Posted by
Posted in

2019.05.21

Fehéren, Némán, Szelíden: Megállok Melletted. Nézek a végtelenbe, Fátyolos szemedbe. Veled sírok, Nevetek. Lelkem terhes. Mondd: Milyen a terhes lélek? A születendő lélek? Szülhet? Születhet? Elvetél? Remél? Válaszolsz? Nem. Te sem. A többiek sem. Sóhajtok: Elmentél. Könnyebb lettem? Vagy Nőttél terhem?

Posted by
Posted in

Félidőben…

Újra jó idő jár, fú a langy szél, Lépte enyhén koppan ’mint ideér. Emlékeinkből kibújik a jó, Szép az emlék, másra úgysem jó. Betöltöttem a negyvenkilencet, Elővettem régi emlékeket. Kezdek már én is nosztalgiázni, A rossz emlékeket is szépnek látni. Bízom, hogy csak a felénél járok, Jövő évezredből sokat látok. Inkább hosszan nosztalgiázzak, Semhogy hosszú […]

Posted by
Posted in

Felejtés

Felejtés De szeretném felejteni Mit eltékozoltam életemben Mit hanyagoltam félelmemben Miért nem lubickoltam szülői szeretetben Keveseket részesítettem baráti ölelésben Nem mélyedtem el a természet szeretetében Külhonban kerestem a kulturált pihenést Közben hanyagoltam a honi keresést Ötven éves nyomorult zártságunkban Talán körültekinthettem volna a nagyvilágban Érdeklődésem túl széles skálájában Hivatás-választásban tétován ugráltam Pedig mindig a gondviselés […]

Posted by
Posted in

A csend dallama

Késő este a város főterén, kihalt utcák, sikátorok között, most már a légy hangja sem hallatszik, mert a csend dallama beköltözött. Megáll az idő, és aludni tért, nem jár a csikorgó villamos sem, megérkezett csendesen a Hold is, hiszen ő az éjszakai őrszem. Vigyáz ránk, amíg mi szövögetjük várva várt megnyugtató álmunkat, másnap kora reggel […]

Posted by
Posted in

Ábrándozás

Ábrándozás Fiatalság, bolondság Ha szeretném,enyém lehet az egész világ Az Alpoktól az Óceánig Napsütötte bérceken át Repülhetnék a vágyak szárnyán Megpihenhetnék a hold udvarában Megfürödhetnék a hajnalok harmatában Fellobbantanám a vágyat hitvesem szívében A szeretet tüzét hinteném szerte a világban A békét hirdetném a felfordulásban Csak piros betűs ünnep lenne a naptárban Ám felébredtem mély […]

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Kopott cipő a lábamon Eső kopog a hátamon Kócos szél túrja hajam Térdeim sírva ropognak Görbülő gerincem Fajulva feszítem Eltörött, mi kerek, egész Mi lesz a jövőnkel? Andalogva járok az Illékony, lebegő tájon A parkban átlósan Lesem a hóvirágokat A kék cinkék csivitelnek Füttyös rigók énekelnek Nyomomat a szétfolyó Sárban itt-ott elhagyom A […]

Posted by
Posted in

Modern pártsympathia

Modern pártsympathia! Rosszul aludtam az éjszaka Nem hagyott nyugodni a pártsympathia Két végén hosszú kötelet húztak, egyre csak húztak Feszültek az izmok, szinte a karok megnyúltak Vajon melyik oldal az ügyesebb,s melyik a fürgébb S vajon hova pártol a nép, az istenadta nép Sok a néma drukker Ki csak otthonában tercel Nincs fogalma az életről […]

Posted by
Posted in

Becsvágy

Becsvágy A becsvágy vezette Júdást az árulásban? Mi volt az indítéka Krisztus feladásában? A pénz, a hatalom birtoklása Embertársak lábbal tiprása? Kopogtatok, válaszotok várom. Szú rágja sejtjeim a kiváncsiságban Bércek tetején, vagy a föld mélyén Hallgat a lélek s csak attól félek Az antik bölcselők A sátán fegyveréről regélnek Két ököllel dörömbölök Egyre hangosabban követelek […]

Posted by
Posted in

Megjött már a tavasz

Megjött a tavasz, kivirultak a fák, Ilyenkor kivirulnak a fapofák. A macskák és a kutyák levedlenek, A meleg miatt sok vizet vedelnek. A tavaszi eső tán’ aranyat ér, Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér. Viruljunk mi is, ez a világ rendje, Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre. Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tekergő

Tekergő egy óriás tekereg a hegyeken át vezet hajtűkanyarjai végtelen veszélyeket rejtenek tekeredik jobbra kanyarodik balra innen onnan, onnan ide látszik a hegyorom rajta jaj, de furcsa szerzet a hegyeken átível a lélek rajta jarkál ide,-oda mászkál kígyó ez, vagy mifene? szerpentinnek hívják… Lédikó 2019.05.11.