Rózsa Iván: Mértékletesség, éleslátás   Poros út A poros útnak eső kell. De a túl sok csapadék árvizekhez vezethet a folyóknál. Egyenletes elosztást kérünk hát az Istentől!   Keresztény buddhisták Aki számos alakban élt már egyszer-sokszor a Földön, annak meg sem kottyan a feltámadás!   Mint… „Mint ruha másról a boldog szerelemben”, úgy […]

Mosolygós sorok   Tavasz   Szezon végén érdemes vásárolni. Több körben is engednek az árakból, kisöprik a készleteket. Ezt minden nő tudja. Én is vettem magamnak három nadrágot ősszel, nagyjából egy áráért. Nem járunk már szoknyában. Vettem egy bézs színűt, mert az az én színem, egy fehéret, mert az kortalan és minden nyári ruhatárba belefér […]

Nem hall, nem lát, nem beszél   Annának már délelőtt rossz kedve volt. Egy kisvárosi gimnáziumban tanított, ami talán éppen a végnapjait élte. Valamikor több mint négyszázan jártak ide, most a fele sem. A pályája elején senki nem gondol erre. Létezhet ilyen? Tanárhiányról már hallottunk, de gyerek hiány!?  Az új tanévre húsz új tanuló sem […]

    Maradék nélkül   Ha vágynak is néha szabadságra a nők, hát nem olyanra, amilyet én kaptam. Már majdnem huszonöt éve történt.  Advent volt, készülődtünk. A hó akkor sem esett, de a karácsony hangulata a pocsolyákon át is megérkezett az iskolába.  A gyerekek minden módon csalogatták az ünnepet. Télapó nevében apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, […]

Napsugár   Amikor fényképet nézegetünk, általában mosolygunk. Egy kedves emlék, talán egy azóta elköltözött rokon fényérzékeny papírra mentett vonásai, de különösen a gyermekfotók melengetik az ember lelkét. Milyen aranyos volt, mennyit nőtt azóta, hogy hasonlít egyik, vagy másik családtagra! A kislányt Napsugárnak hívták. Nem félt a fotóstól. Gátlásait és három évének összes szókincsét szétszórta, már […]

Ugyanabban a világban élünk, mégis sajátos véleményünk van a dolgokról. Másak a hangsúlyok, más a bosszúságok és az örömök íze is. Keressük a jót. Ha nem találjuk, segít az irónia, az önirónia, vagy egy sóhaj. Apró kis történeteken át egy kis ízelítőt kínálok arról, amilyennek én látom a világot, női szemmel. Késő? Nyugdíjasként egyre gyakrabban […]

Számtalanszor megtettem ezt az utat oda-vissza, többnyire egyedül. Én és a gondolataim. Idővel kialakul egy-egy helyszín sajátos arca, amit csak nekem mutat, ahogyan csak rám mosolyog, vagy éppen taszít tovább. Tartsanak velem! Csak egy órás az út.   Miskolc                 Nem itt születtem, de itt élek maholnap ötven éve. Itt lettem felnőtt, itt születtek a […]