Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jézus Krisztus, a kapitány

Rózsa Iván: Jézus Krisztus, a kapitány – Uram, nem látta a töviskoronámat? A töviskoszorúmért jöttem! – Hogy miért?! – A töviskoronámért. Nem találta meg valaki? – Hogy néz ki? – Mint egy korona, csak tövisekből… Régi, kétezer éves… – Aha, tehát antik! – Úgy is lehet mondani… – Valahogy maga ismerős, a szakálláról… – Elég […]

Posted by
Posted in

A kalap

Egy borongós napon sietősen szaladtam az utcán, mikor megpillantottam. Ebben a percben éreztem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Milyen szép és elegáns mégis oly furcsa rajta valami tűnődtem magamban. De mi e nevezet furcsa érzés és ez a káprázat. Megálltam előtte és néztem csak szabályos formáját. Egy egész más világba csöppentem mellette.. Majd kis idő múlva elköszönve […]

Posted by
Posted in

Marionetta búcsúja In memoriam Nagy Mesi

“Marionettát leselejtezzük. Unalmas, és kopott. Nem ő az első Marionetta Babúzs, akit le kell cserélni. A zsinórjai gyengék. Porcelán arca repedt. Javaslom selejtezzük le, és készítessünk egy újabb, szebb s bájosabb marionett babát! A műsorszámot pedig teljesen átírjuk.” a leselejtezés megtörtént. pedig nem voltál unalmas, és kopott sem. harmincévesen az unikornisaiddal álmodtál minden éjjel. az […]

Posted by
Posted in

Multi módi mozzanatok

Multi módi mozzanatok Majdnem egymás mellett ültek az irodában. Egyforma íróasztalok, fehér fal, hasonló laptop és telefon, igénytelen környezet – ahogy ez általában arrafelé kijár. Az új belépőnek rövid betanulás s kezdődhet is a hajsza. Több szerződésért, gyártásért, értékesítésért, irányításért. S könyöklés beosztásért, pénzért, hatalomért. Végül is mindegy. Aki egyszer „multi kompatibilis” lett, annak teljesen […]

Posted by
Posted in

Őszi szonáta

Szohner Gabriella: Őszi szonáta Átirat Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfeledettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami előbb csak gyengéden rásimul a világra, majd lassan elhagyja nyári hevületét, fáradtan, bágyadtan már csak a delelőjén […]

Posted by
Posted in

A szobor (Lelkek iskolája)

Könnyű nyári este volt. A szél összeborzolta a haját, léptei alatt megroppantak a kavicsok. A parkban sétált. A fák bíbor árnyakat vetítettek az arcára. A fizikus mindebből semmit sem érzékelt, szemei előtt egy egész más világ bontakozott ki. Egy elvont világ, amelynek tagjai fizikai összefüggések, akik matematikai törvények szerint élik szigorúan meghatározott társadalmukat. Fiatalember volt. […]

Posted by
Posted in

A tejföl

A mezítlábas, süldőkorú cimborák önfeledt vidámsággal rótták ócska ruhájukban a szekérkeréknyomos falusi utcát. Szomszédok és osztálytársak lévén gyakorta láthatta egyik a másikat. Ha szórákozásra vágytak, vígan fújták a maguk készítette tökszár dudát, fára mászva „fészkeztek”, vagy örömmel rúgták a száraz fűvel kitömött rongylabdát. Csillogó szemmel diskuráltak a nekik tetsző lányokról, elbeszélték a mástól hallott eseményeket, […]

Posted by
Posted in

Bodzatánc

  Napsütötte, árnytalan, meleg délután izzasztotta a földeken dolgozó emberek homlokát. Egyre nehezebbnek érezte fáradt, kérges tenyerük a kopott kapanyelet. A közeli poros úton elhaladt néha egy-egy lovas szekér a többségében nádfedeles, tornácos vályogházak előtt, az akáccal szegélyezett útszélen rongylabdát rugdostak a mezítlábas fiúgyermekek. A zsenge korú Szabó Mihály és a vele egyidős Gyuris Bandi […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, Márta, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni, még gyermekei szomorú szemeit látva sem. Akár nap sütött, szél fújt, esett, vagy […]

Posted by
Posted in

“…én veletek vagyok minden nap…” Mt; 28,20

Szohner Gabriella:         „…én veletek vagyok minden nap…”  Mt;28,20 Jusztinát kora hajnalban ébresztette az óra. Odakinn mély sötétség honolt, kopasz faágak kocogtatták a huzatos ablakot, a besüvítő szél meg-meglibbentette a függönyt. Jusztina didergett, amint kilépett kellemesen meleg ágyából.  Szolgálatba készült, hatra be kellett érnie a kórházba. Hideg vízben mosta az arcát, ettől, […]