Posted by

Fájdalom

Sötét van. Sötét van körülöttem, a szívemben és az agyamban. Futni szeretnék, de a lábaim gyökeret vertek. Ragaszkodnak valamihez, ami sosem volt az enyém. Becsukom a szemem és azt hiszem ez a valóság. Derű, világosság, amit képzelek: mondatok, pillanatok, üzenetek, telefonálások, érintések, nézések, mosolyok, szavak ezrei pörögnek másodpercről másodpercre az emlékezetemben. Úgy hiszem, ez mind […]

Posted by
Posted in

A szerető szerelem

A szerető szerelem Meglepő! Február közepe van, S érzem a tavasz közeledtét! Mintha testem megújulna Álmaimat is megbabonázza, A fárasztó unalmas korai utazás Mely rátelepedett hangulatomra Felszabadultan ismeretségünk Boldog perceit idézi Kislányként dongta körül napjaink Az idő szememről elvette a hályogot Az idő múlásával figyelmem változott Kitekintettem a munkám sűrűjéből Lassan leszakadva a családi köteléktől […]

Posted by
Posted in

Puccini Fesztivál

Puccini Fesztivál. Úton busszal Toszkána felé Az ablakon beszűrődő Fénnyalábok elől menekülve Puccini Toszkájának dallamait Halkan dúdolgattam Útitársaim halk csevegése Megidézte régóta tervezett álmaim A határon túl már bámészkodtam Közben a hasszú üléstől Zsibbadni kezdtek lábaim Olasz földre érve furcsa káprázat Vett hatalmába Dalolni kezdtek a fák, bokrok A mezők virágai A szőlők, a narancsligetek […]

Posted by
Posted in

Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk

Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk Az ágy szélén ültem, imátkoztam A kórterem lakói döbbenten hallgattak Elment egy betegem, szabadulva szenvedésitől Csak részvét sugárzott orvostól, betegtől Hallom a folyosón főorvosom lépteit Vizitre készült sleppjével övezve Megállt az ajtóban a küszöbhöz érve Majd megszólított fájdalmunkat kímélve Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk Keménynek tűnő, de ébresztő gondolat Ne késlekedjünk vár […]

Posted by
Posted in

Manócsalogató

Mese, mese, ringató, andalító, nyugtató… Bújj be mellém, kis manó! Bújj be mellém, kis manó… Álomtündér, ringató, anyameleg-takaró. Simogass meg, kis manó. Simogass meg, kis manó… Édes álom ringató, pihe-puha ágyikó. Aludj te is, kis manó. Aludj te is, kis manó…

Posted by
Posted in

Nagyotmondós

Volt egy kacsám, Hápi Mári, nem akart a földön járni! Mindig a víz tükrét leste, páváskodott, riszált benne. Csóré nyakú tyúkom is volt, csupasz nyakán tollas fej vót. Hátsó felén két öblös comb, ebből lett aztán a nagy gond! Volt lovam is: Sánta Palkó, elárverezte a bíró! Elhajtották szegény párám, tabletet vettem az árán. Villásfarkú […]

Posted by
Posted in

BOSZORKÁNY – de nem seprűnyélen

Kinek lelke, mint a pokol olyan sötét fekete, nevéből még egy betű sem kerülhet a versembe. Össze-vissza halandzsázik, tücsköt-békát kiabál. Környezetét bepiszkítja, mozgása egy maszkabál. Kézzel-lábbal kapálódzik, erre néz ám arra lát; nyelve mint a kígyó sziszeg, amit mond, az mind csalárd. Ne higgyétek egy szavát sem, ha kérdez is hazudik! Teletölti a poharát, csalással […]

Posted by
Posted in

Tavasz lett újra!

Itt a tavasz végre, nyit! Erdő, a kert és a rét vetkőzi ócska gönceit. A hóvirág lásd, már kinyílt, kelleti még magát kicsit, majd egy évre búcsút int. Fák levelet szabnak megint, árvácskák ezer színre színt festenek – hitük szerint. Az aranyeső színe mint a napsugár, akként virít, nyílni csábítja társait. Orgona bontja ágait, cifrázza […]

Posted by
Posted in

Betű mellett betű – nyelvi játék

Vers-e ez, vagy firka? Lesz tán, aki tudja… Valaki, te, bárki vajon elolvassa? Így vagy úgy vagy akképp, de lehet, hogy másképp, egy-egy szó, írásjel, összeáll-e a kép? Ide tegyem, oda? Szinte mindegy, hova, ennek a pár sornak se füle, se farka. Nincs benne hú! Meg hű! Nem csap beléd ménkű! Velejét ne keresd: betű […]

Posted by
Posted in

Kertemben

Kertemben lesem a virágokat. Bújnak már? Nem fagytak el? Róluk eszembe jutsz.. a holland tulipánokra, emlékszel? Piros szád rajzolata, égetőn hiányzik, csókod, melytől minden ízem sírva fakadna, lázad és győzködik létem, hogy hiányodat kell élnem, miközben mozdulataid itt lapulnak benn, tudatomban és szívemben. Elváltunk, hogy csalva és lopva ne kezdjük újra. Most egész emberként élem […]