Posted by
Posted in

Hangokba zárva

„Nevetnek! Már megint nevetnek!” A pad mellett áll, ideges markolással szorítja a kemény deszkát. Keze a fában, szeme a terem fehér falában, füle a pusmogó kuncogás mögött rejtőző jótékony csendben, lelke a kétségbeesésben keresne kapaszkodót. Jól tudja, támaszt nem talál sem a többiek sürgető, cinkos és ostobán vihogó soraiban, sem a tanár türelmetlen, homlokráncoló üvegtekintetében. […]

Posted by
Posted in

A sors útjai

Mostanában divatba jött Toscanáról, az olívaolajról és az olívaszüretről írni. Bevallom én szívesen olvasok ilyen memoárokat egyrészt mert nagyon szeretem Itáliát, másrészt mert  egyszer megadatott nekem, hogy részt vegyek egy olajbogyószüreten és ily módon is felelevenítem az emlékeket. Még pedig Assisi mellett egy farmon. Egy hétig szüreteltünk október végén, november elején, de ott még nappal […]

Posted by
Posted in

Tökéletes pillanatok

Egyszer elutaztam egy Diana Krall koncertre. Megkérték az árát, olyannyira, hogy el is tűnődtem, megéri-e úgy mindennel együtt, ha hozzáveszem az utazást, szállást. De mégis,  annak a nyárnak emblematikus pontja volt, mert ez a program a maradandó, tökéletes pillanatok élményét adta. Elmehettem volna az árából öt másik kultúrprogramra is, de azokból már van tucatnyi az […]

Posted by
Posted in

Szenvedély

Én hittem nekik. Elhittem minden pillanatot, melyet szemem elé pergettek a tánc bűvöletében. Hittem minden mozdulatot, lépést és gesztust. Mert szót nem szóltak, hangjuk helyett kezük, lábuk és egész testük beszélt, arcukat minden pillanatban a zenébe foglalt történet formálta kifejezővé. Hinni kellett nekik. Hinni akartam nekik. Őszinte volt a könny, melyet ejtettek, valódi a boldogság, […]

Posted by
Posted in

Belépő

Az idő-óra rugóját valaki túl szorosra húzta, vagy a kerekei lettek túl nagynak alkotva, mert az előre haladása igencsak rohanó. Mintha nyeldesve lennének, oly észrevétlenül tűnnek el a hetek – az évekbe, évtizedekbe gyülekező – hónapokban. Nem tudom, feledékeny vagyok-e, vagy elégedetlen? De olyan az érzésem, hogy alig éltem, s az évek úgy futottak tova, […]

Posted by
Posted in

A szeretet megszépítő erejéről

Volt egy rövid időszak, amikor sokszor megfordultam a kórház ápolási osztályán. Szomorú egy hely az. Egy kórteremben feküdtek talán hatan is, és nagyon gyakran cserélődtek, mert vagy hazakerültek vagy meghaltak. Ez utóbbi tényleg megváltás volt, mert az ő állapotuk, élethelyzetük már nem igazán nevezhető életnek. Én magamban csak a halál előszobájának tekintettem ezt a helyet, […]

Posted by
Posted in

Boldogság kortyokban

Már régóta gondolkodom, hogy rá kéne szoknom a kávézásra. Igaz, hogy az orvosok mindig lefelé szoktatnák az embert: „Kávézik? Hagyja abba, nem jó az.” Pedig remek szokás. Az ember kiül egy kávézó teraszára, rendel egy erős eszpresszót vagy egy lágy kapucsínót, elmélázik felette, nézi az arra járó embereket. Ha szerencséje van, élvezi az arcát simogató […]

Posted by
Posted in

Tükör

– Hogy tehetted ezt velem?! – sziszegi összeszorított fogakkal, indulattól remegő testtel. Ujjai kifehéredve markolják a mosdókagyló peremét, szertefoszlott álmok után kapnának, ám azok lassan, de biztosan elillanó füst módjára válnak semmivé a levegőben. A tehetetlen düh váltakozik benne a toporzékoló kétségbeeséssel. Nem érti. Egyszerűen fel nem foghatja, miért. Miért döntött így? Annyi év gyakorlás […]

Posted by
Posted in

Bogi

Azt mondják, kutyával könnyebb ismerkedni, kisgyerekkel meg a férfiaknak csajozni. Bogit is mindig vitte magával a gazdája. Bár neki nem volt ilyen célja, mégsem lépett ki nélküle az ajtón. Szép, közepes testű kutya volt, zsemleszínű, puha, hosszú szőre olyan simogatnivaló. Utat is engedtek neki, amerre csak ment. No nem félelemből, hiszen Bogi roppant barátságos és […]

Posted by
Posted in

Világokon át

Még nem is meséltem, hogy a nagymamám fényképész mester volt. Imádta a szakmáját és profi volt benne. Portréfotósként dolgozott, egész életében tágranyílt szemű gyerekeket, boldog párokat, érettségiző diákokat örökített meg. Nekem nagyon tetszett a munkája, büszke voltam rá. Kiskoromban többször voltam vele a kettes műteremben, ahol láttam azt is, hogyan hívják elő a képeket. – […]