Posted by
Posted in

Hiány

Valami mindig hiányzik Hiányzik a csend, zajos ez a világ Hiányzik a béke, ó, jönne, jönne már! Hiányzik a gyerek, hiányzik, hogy játszik Hiányzik a nevetés, mely kacagássá válik… Hiányzik, ó, hogy hiányzik A lépése, a dobogás Mellyel lejött a lépcsőn S máris mondta, mondta már… Hogy anya, ez, meg az…és így meg így Ne […]

Posted by

Átkönyörgött évek 4.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek    4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba.  Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]

Posted by
Posted in

A költői pályázaton elismerést, oklevelet kapott versem. Valami… Valami réges-régi, Mi fájdalmasan érint, Hatalmába kerített, S nem enged Csak szorít, húz és tart Űz, ver és hajt… Én jövök, megyek és állok… Magamban kiáltok- Levegőt! Ujjaimban újra érzem A mágneses erőt S mint jó bolond, Futok… Előre, hátra és tova… Aztán némán állok Hangosan kiáltok […]

Posted by
Posted in

Halászmacska

A halászmacska elnevezést az Ozone Netwörkön hallottam először, és nekem rögtön a mi cirmosunk: Berci jutott eszembe. Persze megnéztem a bejátszást, és láttam hogy egy nagyon ritka és nemes állatról van szó, aki nagyszerűen úszik, és főként hallal táplálkozik, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ezt a jelzőt mi már legalább két éve használjuk […]

Posted by
Posted in

Szüret az Alsó-hegyen

  Az Alsó-hegy tiszta időben jól láthatóan ott hullámzik Csesztregtől délre, a látóhatár peremén. Valójában nem is hegy, hanem tizenöt kilométer távolságban húzódó dombok sora, ahol már régóta szőlőt termesztenek a környékünkön élők. Az onnan származó bornak egykor rangja volt, ezért a gazdák megbecsülték a hegyet. Részeinek nevet adtak: Előhegy, Csiboda, Botosa, Dedes, Gosztola, Luku, […]

Posted by
Posted in

Fekete kavicsok

Fekete kavicsok fekete kavicsok kényesek a lemenő nap tüzében lecsiszolta őket a végtelen víz a homok és az idők rejtjele tűzhányók maradványa fényes egyveleg gyémánt szerű képzelet csiszolódunk mi is emberi példányok simulunk, szétválunk lapulunk és mélázunk tüskéinket koptatja a mindennapi kegyelem… Lédikó 2018.

Posted by
Posted in

Moslékzabálók

Moslékzabálók A falu végén az erdő szélén Árván áll a kicsi házunk Ha néha vendéget, vagy barátot várunk Tisztára kitakaritjuk, s a kapuban állunk A disznóinkat is az ólba zárjuk Vagy kiengedjük a mezőre Erkölcsösek,mert meleg nincs közötte Az Únió tiltását gyakran megszegjük Régi helyről moslékot nem veszünk Ezért új helyet kellett keresnünk Falunk másik […]

Posted by
Posted in

Szeptemberi este

Szeptemberi este Balaton szagú ez az est egy-egy levél megrezzen és alá hull a mélységbe haldoklik a nyár a tüzes, a forró, az éltető itt az ősz zizzen a láb az avaron a nap éppen lebukott narancsos ruhába tündökölt most az ősznek öltözött pántos ruhájat ledobta reggelre majd kimossa a hullámok tengere Balaton szagú ez […]

Posted by
Posted in

Folytatásos reformkori regény, 1. rész

Irén kisasszony Flóra- kiáltotta Irén kisasszony álmos hangon, miközben meghúzta a feje bal oldalán függő bojtos végű zsinórt. A halk csengőszó a szobalánynak szólt, aki majd a reggelit is felszolgálja. De addig is van még idő a nyújtózkodásra, a lassú ébredésre. Halk kopogás után fürgén lépett be Flóra a szobába kezében a reggeliző tálcával és […]

Posted by
Posted in

Hányszor akarjátok még Krisztust keresztre fesziteni

Hányszor akatjátok még Krisztust keresztre fesziteni. Golgoták nőnek szerte a földgolyón A rágalom írmagja egyre csak növekszik A kifárasztott nép lassan immunitását veszti Pedig számos nemzet közben identitását keresi. Exodus boritja be a horizontot Léprecsalt embertömegek személytelenek Nyitott bicskával szelik át Európát Útközben a túlzott aldoszteron rabságában Ártatlan leányokat gyaláznak meg fiatalságában Mintha gyűlölködve egymást […]