Posted by
Posted in

Siklás

A kocsi halkan suhan célja felé a reggeli ködben. Sietni kell, már megint nagy a késés, ha nem ér oda időben, most biztosan kirúgják. Ha éjjel nem kellett volna a gyerek ágya mellett ülnie arra várva, hogy csökkenjen a láza, most talán kipihentebb lenne, s nem volna olyan érzése, hogy a tejfehér ködben szitáló pára […]

Posted by
Posted in

Dani

előadja: Kocsisné Heiler Éva – Lasssssan!!! – kiáltom teli torokból suttogva a félhomályos folyosón. Egyik kezemet a homlokomra tapasztom kétségbeesett, kínos mosollyal, másik kezem az ajtófélfát markolja görcsösen – Ó, te kis gazember! Szeptember óta mondom hiábavalóan, hogy rohanás helyett sétálni illik az iskola falai között. Különben is, a mosdóba futást a szünetben kell elintézni! […]

Posted by
Posted in

Magunk rovására

„Talán a hang, talán a szó, talán a vers üt át a félelem falán” (Mészáros Viktor: A költő dolga) Kutasi Horváth Katalin: Magunk rovására Nem enged szólani, riaszt a félelem; megbénul a nyelv, tátog az értelem. Elszorul a szív, tompít a bánat, nem lehetek ura az erkölcsi aggálynak. Bűn, hogyha hallgatok, bűn, ha beszélek. Kínzón […]

Posted by
Posted in

Fényképeidet nézegetve

Kezemben a házasságkötésünkkor készült kép. Mindketten komor derűvel nézünk a jövőbe. S mégis mindkettőnk szemében ott van a szomorkás fájdalom is. Csinszka hiába reménykedett abban, hogy Babits Mihálynéként élheti tovább életét… Nekem megadatott az első költőfeleség rangja. Ő talán mindent elrontott a ravaszságával. Azt a házasságotokról szóló hírt igazán nem kellett volna elhintenie! Kissé elvetette […]

Posted by
Posted in

A parkban

Már esteledett, mikor sétám során egy furcsa beszélgetés fültanúja lettem akaratlanul is. Egy bizarr, szmokingos úr váratlanul izgatottan megfogta ugyancsak előkelően öltözött sétapartnere vállát. – Nézze csak! Ott egy Mont Blanc-ember! – ? – Hát nem látja? Arra! Egy örökké társtalan, boldogtalan figura… Ahogy én is önkéntelenül odanéztem, csak egy magamfajta alakot láttam, pont mintha […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Paradoxonok

    Rózsa Iván: Paradoxonok     Isteni trükk   Isten azzal hülyít minket, hogy van.   Semmi és valami   A semmi is valami a semmiben.   Lét, nemlét   A nem létező is létezik, ha Isten úgy akarja.   Sugallat   Isteni sugallatra rájöttem, hogy nincs Isten. Mármint a földi világban…   Dimenziók […]

Posted by
Posted in

Madárének

− Kitől is van ez az idézet? – kérdeztem a magyar füzetem fölé hajolva. − A családi szállóigére gondolsz? Gárdonyitól – felelte anyám, majd kivette a pogácsákat a sütőből, és a forró tepsit a platnira tette. Sosem értettem, hogy nem égeti meg a kezét konyharuha nélkül. − Ha meghűlt, egyetek belőle. − Azzal magára terítette […]

Posted by
Posted in

Várok rád

Részlet a Házasodni minden áron c. elbeszélésből Abban az esztendőben a hegyek felől korai havazást hozott a szél a háromszéki tájakra. Szerencsére az emberek végeztek a betakarítással, az őszi szántáson is túl voltak már, csak néhol gubbasztottak a csűrben még nagy halom hántásra váró kukoricsacsövek. Bartáék épp vacsoráztak, amikor szerényen kopogtak az ajtón. – Édesanyám […]

Posted by
Posted in

A kis herceg lábnyoma

A kis herceg a kígyómarás után kába fejjel tért magához kedves bolygóján. Körülnézett, rögtön eszébe jutottak vulkánjai és féltett rózsája. Vidáman sietett hozzá. Rózsája messziről piroslott, csak úgy sugárzott róla a szemrehányás: – Hogy tudtál ilyen hosszú időre magamra hagyni? Egy vihar majdnem kettémetszette a gyönge száram! – Hosszú időre? Hiszen siettem vissza hozzád! – […]

Posted by
Posted in

Kőpad az olajfák hegyén

Lágyan tűzött a délutáni napfény, a Jeruzsálem körüli hegytetők fölött látni lehetett a vonuló gólyákat. Turistabuszunk néhány perce érkezett meg az Olajfák hegyére. Jézus innen lépett be Jeruzsálembe. Miután megcsodáltuk a lábaink előtt heverő óvárost, a Szikla-mecset aranyló kupoláját, nagy várakozással indultunk a Getsemáne-kert kacskaringós törzsű olajfái közé. A XXI. század zaja kint rekedt az […]