Posted by
Posted in

Az egyszarvú

Rudi egy messzi-messzi tájon ébredt. Egy olyan helyen, amelyet eddig csak könyvekben vagy tévében látott. Egy gyönyörű és veszélyes esőerdőben, egy ősi varázserdőben ébredt. Miután feltápászkodott meglátott egy virágot. A virág – ez a legjobb elnevezés rá – leginkább egy húsevő növényre hasonlított. Vörös szirmai akár a karmok, vonzották a tekintetet és a tudatlanok érintését […]

Posted by
Posted in

A vásár

A piac ezen a hétvégén a kelleténél is hangosabb volt. Rudi a nagypapájával járta be keresztül kasul a kofakirályok uralta birodalmat. Az egész olyan volt, mint egy elnagyolt játék, ahol a harcosok következő küldetésükre készülve bevásárolnak élelemből, fegyverekből, páncélból, varázsitalokból és varázstekercsekből. Nagyapa listáján persze ezek közül semmi nem szerepelt. Volt rajta cékla, egy csokor […]

Posted by
Posted in

Az ágy

Hősünk, leleményes Lélek, amúgy köztünk szólva Rudi, egy ágyon ébred. A szoba körülötte fehér, bár néhol már hullik a vakolat. A hirtelen fölé hajoló arctól nem látja a szoba másik felét, de sejti, hogy az sem nézhet ki sokkal jobban, mint amit eddig látott. Az arc ismerős. A vonások, a szemek, lassan kúszik előre a […]

Posted by
Posted in

A mester

Ismertem egyszer egy fiút, hívjuk most Léleknek. Botor volt a maga módján, botor és bizakodóan naiv. Hittem benne, ám ő nem hitt semmi másban, csak hogy a játék és a boldogság örök. Az pedig, hogy valami örök és mindörökké való-e, az csak tőlem függ. De ne rólam beszéljünk. Aki most rövid megemlékezésem célpontja, nem más, […]

Posted by
Posted in

Gratulálok

Szívből gratulálok Bodó Csiba Gizellának a megérdemelt 2015-ös év legjobb szerzője elismeréshez, és kívánom, hogy még sokáig folytathassa értelemmel és alázattal teli alkotói munkáját!

Posted by
Posted in

Vergődő vigasz /Asszociáció/

Vergődő vigasz   Itt kucorgok létem vermében, felém nyomuló falak tövében tenyerembe rejtem arcomat. Halkan sikolt a konok kétely, elfojtott dühök torkomban. Tehetetlen tétovaság gyötör, lábam előtt nyílik száz gödör: át hogyan, hogyan ugorjam? „Talán a hang, talán a szó, talán a vers üt át a félelem falán…”

Posted by
Posted in

Nyelvünk tánca (Carmen versforma)

Földanya méhéből szólt a Nap dalt érlelt rá, Ős-magja bimbót hozott, hajdan, éltünk bokrán. Mint megannyi kis levél szállt ajkunkra csókként, Virágzott utak hegyén szekereken beszélt. Lovak vágtája: ritmus nyílvessző-rezgés, tánc, Torkon érlelt száraz hús ajkunkon ezer ránc. Völgy ölének visszhangja medencének könnye, Kárpátok hű madara ezredévnyi csöndje. Idegen szelek tépték zajos viharfelhőn, Hamis mérlegre […]

Posted by
Posted in

Ébredés

Elszórom ócska vackaim sorban szétfoszlott ereklyék, elhalt virág Megannyi sárga kódex porban elégett papírok, száraz faág. Eltörök csorba tükröket holnap kiesett asztalláb, eldőlt füzet Százezer üres mécses a hóban csonka gyertyák, kihunyt tüzek Felrakok egyesével mindent a múlt elhagyott kopár hegyére Eszelős kacajjal búcsút intek Kiapadt tavaim bűzös vizére Megmaradt kincseim átölelem megfoltozom, kibélelem Összevarrok […]

Posted by
Posted in

Kocsis Erika A drágakőcsiszoló

A Nő és a Mester már várták a Lányt. A Nő pár napja ismerte a férfit. Őrült egy találkozás volt. A Mester már mindent tudott a Nőről a találkozásuk előtt is, hisz képességei birtokában játszva térképezte fel őt. A Nő elfogadta a férfi különös képességeit, eddig megismert életét, szokásait, törvényeit. Vakon bízott benne. Ha azt […]

Posted by
Posted in

Vásár után vasárnap

Az ablak hideg üvege homlokomon pihen a vér lüktet a forró ér nyakamon jeges dér egy kis résen át betér a levegő a falak közé vegyül bennem minden kép zakatol az agyam hasogat az udvaron a szomszéd öreg fát rakosgat rendben ahogy a régi világ nyugalma bennem ébred felragyog a Nap az ágak között játszik […]