Posted by
Posted in

Ne szólj szám!

Marika mama, a jó öreg Marika mama a mi házmesterünk. Nagyon régóta lakik a házban, azt beszélik, itt született. El nem tudom képzelni, miért nem vágyódott el innen soha, pedig már egészen biztosan túl van a hatvanon. Őszintén szólva fogalmam sincs hány éves lehet. Amióta csak ismerem, mindig dauerolt haja volt, és mivel gondosan ügyel […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sátán fattyai bukása

    Rózsa Iván: Sátán fattyai bukása     Isten erősebb Sátánnál. Ez a trend és ez lesz a rend. Sátán fattyai ezt még nem érzik, kitartanak gazdájuk, a Sátán mellett, mert ez eddig oly kifizetődő üzlet volt számukra. Pedig ez hülyeség! Elindult lassan egy folyamat, s a Földre száll immár a Mennyország. Csak az […]

Posted by
Posted in

Rögmama

Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha […]

Posted by

Művészportré B. Mester Évával

B. Mester Éva az “Út a boldogsághoz” című pályázatunk kapcsán csatlakozott alkotóközösségünkhöz. A vele készült művészportréban megismerkedhetünk vele emberként és alkotóként is, cikkünkben pedig további képeket és információkat tudhatunk meg szerzőnkről, valamint elolvashatók a műsorban elhangzó alkotások is. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kardos Katalin. Szerzői bemutatkozás: “Gazdagnak születtem, de ezt akkor még nem tudtam. Sokáig […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az utolsó vacsora

    Rózsa Iván: Az utolsó vacsora     Az egykor fiatalok, ma már inkább középkorúak, vacsorához készülődtek. A soha nem volt demokraták, sokkal inkább autokraták, jókedvűek voltak: úgy érezték, megint jót zabálnak. Szövetséget kötöttek egy nagy, közös zabálásra. Bár a „közös” kicsit relatív kategória; ők közös, azaz közpénzből szerettek zabálni. Az utolsó, nagy, „közös” […]

Posted by
Posted in

Szabados Kinga: „Kezdődik a rókatánc”

     Sovány, szemüveges kisfiú igyekszik megpakolt hátizsákkal a hátán a kanyargós úton felfelé. Cipeli a nehéz táskát, néha a kezében viszi, mikor megfárad egy kicsit megpihen – de nem sokat, hiszen a nagymama főztjének gondolatára hangosan kordul meg a gyomra, a nagypapával vívott sakkjátszmák felidézésekor pedig átjárja a kétely, eljön-e az az idő, mikor […]

Posted by
Posted in

Végül csak az számít, hogyan szerettél

   A takaros falusi házikó kandallójában pattog a tűz, a tévé halkan szól a háttérben, a nagymama sálat horgol, a nagypapa újságot olvas, a lány pedig nyakig betakarózva ül egy fotelben és bámul maga elé. A regény mellette az asztalon, de túl hosszú volt az egyetemi félév, túl sokat kellett a könyveket forgatni, nem bírt […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Alvég és felvég

Volt egyszer egy kis falu a messzi hegyek között. Olyan kicsi volt, hogy csak egy utcája volt, ezért ennek az utcának még csak neve sem volt. Úgy különböztették meg a falubeliek, ki hol lakik, hogy az illetőnek az alvégen vagy a felvégen áll-e a háza. Dolgos, szorgalmas emberek laktak a faluban, annak mindkét végén, azonban […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bölcselet, avagy viva Virginia!

    Rózsa Iván: Bölcselet, avagy viva Virginia!     A bölcs férfiak bevallják maguknak és a világnak, hogy a nők bölcsebbek a férfiaknál. Mármint azok, akiket még férfiaknak lehet nevezni. Mármint azok, akiket még nőknek lehet nevezni. Isten mentse meg a világot a feminista amazonoktól! De nekünk férfiaknak, akik még azok maradtunk, el kell […]

Posted by
Posted in

Jócskán kaptam a természet patikájából

2012 tavaszán több egymást követő napon láttam, hogy egyik kolléganőm ebédidőben fut lefelé a lépcsőn egy kis kosárkával. Mivel nagyon borús volt az arca, nem mertem megkérdezni, hogy hova fut és miért szomorú. Később megtudtam, nagy beteg a férje és már csak napjai vannak hátra. Teltek a hetek, a hónapok, és szerencsére még jó sokszor […]