Posted by
Posted in

2018.08.17

Félre! Lép, Dob. Ide! Add! Magad! Nekem! Csín, Báj, Kecs. De kérem, Hol erkölcsös ez? Egy a Lator És egy a Céda. Elszakadt a cérna. Semmi sem szent, Mindenki álszent!

Posted by
Posted in

2018.08.23

Japán cseresznyevirág Illata lengjen körül, Ha éjjel tör rám. Ha megtalál, Úgy talál, Ahogy jöttem: Némán, Üresen, Mezítelen. Hurkákkal combomon, Hajjal a fejemen. Ártatlan, Névtelen Préda leszek. Nyakamra láthatatlan köldökzsinórt szorít; Riadtan, utoljára Kinyitom szemem, Nézem az űrt, Majd elhalkul minden: Sötét marad Minden további Nappalom, éjjelem.

Posted by
Posted in

2015.09.14

A magány társaságában kavargó gondolatok. Csendben öklendezve, kiköpök néhány mondatot. De marad mindig kétely. S a métely. Rág. Nyomában, mint szűrő rácsain Elfolynak kéretlen, kelletlen Kellemes, kellemetlen Álmaim; Cseppjeit kortyonként nyeli a föld. Barázda elsimul. Béke honol. A szél magot vet. Virág nő. Bánatot arat a jövendő, Szüretel a halál, A végítélő.

Posted by
Posted in

2014.09.22

Ne sírj! Az elengedés nem felejtést jelent. Bár a magára hagyott búsan elmereng. Emlékképek sorjáznak tekervényeiben, Sós könny csordul végig lefittyedt ajakán. Nehéz sóhaj szakad fel mellkasán. Te, ne sírj! Jusson eszedbe a kéz, amely fogott Ha kellett, megragadott. Ölelt, szorongatott. – Aztán ellökött! Jogosan háborogsz. De nem tette-e jól, Hogy szenvedni nem hagyott? Kél […]

Posted by
Posted in

Fohász a pókhoz

Kedves pók, azt hiszem itt az ideje beszélnünk! Tudod…van ez a háló ügy.  Te szőtted, ne is tagadd! Hogy fennakadt rajta Egy s Más, csakis a Te lelkeden szárad. De miért? Hiszen jól sem laktál!! Hagytad, hogy szökjenek, Szökésükkel gabalyodjanak Össze. Ez is a Te vétked. Pedig utolsó erejükkel végül minden szálat elvágták. Azaz csak […]

Posted by
Posted in

2015.11.07

Rám nézel, Nevetsz, Késeket dobál felém Kezed. Rád nézek, Nevetek, Pillantásommal öllek. Alantas Alázattal Emeljük tekintetünk A világra, Egymásra. Csak agóniánk Tiporja el álarcunk, Fényesíti ki lelkünk, Hogy még a föld fölött Bocsáthasd meg Vétkeink!

Posted by
Posted in

Az év trubadúrja 2018

Az év trubadúrja 2018 Meglett koromban mit kereshetek A dalnokok megmérettetésiben Grál lovagként, vagy Tannhauser utódaként Hogyan kelhetnék versenyre neves babérokért Régmúlt idők nemes küzdelmiben Elfeledett erkölcsös világ erényeiben A hit ,s a szeretet pajzsától védetten Az őszinte érzelmek lantjával kísérten Véres kard helyett virággal a kézben A viszont szerelmet keresve kedvesében. Tán megmaradt a […]

Posted by
Posted in

Ithakai jóslat (A vándorutam Ithakáig c. záró verse)

 Ithakai jóslat   Emléked áldja az ég, borítsa az istenek bíbor szegélyű palástja. Jóslatod éltem kíséri homályba vesző holdsugárral.   Ezüstös fénnyel árasztod el lelkünk s az ithakai vándor dülöngő bárkáját, szirének éneke zengi dicséreted, s szünteti  a bánat tűnő káprázatát.   Hol vagy Odüsszeusz, vándor, merre jársz? Penelopé fátylát szövi, csak rád vár. Szállnak […]

Posted by
Posted in

Téli emlék

Téli emlék gyermekkorom szánkójával robognak a paripák lódobogás, hóropogás ritmusa meg-megáll siklik a szánkóm lebegő sál nyakamon zúzmarás reggelen meleg takaró a térdemen fut a szánkó, fut az idő dohognak a paripák téli reggel, fehér csendje a lélekhez odaszáll hallgatag és mélységes a december idillje fut a szán, mint a vonat s elolvad életünk hava […]