Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 3. rész

Irén nehezen vált meg a csodaszép ruhától. Sajnálta, hogy szombatig várnia kell, hogy újra felvehesse. A folyosón lassú dallamok szálltak felé a zongoraszobából. Róza nagymama, a báró édesanyja gyakran játszott a hangszeren délutánonként.  A zongoraszoba tágas volt, közepén egy gyönyörű kandallóval, körbe pedig kényelmes, párnázott bútorok és székek díszítették. Irén kényelembe helyezte magát egy fotelben […]

Posted by
Posted in

Életek

Életek Megállt. Abbahagyta a céltalan-céltalan?-járkálást a kerítés mellett. Addig föl-alá járt gondolataiba mélyedve-süppedve. Agyában fogócskáztak a Mi?-k, a Hogyan?-ok és a Miért?-ek. Összekapaszkodtak, nevetgéltek, csakazértsem hagyták magukat megválaszolni! Már belefájdult a feje. De hirtelen megpillantotta a pókhálót. Ott függött a kerítés drótjai közt. Átlagos pókháló volt. Ezüstszínű, törékeny. De mégis szilárd. Legalábbis szilárdan tartotta azt […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 2.rész

Üdvözlöm Önöket, foglaljanak helyet- intett a báró a komornyiknak- ,milyen italt parancsolnak, az Urak? Természetesen a báróúr remek borából! A tavalyi évjárat valóban páratlan! Egészségükre! És az idei termésre! Sajnos aggasztó a helyzet, betegség támadta meg a tőkéket, ezért is hívtam Önöket. Már mindent megpróbáltunk, de a terjedését nem sikerült megállítani. Most jövök a birtokról, […]

Posted by
Posted in

Grófék

    Grófék háza olyan közel volt a miénkhez, hogy majdnem átjött hozzánk a tűzfal, a veranda és a rácsos kút. A kalapácskopogás, a fűrészhang és a festékszag sokszor át is jött. Ha nem jött, a testvéremmel mi mentünk. A veranda nyitott oldaláról lehetett belépni az asztalosműhelybe. Az ajtóval szemben, az ablak előtt állt a […]

Posted by
Posted in

A teremtés története

Kezdetben nem volt más, csak a csend és a sötét némaság.  Khami, a Teremtő vakon és süketen lebegett a semmiben.  Unatkozott.  Töprengett.  Elmélkedése során egy szerszámot képzelt maga elé, mely mozgásba hozza a semmit, a csendet.  Így született meg a Szent Lant.  Khami végigfuttatta isteni ujjait a húrokon, és a Lantból dal fakadt.  Csodás harmóniák […]

Posted by
Posted in

Mindent a maga idejében

Mindent a maga idejében Gyuszi lassan ballagott hazafelé. Keresztül az úton. Az utcára az ágait kilógató diófa alatt. A piroskapus állatorvosi rendelő előtt. Közben jóleső telítettséget érzett a gyomrában. A magyarázat egy jól megtermett görögdinnye. Gyuszi alig pár perce fogyasztotta el, jó étvággyal, jóízűen. Ő, egyedül, együltében. Maga sem hitte volna volna, hogy belefér. Belefért. […]

Posted by
Posted in

Megtörténik

Megtörténik -Milyen sápadt most. B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt. -Ti is látjátok? -Sápadt-felelt rá A. Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi. Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte […]

Posted by
Posted in

Fox a pufi

Fox a pufi felnőtt mese   Város tengerében, irodaházak sűrűjében élt egy ügyes, szorgalmas és róka ravaszságú, kis pufi legény.  Ügyes volt, mert olyan munkát végzett, amelyet az ég is neki teremtett, szorgalmas volt, mert bensőjéből fakadóan nem volt henyélős típus, de határtalanul ravasz is volt, – nem véletlenül kapta a Fox becenevet – mert […]

Posted by
Posted in

Lenni kell

Lenni kell A kerékpáros fiatal fiú felbukkant az utca egyik végén. A Kővágó utcáról van szó, P. városban. Elárulom, a hitelesség kedvéért. Feltűnt és lassan gurigázott ezzel a lángvörös biciklijével.  Minden kapunál megállt és a postaládába dobott egy szórólapot. Minden kapu oldalában ott lapul, tátog egy kicsiny, egyszerű láda ilyesféle célokra. S a kisportolt, kissé […]

Posted by
Posted in

Az öreg

Az öreg csendesen ült a fotel karfájára támaszkodva és gondolkodott. Sok-sok évtized szállt már el felette. Ha a korára céloztak, mindig azt mondta: jegyezzétek meg a kor az csak egy állapot! Ilyenkor gyakran eszébe jutott, hogy bizony ezt a nyolcvankettő évet ő megélte, de hányan vannak, akik csak szerették volna. Mert ugye a sors útjai […]