Posted by
Posted in

A negyvennegyedik (egy képzelt levél – mely akár igaz is lehetne)

    Kedves Andi! Elképzelni sem tudtam korábban, hogy egyszer majd azért fogok tollat ragadni, hogy a születésnapom miatt panaszkodjak neked. Nem baj, ha nem tudsz rögtön válaszolni nekem, de egyszerűen meg kell osztanom valakivel a nyomorúságomat, mert belehalok. Képzeld el, hogy már hetek óta vártam ezt a szeptemberi napot, a 44. születésnapomat, mert bíztam benne, hogy a férjem […]

Posted by
Posted in

Doberdó

Versenymű Úton Toszkána felé haladva A beszürődő fénnyalábok elől menekülve Dúdoltam bensőmben a Toszka dallamait Utitársaim halk csevegése Megidézte rég óta tervezett álmaim A határon túl már bámészkodtam Közben a hosszú üléstől zsibbadtak lábaim Olasz földre érve furcsa káprázat vett hatalmába Egyre erősödő hangokat hallottam: Sírt a föld, sírtak a fák,bokrok, a mezők virágai Vezetőnk […]

Posted by
Posted in

Aranyévek

Buzánszky Jenő emlékére   Régi idők góljai,arany csapat szárnyai már ég nem repülnek,hallani a hedeüknek távoli,lágy dallamát,öreg házad szavát mely emlékezeti őket,az örök repülőket arany évek fakó szárnyán,színe veszett szivárvány   Én,a barátomnak mondhattam Őt !  

Posted by
Posted in

Utunk

Megyünk,tova,végtelen  úton ki-ki járja a maga ösvényét másfelé vezet,néha tudom erdő.bokor,nem látni végét néha megállunk,kis időre elringat a zene,csobbanó víz elindulunk,a hegytetőre elkísér csapatnyi csíz búcsúzunk,néha kereszt útnál mi most már nélkülük megyünk te sem vagy jobb a másiknál barátként könnyes szemünk a magatok útját járjátok nem vár odahaza márvány de csak,mi,s ti tudjátok, ott […]

Posted by
Posted in

Budavári ragyogás

Budavári ragyogás  Azon a szeptemberi délutánon, egy régi barátokkal eltöltendő kellemes este reményében ugyan, mégis, kissé bosszúsan indultunk. Mint hetek óta már, a langyos délután aznap is alacsonyan járó szürke felhőkkel, és csendesen, de kitartóan hulldogáló esővel szomorította a világot. Már alig reméltük, hogy a szabadtéri program, a Budavári Borfesztivál, s utána az élő Ghymes […]

Posted by
Posted in

Mikorra?

Szegény embert ág is húzza. No, de ennyire? Csak csúszok-, csúszok lefele. No, de ennyire? Nincsen kocsim, nincs lakásom. No, de ennyire? Család se nagyon támogat. No, de ennyire? Csalódtam benned barátom. No, de ennyire? Nem nyertem a választáson. No, de ennyire? A siker meg csak kerülget. No, de ennyire? Persze igaz, hibás vagyok. No, […]

Posted by
Posted in

Hallucináció

Gyertyaláng pislákoló, táncoló Sejtelmes fényénél Szerelmes versemet írom. Az éjszaka sötét fátyla Beborítja a Mindenséget. Lelkemben viszálykodnak A kielégítetlen, gyönyörű álmok. A falon most ijesztő árnyak Rendezetlen sorokban vonulnak, Szinte hallani vélem a lépések neszét. A csend őrjítően zajong agyamban: Veled együtt fejemből, Lidérc szárnyakon Minden gondolat elszáll. Az álom-manók rátelepednek szememre, Tarkómra kulcsolom kezem. […]

Posted by
Posted in

Sír a hegedű

A messzi távolból, hegedű Kesergő sírását hozza a szél, Annak lelke az együttérzés fájdalmától, Már csak lágy szellőként Hord hangot felém. Kecses testén a vonó, Csodálatos angyali hangon, Simogatóan,búsan mesél. Síró lelke a kedves gordonkáról Szerelmes emlékeket idéz. A gordonka teste és élte Derékban eltörött, s koporsójában: Végleg a tokjában fekszik . A duett a […]

Posted by
Posted in

Útravaló a hamuban sült pogácsa mellé…

Engedd a fénynek, hogy megsimogasson, Hagyd a szellőt, hadd borzolja a hajad! Locsold a virágot, s bimbója fakad, Tartsad a szerelmet mindig parázson! Szeresd, ki veled tart a Te utadon, Gyönyörködj a hajnalban mikor pirkad, Örülj a Napnak, hogy újból Rád virrad, S tudd: sok társad él ezen a világon! Az élet szépsége rajtad is […]

Posted by
Posted in

Hirdesd!

Szállj fel büszke, nagy madár, jelképe szabadságnak, Röpülj a tenger- és égbolt között, vidd hírül igazságnak! Hirdesd- Sas- , hogy van tudatban az égben szabadság, S van a Földön a fejekben bizalmatlanság! Tudasd, hogy itt lent még élnek békére vágyó emberek! Ők szabadságra vágynak, s élnek velük gyermekek. Add hírül, hogy sok helyütt inogva áll […]