Posted by
Posted in

Miskolctól Bogácsig

Számtalanszor megtettem ezt az utat oda-vissza, többnyire egyedül. Én és a gondolataim. Idővel kialakul egy-egy helyszín sajátos arca, amit csak nekem mutat, ahogyan csak rám mosolyog, vagy éppen taszít tovább. Tartsanak velem! Csak egy órás az út.   Miskolc                 Nem itt születtem, de itt élek maholnap ötven éve. Itt lettem felnőtt, itt születtek a […]

Posted by
Posted in

Klein Magda (1950-2016)

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége fájdalommal tudatja, hogy szerzője Klein Magda 2016. április 29-én, betegség miatt elhunyt. Magdával tavalyi szigligeti nyári táborunk alkalmával volt lehetőségünk jobban megismerkedni, majd 2015-ös antológiánk szerzői között is megtalálhatjuk nevét és egy alkotását. Innen emlékezünk most rá bemutatkozásával és megjelent írásával. Nyugodjék békében! “…Tizenéves korom óta rajongtam Jókaiért, a mesés romantikus […]

Posted by
Posted in

“Út a boldogsághoz” – második és harmadik helyezettek, különdíjasok

Weboldalunk galériájába felkerültek azok a fényképek, amelyek 2016. április 30-án készültek a Miskolci Egyetemi Könyvtárban tartott pályázati eredményhirdetésünkön és felolvasó délutánunkon. GALÉRIA MEGTEKINTÉSE Jelen cikkünkben az “Út a boldogsághoz” című pályázatunk második, harmadik helyezett és a főszerkesztői dicséretben részesített alkotók neveit és alkotásait közöljük. VERS KATEGÓRIA 2. HELYEZETT – KALOCSAI ADRIENN Kalocsai Adrienn: Jó lenne […]

Posted by
Posted in

Boldogíró 2016. – Kert F. Klára

Kert F. Klára váci alkotó a művészetek közül elsősorban a festészetben fejezte ki magát mostanáig. Bár közben írt is, eddig főleg csak kedvtelésből tette. Első ízben most jelentkezett az Irodalmi Rádió pályázatára, az “Út a boldogsághoz” című kiírásunkra, ahol több alkotásával is sikeresen szerepelt. Ezek közül kettőt közlünk most ezen az oldalon. 2016. április 30-án, […]

Posted by
Posted in

Gyermekversek-mesék 16/01 – Alajos és a világ közepe

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége örömmel mutatja be új műsor-sorozatánk első részét. Gyermekversek-mesék: Alajos és a világ közepe Szignálhang: Zsoldos Abigél Műsorvezető: Zsoldos Árpád Szerző: Kovács Dániel Előadó: Fister Vivien Hangmérnök: Bodrogi Viktor Zene: Papp Zsolt A műsor szövege:   Sziasztok Gyerekek! Az irodalmi Rádió új műsorát halljátok, ahol nektek való meséket és verseket fogunk bemutatni. […]

Posted by
Posted in

Dolce Vita

„A szív zenéje…” Mindig szerettem volna megtudni, mit értett nagyanyám ezen a különös szólamon, melyet sokszor hangoztatott, ha valami szokatlan és szép dolog történt az életében. Különleges ember volt ő, egyedülálló a maga nemében. Még kilencvenévesen is tudott figyelni a körülötte levőkre, meglátta a gyönyörűséget a hétköznapokban, és mindig szolgált nekünk valami váratlan meglepetéssel. Ha […]

Posted by
Posted in

Érzékek útvesztői

ÉRZÉKEK ÚTVESZTŐI Ordítani szeretett volna azon a hajnalon. Üvöltéssel nyomni el fájdalmat és tompa bénultságot. Kétségbeesett balsejtelem torokszorító tehetetlenségében még nyöszörögni is csak gyengén tudott a kedélyjavító fátyolos hatása alatt. Úgy ült az autóban, mintha ő is csak egy alkatrész lenne az áramvonalas formák között. Testének egyetlen izma sem rezdült, csupán elméje lüktetett most lázas […]

Posted by
Posted in

Évgyűrűk

Gyönyörűt láttam. Hétköznapi egyedülállót. Évszázados pillanatot. Mezőszéli óriást. Égő narancssárgát égszínkékben ragyogva, fáradt utazó fáklyáját őszi fagyban. Egyedül néz a világra, mely belőle árad, és benne egyesül. Aranysárga levelei eltakarják sötétbarna ágait, de súlyos törzse öreg bölcsességgel emlékeztet Atlasz erős testére. Szellő játszik vele, forgolódik körülötte, lombjába fúj, végigsimít rajta, s ő kacéran kacag vadóc […]

Posted by
Posted in

Varázs

Hatalmas épület a nyüzsgő nagyvárosban. Egyetlen hang se szűrődik ki falai mögül, pedig odabent egész világok tombolnak, üvöltenek, lüktetnek. Különös pogány szentély, arany és vörös bársony birodalma. Lerí róla, hogy emberek alkották, ám olyan emberek, akik meghajoltak a nagysága előtt néhány röpke órára vagy akár egy egész életre. Fehér oszlopcsarnok percnyi nyüzsgést engedélyez csak az […]

Posted by
Posted in

Hangokba zárva

„Nevetnek! Már megint nevetnek!” A pad mellett áll, ideges markolással szorítja a kemény deszkát. Keze a fában, szeme a terem fehér falában, füle a pusmogó kuncogás mögött rejtőző jótékony csendben, lelke a kétségbeesésben keresne kapaszkodót. Jól tudja, támaszt nem talál sem a többiek sürgető, cinkos és ostobán vihogó soraiban, sem a tanár türelmetlen, homlokráncoló üvegtekintetében. […]