Posted by
Posted in

Miért nem tudom? “Élettörténet”

A konyhában vagyunk. Ebédet készítek. Ő a széken ül, nyúzottam, táskás szemekkel. Most jött ki – nem tudni hányadszor – a szobából, ahol kb. öt percet feküdt. Mostanában legalább lefekszik, ha kevés időre is. Most legalább „pihenget”. Volt idő – nemrég -, mikor szinte soha nem aludt, nem feküdt le, nem volt „fáradt” se éjjel, […]

Posted by
Posted in

Esővers

Hétfőn lógott az eső lába, kedden még jobban meglóbálta. Szerdán ázott már minden tető, csütörtökön csordult a teknő. Pénteken pityergett, siratva: szombaton ázol még miatta. Vasárnap könnyeit feledve, a felhő a hasát süttette! 2019. június 26.

Posted by
Posted in

A boldogság forrása

A boldogsághoz nem kell túl sok Hidd el, amikor ezt hallod, Pénzen vett hő, s magasabb fok   Kik nyújtózkodnak az elérhetetlen felé Paloták tornyaiban keresnek virágot, Mi ott kinőni sohasem fog   Mert idelent hever minden Kezem kinyújtom a porba, S csillagot találok találok itten   Hawai, Mali, Cancun, minden nyáron fapad, Egyre messzebb, […]

Posted by
Posted in

Alázat.2.

Alázat.2. Janus Pannonius szavai csengnek füleimben: Itt barbár földön barbár ajkon a szó, Jöjjön a földre Maro, zord hangot ad csak a lantja Jöjjön bár Cicero s néma lesz ajka legott Ma is élő a múlt mély gondolata Mit keresek akkor itt az alázat szavammal Nem kívánok viviszekciót végezni magammal Az alázatot hirdették az erények […]

Posted by
Posted in

Feltámadás ünnepére

  Mielőbbi feltámadás, Úgy, mint húsvét alkalmakkor, Mégis, ezúttal másképp Térdepelve imádkozik Rengeteg ember tehozzád, Egész lényed a földre hozd át Jöjj el, s maradj itt köztünk Nagy szükség van itt te rád, Pofozd a templom előtt a kofát Hűlt helye érték, s mértéknek A neved is megkopott már, Ajak csak alig emleget Szitokszó lett […]

Posted by
Posted in

Szép új világ

  Távol vagy, nagyon távol De bárhol is légy, sose voltál ily közel Ambivalens, paradoxon Szájmasz és maradj otthon Közelséged árnyéka illúzió, Délibáb száraz sivatagban Kinyújtott kezem visszapattan Leprás itt most már mindenki A kohézió meg foszlik, A csiptől az agyakban valami kattan

Posted by
Posted in

Készülő új regényemből az első néhány oldal

Nemrég ébredt csak fel álmából, és különös dolgokon töprengett. A sötéthez már annyira hozzászokott a szeme, annak ellenére, hogy mindössze csak néhány másodperce van ismét felnyitva pillái alól, hosszú csukott állapot után, hogy szinte tapintja látásával a tárgyak, eszközök éleit és sziluettjeit. Különös, gondolja, hogy amikor a szemek hosszú ideje sötétben tartózkodnak, akkor is ez […]

Posted by
Posted in

A szabadság ára

        Ott szokott ücsörögni ő az aluljáró lépcsőjén, annyiszor megfigyeltem már. Bár mindegyikük egyforma, hogyha felszínesen és a szemünk sarkából kémleljük őket, ahogy jobbra-balra dülöngélve elhaladnak mellettünk, vagy egyhelyben összekuporodva várják a sapkájukba, vagy a kihelyezett papírkehelybe az emberi lélek szánalma és sajnálata által zsebből és tárcából kibuggyanó papír-, de javarészt fém […]

Posted by
Posted in

Feltámadás

Tatjána asszonyban még nagyon frissen éltek az emlékek elveszített fiával kapcsolatban. Még élénken élt, pislákolt az emlékezetében az a bizonyos nap, amikor Igor ott ült a házában az öreg, nyikorgó, ám egy behemótot is elbíró hintaszékben, ahova mindig letette magát, amikor megérkezett őhozzá, hogy aztán a semmit kémlelje és a sápadt falban vesszen el tekintete, […]