Posted by
Posted in

Életkép-álom

Álmodnak a vágyak egy szebb jövőt: Hol az élet kész öröm, Hol boldog emberek sétálnak a parkban, Hol minden gyermek önfeledten játszadozhat a szabadban, Hol virágok illata szállong, Hol a természet gyönyörűsége nem csak egy álom! A szerelem ott már nem lázong, Lélek lélekkel páros, S a szívek egymásért dobognak, A szemek boldogságban ragyognak, Könnyük […]

Posted by
Posted in

Csókokkal fogadunk

Orgona nyílik, lelkem heve izzik! A tavasz tüze emészt, láng csókol észt, Agy nem érez vészt, szerelemben vesz részt. Esteledik, s a virág illatozik. Testem már alszik, lelkem álmodozik. Most is bennem élsz: Te szerelmes vagy, égsz! Szívem tettre kész, perzseled, majd’ elvész: Mégsem ellenkezik, benned megbízik. Magányban vergődünk, reggel ébredünk. Jó lesz majd estünk, […]

Posted by
Posted in

Valahol egy külvárosi éjszakában

Sötétbe burkolódzott a város, Sok ágyban izzad már a vánkos, Ragyognak az égen a csillagok, Szemet vetettek az utcákra az álmatlanok. Homályos, torz képet mutat a sötétség, Lelkekből árad a kétség, Könnyek hullnak, szerepet vállal a féltékenység, A csendet felébreszti az érzékenység. Ivóból kiszűrődik a vigalom, Szóbeszédet követi az unalom, Felkiált egy hang: ” hol […]

Posted by
Posted in

Nyugállományba vonul az öreg tél

  Elcsendesedik a téli táj, Álomra hajtja fejét a természet, Itt nincs már érzelem, ami neki fáj, Majd a kikelet ide is hoz új életet. Fellegeket üldöz a szél, Zúgva fák körül tekereg, Zimankós álomról mesél, Jégvirág, elfújt takarója után kesereg. Öreg tél ablak mögül nézi a silány tájat, Szeméből kifogyott már a hópehely, Újítani […]

Posted by
Posted in

Léted sója

  Nézz a szemembe lelkünk örömére, Láss a szívembe, lángol a szerelme, Nyújtsd a kis kezed, had legyek támaszod, S csak két dolgod van: szeress, és légy boldog! Tengerkék víztükre ringat örökre, Boldogságban ölel karom, s csak nézel: Életvalóságod, esetleg álmod? Vagy csak vágyod, hogy én legyek a párod? Szíved hív, dallamos zenéje csábít, Selymes […]

Posted by
Posted in

Orgonavirág nyílt

Az élet órája dobban testedben, A szerelem hívó dallama csendül, Lelkedben a vágyódás lángja rezdül, Tüzes véred bent forr az ereidben! Szilaj gondolatok csapongnak benned, Arcod selymes bőrére a pír kiül, Szempillád csillagod fölött elterül, Édes-keserv lüktetés a szerelmed! Ártatlan kis mosolyra mozdul ajkad, Boldogság sikolya távozik halkan, S kicsordul néhány gyöngycsepp a szemedből. Elnyújtózik […]

Posted by
Posted in

“Mert engem szeretsz”

“Mert engem szeretsz”, az életem lehetsz, Velem a csillagok fényét akarod, Helyezd karomba a bársonyos karod, Öleléssel a végzeteddé tehetsz. Szerelemmel elárasztom szép lelked, Bearanyozom hozzám kötött sorsod, Szívemben őrzöm vággyal megtelt álmod… Mert: “Áldott csodáknak Tükre a szemed”! Szíved tündöklő fénye: reménysugár, Mézédes csókjaid a szerelmi ár, Éltető tüzed már bennem is izzik. Mint […]

Posted by
Posted in

Anna néni

Anna néni egyedül élt egy belvárosi bérház másfél szobás lakásában, 94 évesen. Menni nem tudott, hallása megromlott. A lánya nővérbankból bérelt ápolókat az ellátására. Mikor Dóra, a kivezényelt inspekciós nővér belépett a lakásba, mindenütt katonás rend és tisztaság fogadta. Az éjszaka ott őrködő kolléganője mindent elmondott, amit tudnia kellett. – Jól aludt, megmosdattam, éjjel nem […]

Posted by
Posted in

Mester a Mesterek között

Mester a Mesterek között. Csippola szakállal Mester diplomával Hatalmas elánnal Csábos mosolyával Kivasalt gatyával Nyájas fintorával Gúnyos pofájával Felszínes tudásával Szemérmes mosolyával Nyakatekert csúsztatással Pitiáner kajánsággal Ármánykodó bujasággal Extravertált nyájassággal Felelőtlen falánksággal Egyszóval: Mérhetetlen Orbán fóbiával.

Posted by

Egyre kevesebb

Egyre kevesebb a türelme a helytelenül viselkedőkhöz. Elfogyott. A hülyeség megöl benne minden elnézést, megértést, már csak a butaságot látja és hallja meg, aztán elcsodálkozik, hogy miért tűrik mások. Sőt miért tapsolnak, hajbókolnak rendületlenül, néha mélyen a zsebükbe nyúlva, míg nekik marad a kifli csücske hónap végére. Tudja, hogy egyszer csak be(le)szól. Újabb irodalmi est. […]