Posted by
Posted in

Aki bennem bízik…

A fiú a Balaton- parton ült, és a köveket rugdosta a tóba. Már nem volt egy csöpp haja sem, de mindenki avval bíztatta, hogy egy srácnál a kopasz fej egyenesen divat. A suliban a többiek persze csúfolták, és mivel nem értettek semmit mindabból, amit Ádám magyarázott nekik a betegségéről, inkább együtt röhögött a többiekkel a […]

Posted by
Posted in

Madárének

− Kitől is van ez az idézet? – kérdeztem a magyar füzetem fölé hajolva. − A családi szállóigére gondolsz? Gárdonyitól – felelte anyám, majd kivette a pogácsákat a sütőből, és a forró tepsit a platnira tette. Sosem értettem, hogy nem égeti meg a kezét konyharuha nélkül. − Ha meghűlt, egyetek belőle. − Azzal magára terítette […]

Posted by
Posted in

Világgá ment nulla

Nagy Eliza: Világgá ment Nulla   Azon az őszön kezdtem el az iskolát. Borongós volt az idő, és a szürke fellegek havat ígértek. Az osztály folyton pusmogott, órákon is tartott a rendetlenkedés. Erika tanító néni a számokról tanított. Éppen a 6-ost rajzoltuk és különböző műveleteket végeztünk vele. Összeadtunk és kivontunk. Sok példában a nulla számjegy […]

Posted by
Posted in

Várok rád

Részlet a Házasodni minden áron c. elbeszélésből Abban az esztendőben a hegyek felől korai havazást hozott a szél a háromszéki tájakra. Szerencsére az emberek végeztek a betakarítással, az őszi szántáson is túl voltak már, csak néhol gubbasztottak a csűrben még nagy halom hántásra váró kukoricsacsövek. Bartáék épp vacsoráztak, amikor szerényen kopogtak az ajtón. – Édesanyám […]

Posted by
Posted in

A kis herceg lábnyoma

A kis herceg a kígyómarás után kába fejjel tért magához kedves bolygóján. Körülnézett, rögtön eszébe jutottak vulkánjai és féltett rózsája. Vidáman sietett hozzá. Rózsája messziről piroslott, csak úgy sugárzott róla a szemrehányás: – Hogy tudtál ilyen hosszú időre magamra hagyni? Egy vihar majdnem kettémetszette a gyönge száram! – Hosszú időre? Hiszen siettem vissza hozzád! – […]

Posted by
Posted in

Kőpad az olajfák hegyén

Lágyan tűzött a délutáni napfény, a Jeruzsálem körüli hegytetők fölött látni lehetett a vonuló gólyákat. Turistabuszunk néhány perce érkezett meg az Olajfák hegyére. Jézus innen lépett be Jeruzsálembe. Miután megcsodáltuk a lábaink előtt heverő óvárost, a Szikla-mecset aranyló kupoláját, nagy várakozással indultunk a Getsemáne-kert kacskaringós törzsű olajfái közé. A XXI. század zaja kint rekedt az […]

Posted by
Posted in

Korai alkony

Olimpia nagyszerű lány volt. Tanítói diplomát szerzett, és tanított, de nem csak eszével, lelkével is. Alacsony, vékony termete, okos tekintete sokféle képességét rejtették. Sorra letette fokozati vizsgáit, míg elérte a legmagasabbat, az első fokozatot. Tette mindezt szótlan kitartással, amelyet végtelen szerénységgel ötvözött. Ha barátot akartál? Olimpiánál hűségesebbet nem találtál! Ha segítségre volt szükséged? Ő volt […]

Posted by
Posted in

Sinha, a hős kis oroszlán / mese/

      Shirwane, a szőke nőstény oroszlán érezte, hogy azon a hideg februári napon a budapesti állatkertben, a számára kijelölt szálláshelyen, világra hozza élete első királyi sarjait. Basil, a dús sörényű apa, türelmetlenül járt fel és alá a kifutóban addig a pillanatig, amikor jelt kapott, hogy megnézheti nemes ivadékait, de csak tisztes távolságról, mert […]

Posted by
Posted in

Legkedvesebb olvasmányélményem

(Lázár Ervin tündéri világa) Lázár Ervin Szamárfül című tüneményes novellája jelenleg a legkedvesebb olvasmányélményem. Az első sorok olvasásakor azonnal megállapítottam, hogy én is abba az embercsoportba tartozom, amibe Lázár Ervin. Na persze még nem vagyok olyan nagy író, mint ő, de nálam is rendre lába kel a fél pár zokniknak. A bevezetésben ugyanis ezen a […]

Posted by
Posted in

Mi a tehetség?

Már egy órája ülök a számítógép előtt. Percenként törlöm a rosszabbnál rosszabb kezdőmondataimat. „Mindig a kezdet a legnehezebb”, olvastam Csukás Istvántól. Igaza van! Egyáltalán tehetséges vagyok én? Felvillan előttem anyukám elképedt, de büszke arca, amikor hétéves koromban a vásárlásról írt fogalmazásom olvasta: „a tej boldogan, mosolyogva himbálózott a kosaramban”. Vagy az a mondat, amit most […]