegyemen minden stimmel, csak a dátum nem, hogy rosszul adták vagy rosszul kértem, már mindegy. Ergo nincs is érvényes jegyem. Úgyhogy elkezdek vándorolni üres helyről üres helyre, de […]

Posted by
Posted in

Ne engem

Vannak sorsfeladatok, amikor az ember érzi, hogy esélye sincs kihátrálni, pedig a háta közepére kívánja az egészet. De az a valami üldözi őt, és állandóan az útjába kerül vagy inkább útját állja, megakadályozva, hogy elnézzen, vagy akár elslisszoljon mellette. Akármennyire is lábujjhegyen tipeg, hogy a sors ne csapjon le rá, mikor azt hinné, hogy megúszta, […]

Posted by
Posted in

Most csak úgy

Most csak úgy elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném a kellemes pipafüstöt, azt a teljes lényedből előtoluló férfiillatot. Összehúzott illatokkal kószál a szél. Csak figyelném a csend sziporkázó lépteit, tócsák fénylő tükrében magam keresném magadban megint. Felhők zengését figyelném benned, ahogy magára talál a rád másolt januári reggel, s mindent elönt fénygyöngyeivel az […]