Posted by
Posted in

Kék madár

Kékmadár   Száll-e a gondolat, repülsz-e boldogság, mint  álmaink vágyán szárnyaló kék madár?! Tudsz-e még repülni kékmadár? …vagy szárnyaid megkötötték és tollaid kitépték már? Kék-e még színed, vagy megtépett tollazatod megfakult, s a hozzád fűzött remény is jégbe fagyott már?   Főnix voltam, színem mélyen izzott, az emberek között éltem, csodáltak engem legott, a gyermekeknek […]

Posted by
Posted in

Magányos angyal

Magányos angyal   szárnyak, szépek, szemrebbenésnyi mosoly egy rideg világban. Vágyak, álmok, örömről, útról, zenéről, csöppnyi öröm a hideg szobában fenn meleg van, mintha bárányok lehelnének meleget köréd , de a reggeli ébredéskor fázósan húzod össze magadon köntösöd övét   három királyok útnak indultak sokezer éve keresni a megváltót, ki megszületett Bethlehemben, s most az […]

Posted by
Posted in

Élni akarok, ne háborúzz

Élni akarok, ne háborúzz!   Elhallgatott épp a fegyverek ropogása, tűzcsend van most  néhány perce. Merre jársz most, gyermekét féltve dajkáló asszony, ki a holnapot tartod öledben? A házfalakról multiplikáltan visszhangzó csendben feljajdul hangod sírva, majd a bajt feledve, furcsán nevetve: nem halunk bele, túléljük ezt is! Katona! Adj vizet a gyereknek!   Tűzszünet van […]

Posted by
Posted in

Gyere gyönyörűm

Gyere gyönyörűm   Gyere gyönyörű gyermeki lélek, szállj a magasba, hogy visszatérjen örömöd, élted.   Gyakran gyanútlan gyámolítod gyermeked: „Gyere karomba, örülj újra nekem, ölelj át, kacagj!”   Hosszú, mély fájdalomból újra visszatértem, talán úgy érzem, hogy még nem is éltem, folytatom-e még?   Félutam bejártam, értelmét találtam pályámnak, s most sehol sem lelem hitem […]

Posted by
Posted in

Árnyak és fények

Árnyak és fények   Beborít a csönd, csak a gyertyák sercegése s halk emberi csevegés hallik a sötétben. Mécsesek lángjának árnya simogatja a házak falát s a keresztek  magasba nyúló ormait. Gyertyát gyújt ma mindenki, ki embernek született e földön, s az Isten a távolból szemléli, mint melegszik az emberek szíve halottaik emlékén. Egy sóhajtásnyira […]

Posted by
Posted in

Van Gogh

Színek, formák, csillagok Van Gogh a falakon ragyog hullámzik, vonaglik, minden formába bebújik… Lázas álmok kelnek életre, forr a levegő és mélyen lenn alszanak az istenek… Gyémánt vízű tóban szirének fürdőznek. A Nap tüköképébe szerelmes, aranyszínében benne ragyog az élet minden szépsége, bánata és kevélysége, de a provence-i táj életre kel provancal szele lebbenti a […]

Posted by
Posted in

A legkisebb szőlőszem…

Egy kora őszi estén, amikor már kezdtek megjelenni a csillagok az égen, Szőlike a legkisebb szőlőszem kezdett elindulni az ismeretlenbe világot látni. Eddigi életét a szőlőtőkén töltötte, de nagyon kíváncsi volt mindenre. Sokat tépelődött azon is,hogy ő a legkisebb szőlőszem. Nem érezte jól magát, ezért úgy döntött itt hagyja a családját, szeretteit, barátait.  Már nem […]

Posted by
Posted in

Te és a végtelen

Nyár végi lecsorduló fényben a természet puha ölében bele olvadva,napsugárba virág illatú félhomályba elveszel,tengernyi végtelenben osztozol a jó kedvében simító,pajkos szélben ellibbensz,messzi légben megmutatja a mindenséget a világűr messze téved repültök,a végtelenben átölelő égi szeretetben.

Posted by
Posted in

Mély az a sír

MÉLY AZ A SÍR Mély az a sír – mély ez a seb. Feneketlen, éjszínű kamrák. Múltat emésztő, titkos vermek – az élőt gyötrik, egyre marják. Néma a sír – néma a seb. Mindkettő elföldelt, zárt világ. Csak Isten tudja, mit rejtenek: ölük hangtalan miért kiált. Békés a sír – lobog a seb. Holt és […]

Posted by
Posted in

Reggeli ébredés

Reggeli ébredés Élek, a Földön felébredtem Gondolom imátkoznak értem a Mennyekben Felkelve forog velem a világ Szobámban asztalom társas-táncot jár Mérgezett világban éljük életünk Pedig megfogadtam: nem kell félnünk A rádióm hírei ezt igazolják Egy darabig talán béke vár ránk Mintha vitorlások szállnának a légben S szivárvány foltok játszanak szemem fényében A tisztábban látást segítik […]