Posted by
Posted in

Több fényt adj Istenem

Több fényt adj Istenünk! Múlt békés álmaim is kerge táncot járnak Mintha rémek dörömbölnének,s kiabálnának Majd hirtelen ébredéskor verejtékben ázok Átélt napok eseményeitől didergek és fázok Újsághírek,TV tudósítások keveregnek bennem Vadhajtások tüskéi borítanak hogy kínozzák a testem Hogy Isten parancsait káromolva kínozzák a lelkem Hogy birtokba vegye a világot egy mérgezett szellem Történelmünkben mindig megbújtak […]

Posted by
Posted in

Kánikulában

Kánikulában ! Mintha az idő felöntött volna a garatra Nem tud megállni saját lábain Ontja csak ontja a meleget zsákszámra Nem férne már fel a szamár hátára Tartja magát,nem mozdul nem tágít Mint a csökönyös szamár,nagyokat ásít S az izzadságtól mindenünk átázik Hűsítőért a gyermek mindenütt lármázik A figyelem lankad, a termés pedig szikkad Ilyen […]

Posted by
Posted in

Megérkeztem

Megérkeztem Ahogy múlnak éveim, S az alkonyom lassan leszáll, Bár tudom, hogy rám még munka vár Egyre növekvő pulzusszámmal A nyár beköszöntését várom A hátam mögött hagyott Számtalan örömöt-bánatot Ha nem rejtenék naplóm sorai Az enyészet gyomrába kerülve A kegyetlen idő katlanába vegyülne Nyári tervek sokasága Telerajzolta agytekervényeim Kibogozása az első napokra esik Az lesz […]

Posted by
Posted in

Netanyu

Netanyu a laptopot hátulról előre nyitja fel, majd gyorsan megfordítja, hogy senki se lássa. Serényen, mint mikor befőzi a húslevest kockatésztával, megkeresi a bekapcsoló gombot, amit hirtelen megnyom. Ez az első és utolsó magabiztos gombnyomogatós tevékenysége. Majd kinéz az ablakon. A szomszéd fáját is kéknek látja a kék muszlinfüggöny mögül, de most a kék vindózablakra […]

Posted by
Posted in

Július

Július Tüzes eső. Lángoló ég. Vöröslő hajnalon, izzadó lég. Lengő kalászon a kasza fénylő, barnuló szirmokon esdekel a földgömb. Tikkasztó nappalok, hervadó éjszakák, szellőlány körbeleng, a víz hajóra száll. Fürdök a levemben, sós ízű cseppekben olvadok, kereslek. Elégek a nyárban, ősszel temetnek. Lédikó 2019.07.01.

Posted by
Posted in

A megtévedt liberalizmus

A megtévedt liberalizmus A radványi sötét erdőben Bóklászok utat tévesztve Lidérces álmok követik nyomomat Mélyen a köpenyembe zárom magamat A fenyvesek suttognak, a bokrok suhognak A baglyok pedig a holnapról álmodnak A természet az életről regél A múltunk csak mesél, csak mesél Hátunk mögött hagytunk izmusokat Gyakran idézgettümk neves halottakat Kiknem útmutatásait próbáltuk követni Igy […]

Posted by
Posted in

Fekete tömeg

Három holló károg a fán. Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván, Hogy én is károgjak, mint ők, Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők. Most látom, nem három varjú károg, na! Eget befeketítik, és ez a tömeg záloga, Hogy büntetlenül kárognak nép ellen, Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen. Nem tudnak gyököt vonni és […]

Posted by
Posted in

Haza

Kebledben, bent érzed; haza! Ti tudjátok mi a haza? Hol szeretsz, élsz és dolgozol, Hol nem érzed azt; itt máshol. Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Apeva csokor

Apeva csokor Nyár izzó melege rám telepszik most, egyfolytában. Tűz éget messziről érzem megfog lángoló parázs. Jött majd ment, hirtelen szárnyra kelt hűs áram oly gyorsan. Egy eső csepp esik fehér felhő dús pereméről.

Posted by
Posted in

Túlsópart

Túlsópart Átviszem a szerelmet a túlsó partra a lelkemben, szavaimban tartva, öröklétet adva minden sóhajtó, zengő szónak. Víz nem oldja, szél nem hordja, föld ha lepi, csak fedi… De a tűz, amelyből született, a tűz, amelyből vétetett, az veszélyes! Átviszem, hogy túléljen mindent, ami kétséges, mindent, ami bizonytalan, mindent, ami viszonytalan, éljen, amíg élhet, a […]