Posted by
Posted in

Kedves XXŐ!

Paulusz Kata előadja Kedves XXŐ! című alkotását az Irodalmi Rádió diák programjában. A suliban a lányok, mind így hívnak, amikor a tőled való érzelmeikről csevegnek. Én inkább úgy gondoltam, hogy magamnak tartom meg az a tényt, hogy beléd szerettem. Amikor a múltkor beszéltünk erről nem mertem elmondani, amit már hónapok óta magamban tartok, így a […]

Posted by
Posted in

Őszi napforduló

A gólyák már hetekkel ezelőtt útra keltek. Talán már sok más madár is készülődik, félúton van Afrika közepe felé. Az emberáradat pedig hónapok óta úton van Közel-Keletről, Távol-Keletről nyugati irányba, Nyugat-Európa és Észak-Európa felé! Ma még fényes nyári nap volt tengert-festő kékkel az égen, zöld árnyalatokkal ringó lombokkal, kinyújtózkodó virágokkal az erkélyen. Inkább tavaszi hangulatú […]

Posted by
Posted in

Tündöklő kékség

Tündöklő kékség Mielőtt elszenderedtem, egy kék virágcsokorra vetettem utolsó pillantásomat. Megpróbálom leírni, de szavakkal nem lehet igazán visszaadni mindazt a szépséget, amit álmomban láttam. Felébredve még sokáig éreztem azt a varázslatot, ami akkor elárasztott. Ha megfesthetném, talán Ti is átélhetnétek, amit én, de sajnos nem rendelkezem ilyen képességekkel. Ez nem is az én dolgom, kiváló […]

Posted by
Posted in

Kiléphet az árnyékból?

Kiléphet az árnyékból? Testvérei közül a legfiatalabb Irén volt. Amikor édesanyját tizenkét éves korában elveszítette, a bátyja, Jankó gondoskodott róla és beteg édesapjáról. A nővérei, Paula és Lenke Kistarcsán élték a kitelepítettek nyomorúságos életét gyermekeikkel. Ő akkor még fel sem foghatta, mi történt. Egész életére árnyék vetült, sohasem juthatott a fény közelébe. Jankó mélységes szeretettel […]

Posted by
Posted in

Kiszolgáltatottak méltósága

Kiszolgáltatottak méltósága Az élet kiszámíthatatlan. Egyik nap olyan öröm ér, amire évtizedek múlva is szívesen emlékszem, a másik nap pedig olyan sötét híreket ont, mint a katasztrófák, háborúk, nyomorúság, gyógyíthatatlan betegségek. Ezek változó hatással vannak rám, mint ahogy minden ember mosolyra fakad, ha egy kismadarat lát repülni, vagy a napsugár fénye árad a rejtett zugokba. […]

Posted by
Posted in

Közeleg a vihar

Közeleg a vihar Zsigereimben érzem, hogy hamarosan kitör a vihar. A sötét felhők közül mindjárt lecsapnak a villámok. A szél zúg, dörög az ég, a tenger hullámait korbácsoló, ördögi táncra hívó, erősödő fellángolások máris ideértek. A parton állok, előttem a nemrég még nyugodt víz óriási erők hatalmába került. Becsukom a szememet, de hallom a sirályok […]

Posted by
Posted in

Soha nem feledem őket

Soha nem feledem őket Fényképeimet nézegetem. Borús, ködös az idő, hideg a tél. A havat eltakarítottam a házunk előtt, most letelepedek a meleg szobába. Előttem sok száz fotó. Gyermekkoromban is szerettem ezzel foglalatoskodni, de most, hogy idősebb lettem, még gyakrabban előveszem a fotóalbumokat, a dobozokban tartott emlékeimet. Először nagyszüleim néznek rám, a teraszon állnak. Még […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi emlékeim

Karácsonyi emlékeim Néhány homályos kép dereng elő a múltból, mint amikor a sötét szobát csak az utcai lámpa világítja meg. A részletek nem látszanak tisztán, hol az egyik, hol a másik fele bukkan elő, ahogy a lámpa ingó fénye rávetül. Minden darabnak más a formája, színe. Egésszé sohasem áll össze a kép, de azok a […]

Posted by
Posted in

Higgyünk a kis csodákban

Higgyünk a kis csodákban! „A társadalom hajlamos kidobni minket öregeket, de az Úr egyáltalán nem! Az Úr sosem akar megszabadulni tőlünk! Ő arra hív, hogy életünk minden szakaszában kövessük, hiszen az öregkornak megvan a maga kegyelme, küldetése, az Úr valódi hívását tartalmazza. Az öregkor hivatás. Nem jött még el az ideje annak, hogy „behúzzuk az evezőket a […]

Posted by
Posted in

Mese az elvágyó maraburól

  Megunta mocsári létét sárga nyakú marabu, s hogy ne rágja tovább a bú, elindult pávák földjére, hogy ott majd vigaszra talál. Ment, mendegélt, útja néhol mocsáron át vitte, talált ott enni kígyót, békát, többet is mint hitte, így erejét spórolhatta a későbbi időkre. A tűző napon biztatta magát nagyon, képzelődött az életről, mely reá […]