Posted by
Posted in

Árnyak és fények

Árnyak és fények   Beborít a csönd, csak a gyertyák sercegése s halk emberi csevegés hallik a sötétben. Mécsesek lángjának árnya simogatja a házak falát s a keresztek  magasba nyúló ormait. Gyertyát gyújt ma mindenki, ki embernek született e földön, s az Isten a távolból szemléli, mint melegszik az emberek szíve halottaik emlékén. Egy sóhajtásnyira […]

Posted by
Posted in

Van Gogh

Színek, formák, csillagok Van Gogh a falakon ragyog hullámzik, vonaglik, minden formába bebújik… Lázas álmok kelnek életre, forr a levegő és mélyen lenn alszanak az istenek… Gyémánt vízű tóban szirének fürdőznek. A Nap tüköképébe szerelmes, aranyszínében benne ragyog az élet minden szépsége, bánata és kevélysége, de a provence-i táj életre kel provancal szele lebbenti a […]

Posted by
Posted in

A legkisebb szőlőszem…

Egy kora őszi estén, amikor már kezdtek megjelenni a csillagok az égen, Szőlike a legkisebb szőlőszem kezdett elindulni az ismeretlenbe világot látni. Eddigi életét a szőlőtőkén töltötte, de nagyon kíváncsi volt mindenre. Sokat tépelődött azon is,hogy ő a legkisebb szőlőszem. Nem érezte jól magát, ezért úgy döntött itt hagyja a családját, szeretteit, barátait.  Már nem […]

Posted by
Posted in

Te és a végtelen

Nyár végi lecsorduló fényben a természet puha ölében bele olvadva,napsugárba virág illatú félhomályba elveszel,tengernyi végtelenben osztozol a jó kedvében simító,pajkos szélben ellibbensz,messzi légben megmutatja a mindenséget a világűr messze téved repültök,a végtelenben átölelő égi szeretetben.

Posted by
Posted in

Mély az a sír

MÉLY AZ A SÍR Mély az a sír – mély ez a seb. Feneketlen, éjszínű kamrák. Múltat emésztő, titkos vermek – az élőt gyötrik, egyre marják. Néma a sír – néma a seb. Mindkettő elföldelt, zárt világ. Csak Isten tudja, mit rejtenek: ölük hangtalan miért kiált. Békés a sír – lobog a seb. Holt és […]

Posted by
Posted in

Reggeli ébredés

Reggeli ébredés Élek, a Földön felébredtem Gondolom imátkoznak értem a Mennyekben Felkelve forog velem a világ Szobámban asztalom társas-táncot jár Mérgezett világban éljük életünk Pedig megfogadtam: nem kell félnünk A rádióm hírei ezt igazolják Egy darabig talán béke vár ránk Mintha vitorlások szállnának a légben S szivárvány foltok játszanak szemem fényében A tisztábban látást segítik […]

Posted by
Posted in

Déli regék

Déli regék A délelőtt percei lecsúsztak a torkomon Harangszóra csökkentek a terhek a vállamon Meglepetésemre a bűvös kocka hatosra váltott A jóslat szerint ez megváltja a világot Mert az órám mutatója a tizenkettesre mászott A déli harangszó tiltott listára került Álmomban már a műezzin szólított imára Térdre borultam,ez volt a félelem ára Nyomtam a gázpedált […]

Posted by
Posted in

Napzárta

Napzárta Az eltévedt nap sugarai Álmosan integetnek Talán találkozunk holnap Majd ők is nyugodni mennek. Múltam árnyai riasztanak Sós tengervíz mossa le bűneim Mulasztásaim gyűjtse kosárba Vigye messzire a tenger árja Tükörbe tekintek lopva keresem Vétkeim szeplői támadtak-e arcomon Fáradtságom okozta ráncaim Elhomályosították-e vágyaim Éreztem, az erőm már lankad,mely Gyakran türelmetlenséget fakaszt Energiám gyorsan fogyasztja […]

Posted by
Posted in

2013.12.09

Jó volna, ha dohány füstje elillanna, Lenne kristály tüdőnek Sejtes alaplégzés hangja. Jó volna, ha néma küzdelem Nem lenne Sziszifusz a nevem. Jó volna, ha görgetni nem csak önnön bajunk, Lenne feladat más válláról is levenni sóhajunk. Jó volna, ha elhallgatni Nem lenne alkalom, Hogy volt egyszer egy képzelt holnapom

Posted by
Posted in

2016.12.28

Ha csak könny volna, Sóval jéghegyeket oldana; Globális felmelegedés. A könny, Könnyebb. Ordítva Fáj A száj. A lélek Kopár szirtjén Egy kicsi, Üres ház Áll