Posted by

A születésnap.

  Már nagyon várta szeretett unokáit! Tudta, nem felejtik el a 95. születésnapját. Azért egy kicsit bizonytalan volt, nem akarta hitegetni magát. Miért lenne olyan fontos nekik? Ő, már csak egy vénember. Milyen jogon merte feleségét több mint tíz évvel túl élni? Olyan jól meg voltak együtt! Ő mindig korán kelt, hagyta párját reggel aludni, […]

Posted by
Posted in

Hasad a hajnal

Hasad a hajnal. Pfujj!!! Retkes kézzel ne nyúlj a tányérba Félelmeidet helyezd az árnyékba Horn vitéz hangja harsan a bástyákon Mindenütt hervadt virág: veszélyben a haza Hamis prófétákkal teli a dühöngő Zsebtolvajok, s álküldöttek szava a döntő Kuncognak a kuncogók,a terem sarkában Új funkciókkal osztanak a széthulló pártban Iván az elrettentő a kultúrát zabálja Ideológiáját, […]

Posted by
Posted in

Tollak varázsa

A tollak varázsa   Amikor tollat forgatsz a kezedben, ne szégyelld a könnyeket a szemedben.   Írj a születés boldog pillanatáról, anya gyermek meghitt kapcsolatáról.   Hirdesd, hogy a gyermekáldás ajándék, egy csodálatos mindenható szándék.   Formázd meg a cseperedés világát, gyermekek áhítatos esti imáját.   Világítsd meg a lázadó kor hibáit, amit néha az […]

Posted by
Posted in

Szadeszes rémálmok

Szadeszes rémálmok. Ül a mimikátlan Ivánka a TV-s pultnál Fogai között monotón zene szól Dallama hamis kakafónia Míg a Világ gyászban Őfelsége vöröslő gatyában A marxizmus szellemében károgja a Pápát Mert úgy gondolja: rontott Európa imázsán. Böffencs Tóbiással,-elnökével összedúgja fejét Pártjuk képviseletében illene méltatni munkásságát Megvillant agyukban a szánalmas diplomácia S megszületett, erre büszke lehet […]

Posted by
Posted in

Szárnyaljon tovább

A lelkemhez szól a szép magyar líra, Fény sugarát ontja annak hallatán, A szívem repes a Himnuszunk szaván, Mert az áldás ráfér minden magyarra. Magyarnak lenni a lét kiváltsága, Büszkeség ragyogja be kultúráját, Fények övezik a nyelvünk világát: Szívünk egyetlen igaz szószolója! Fénykoszorúban szárnyal művészetünk, A hagyományainkkal együtt élünk, Csillagjainkra hálával gondolunk. Tündököljék a magyar […]

Posted by
Posted in

Életkép-álom

Álmodnak a vágyak egy szebb jövőt: Hol az élet kész öröm, Hol boldog emberek sétálnak a parkban, Hol minden gyermek önfeledten játszadozhat a szabadban, Hol virágok illata szállong, Hol a természet gyönyörűsége nem csak egy álom! A szerelem ott már nem lázong, Lélek lélekkel páros, S a szívek egymásért dobognak, A szemek boldogságban ragyognak, Könnyük […]

Posted by
Posted in

Csókokkal fogadunk

Orgona nyílik, lelkem heve izzik! A tavasz tüze emészt, láng csókol észt, Agy nem érez vészt, szerelemben vesz részt. Esteledik, s a virág illatozik. Testem már alszik, lelkem álmodozik. Most is bennem élsz: Te szerelmes vagy, égsz! Szívem tettre kész, perzseled, majd’ elvész: Mégsem ellenkezik, benned megbízik. Magányban vergődünk, reggel ébredünk. Jó lesz majd estünk, […]

Posted by
Posted in

Valahol egy külvárosi éjszakában

Sötétbe burkolódzott a város, Sok ágyban izzad már a vánkos, Ragyognak az égen a csillagok, Szemet vetettek az utcákra az álmatlanok. Homályos, torz képet mutat a sötétség, Lelkekből árad a kétség, Könnyek hullnak, szerepet vállal a féltékenység, A csendet felébreszti az érzékenység. Ivóból kiszűrődik a vigalom, Szóbeszédet követi az unalom, Felkiált egy hang: ” hol […]

Posted by
Posted in

Nyugállományba vonul az öreg tél

  Elcsendesedik a téli táj, Álomra hajtja fejét a természet, Itt nincs már érzelem, ami neki fáj, Majd a kikelet ide is hoz új életet. Fellegeket üldöz a szél, Zúgva fák körül tekereg, Zimankós álomról mesél, Jégvirág, elfújt takarója után kesereg. Öreg tél ablak mögül nézi a silány tájat, Szeméből kifogyott már a hópehely, Újítani […]