Posted by
Posted in

Az ősz

  Az ősz A gondolat néha fáj, A táj is néha vár. Alkonyat hidege. Pirkadat kicsi könnye. Ősznek csendes ereje. Hisz ide ért a táncoló levelek. Hol zöld ruha tarkává válót. Csak egy sárga levél pihen az ágon. Avar mindenfele szőnyeget alkot, A megsárgult emlék mindent elárul. Hisz a kép sárga gyönyöre a tájnak. Könnyező […]

Posted by
Posted in

Az év gyermekverse és meséje 2016. – eredményhirdetés – 4. rész

A 18 év feletti verselők és mesélők kategóriájában jóval több pályamunka érkezett mint a 18 év alattiakéban, így a helyezettek kiválasztása is nehezebb volt, főleg, hogy nagyon sok szép és értékes gyermekvers és mese érkezett. Cikkünk negyedik részében a felnőtt sikeresen szereplő és helyezett gyermekvers írókat és munkáikat mutatjuk be. A minőségi írásoknak köszönhetően második […]

Posted by
Posted in

Ágyikó

Puha ágyban ébredt. Sokan álltak körülötte. Ott volt Theodor, a vén troll, nagyi, apa, anya, a javasemberek, valaki sötét ruhában és még megannyi ismeretlen. Volt aki mosolygott, volt aki szomorúan nézett maga elé. Rudi lerázta magáról a port, amit a barlangban szedett össze, majd felült. Hogy jutottunk ki? – kérdezte. A troll a markába vett […]

Posted by
Posted in

A körforgásban…

  Miért születtem, miért halok? Jöttem, láttam, s majd mindent hagyok magam mögött… Lét-forgatag, de el nem veszek, csak elveszek vagy hozzáteszek, leírt körök. Bejárt szintek, megcsodált torony. Megtartom, vagy csak kapaszkodom? A föld dübörög? Az érlelt gyümölcs néha férges. A gyökerek közt tekervényes átok zörög? Toxikus légtér, nap megéget! A honnan söpört törmeléket nyelem, […]

Posted by
Posted in

Évfordulós napkelte

  Akkor is nyár volt… az égbolt lángolt, egy letisztult kék és valami még ami megkésett, de az a lépés újjászületés. Alkottunk képet… hol minden részlet színe a vágynak, s míg hazavárnak a mentett szavak, alkonyom festik, reggeltől-estig. Nyitom, s nem zárom, éjjel az álom sem szakítja szét, s édes csendjét a nap bontja ki […]

Posted by
Posted in

Leszakadt kendő…

  Az életen innen, s az élményeken túl, új szólamot játszik a túlfeszített húr. Bekötött szemmel áttapogatott évek, jól nevelten gyúrt, rosszízű bölcsességek. Várni az utolsó percig, hogy jobb lehet, észre sem venni a halálos sebeket. De meddig fut vad a betonrengetegben, hal meddig él iszonyú, sáros örvényben? Vérrel, könnyekkel tele írt napok. Sok száz. […]

Posted by
Posted in

Apró lábnyom

Nincsen maszkom, csak a valódi arcom, a lélekrajzomban nincsenek kódok. Kilógok a sorból? Apró a lábnyom, nem is játszom, szerencsét sem jósolok. A lányos stílusom még kicsit kócos, morcos ébredésem délig dúdolom. Panaszom átlagos, egyolvasásos, mint szappanopera a mozivásznon. Keserű-méz bölcsesség nem idegen, feketelevesnek ízét ismerem, de amíg szivárvány színeit festem, veszteség is apad a […]

Posted by
Posted in

Az ember

A gondolatok partján jártam, hol az esőben egy dalt láttam. Álmodozó kanári-cseppek lassan a nap felé kerengtek, s édes táncuk halmain át felderengett egy régmúlt világ. Régi váron régi torony, kalapjában bagoly-korom, lábainál tengeri-óceán, felette a csendes-óceán. Hogy ablaki mily fehérek, s szemiben a könnyek miért kékek, nem tudja csak a holló, melynek karmában üres […]

Posted by
Posted in

Theodor

Theodor orrával böködve ébresztette Rudit. Menni, tovább. Siet! – mondta Miért? Félelem, gonosz dolgok. Rudi egy pillanatra összerezzent. „Milyen gonosz dolgoktól félhet Theodor. Talán azok jönnek, akik levágták a szarvát?” Mutasd az utat. Hosszú-hosszú órák múlva, a kanyargó folyót követve eljutottak egy hatalmas barlanghoz. Theodor nem nagyon akaródzott megállni, de Rudi nagyon fáradt volt. „Csak […]