Posted by
Posted in

Az idő…

Az idő…       mintha malom volna, őrli a perceket vagy patak gyors folyású, megállni nem lehet.     Napra nap, a dolgok néha hajlanak, majd mint az íj megfeszül, vállunkon a teher elterül.     S ha az idő kerekén … volna fék, akkor most éppen fékeznék !         Miskolc. […]

Posted by
Posted in

Mártíromság a szerelem

A férfi és a nő szerint… Szeretem én a nőt! Jó, ha nincs… de, jobb, ha van, És társaságomban van. Vágyam: szerelmes nő! Vele kapok kálváriát, El kell tűrnöm, sok mániát! Szeretem… szerelmet! Nő illata az orromba száll, Kálváriától… lelkem elszáll. *** Szerelem, férfiak… Szívemnek mindig kellem, Szerelme… szenvedélyem. Jó, ha mellettem van! Ám van, […]

Posted by
Posted in

Kávé reggelire

Kávé reggelire Habos kávé ízű reggel szőttessel átszőtt keretben nyújtózik nagyokat feszegeti a határokat mintáját az égiek hímezték Istenek szőtték, fonták a műhelyükben, hogy szép legyen a fáradt embernek, ha felkel és elindul a a sűrű rengetegbe bebizonyítani mennyit ér? Mennyit ér, ha dolgozik? Mennyiért dolgozik? Ér-e valamit, ha munkáját becsülettel végzi el? Ha elvégzi […]

Posted by
Posted in

Álmaim háza

Álmaim háza Álmaim háza,ahol megáll az idő mindenre van megoldás és mindenre van idő… van idő, van tér, minden készen áll egy nagy utazásra is, és nem kell felszállni a nagy szárnyra elég, ha bejárod a szobákat egymás után kinyitod az ajtókat minden szoba egy nagy talány csupa rejtély, csupa vidámság szín, illat, korszak és […]

Posted by
Posted in

Önkezével

Önkezével… Lerágta a forró nyár maradék erőm Ritkuló hajam lángra lobbanását várja Szembogaram, mint meztelen cseléd Már nem kér, csak búcsút int feléd Nemtelenné váltam,mert azzá tettetek Érzéktelen s észrevétlen apró műcselek Hálót fontak csonkolt lelkem árnyékára is Marokban is elfér mi belőlem megmaradt Álmaimat is megvette fuldokló jelenem Mit életnek nevezhettem: sikeres négy gyermekem […]

Posted by
Posted in

A kétszinűek világa

A kétszínűek világa Kaméleonok másznak a nemzetek nyakára Mindenben hallgatni akarnak a hatalom szavára Nyár van az őszben de a vitának nincsen vége Mutti feltámasztotta a Szent Szövetséget Kurcz Úr ezért nem találja velünk a békességet A Habsburg birodalmat védték őseink S mihelyt megszűnt a veszély lerombolták váraink A hatalomból kiszorult lengyel testvérek Megtagadva sz […]

Posted by
Posted in

Hazafelé

hazafelé a délutáni nap réseket keres a lombokon átbújik és átkarolja a leveleket egytől egyig mindegyiket már üres az utca egy lélek sem lépdel ősz szagú péntek délután pihenni térek… 2018.09.21. Lédikó

Posted by
Posted in

Az áruló

Latzkó Andor: Az áruló (Andreas Latzko: Der Verräter) Keskeny csíkokban szűrődött be a templomba a napfény, vakítón és forrón, átfolyt az oltár előtti arany kandeláberen, szemtelenül kikergette a szenteket a sötétségből, így úgy néztek ki, mint kisminkelt színészek; gyámoltalanul és megfélemlítve, mintha olcsó színességük miatt szégyenkeztek volna. Amit az oszlopok alatti szalmafekvőhelyek középen és az […]

Posted by
Posted in

A dzsinn

Latzkó Andor: A dzsinn (Andreas Latzko: Der Dschinni) „Te nevetsz?! … Ne nevess, Sahib! Könyörgöm, ne nevess! Soha nem tudni, talán ez a fél kókuszdióhéj, odaát: egy minket figyelő kis dzsinn üstöke? Miért akarod a Te hű szolgádat, Hassant odadobni a haragjának? Még csak rövid ideje élsz az országunkban…” A fiatal, angol mérnök kelleténél hangosabb, […]

Posted by
Posted in

A kettős hazafi

Latzkó Andor: A kettős hazafi (Andreas Latzko: Der Doppelpatriot) Theophil Banner egy határőr fiaként jött a világra. Szülőháza előtt sorompó állt: ennek egyik oldalát vörösre, a másikat feketére festették. A határjelzőtől jobbra és balra elnyúló két királyságot az egyszerűség kedvéért nevezzük vörös és fekete országnak! Nos, úgy esett, hogy határvita robbant ki ezen két ország […]