Posted by
Posted in

Dal az elmúlásról

Dal az elmúlásról Nézz fel az égre: csillaghullás Tudod: mi lesz a sorsuk a végtelenben? Jönnek új csillagok az égi mezőben Búcsút sem intenek majd lemenőben Az ember apró csillag a teremtésben Valamennyien részesültek a megváltó kegyelmében Hogy elmúlásuk nyomot hagyjon a mindenségben Vigaszként tovább éljen emlékük a gyászoló szivekben Mert tudjuk,hogy sorsuk nem ér […]

Posted by
Posted in

Kreáció 0: Legyen és van

Kreáció 0: Legyen és van “Keletkezünk és pusztulunk. Készíttetünk és meg is semmisíttetünk. Foganunk és maghalunk, kezdődünk és végződünk. Mint van és mint nincs kör-körbejárunk, jövünk, megyünk, maradunk. A létezők száma véges. A létezhetőké végtelen. A létezendőké úgyszintén. S minden létezhető létezendő is, a megfelelő formában és módon. Azonban sajnálatosan a létezhetés (ami=létezendés) 99%-a puszta […]

Posted by
Posted in

Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem. Kicsengettek. A nyári vakáció kezdetét veszi. Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján Az emlékek szárnyán lassan messze járok Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom Drága szüleim kezét fogva az országot járom Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel A politika a családot is békéjéből kirepitette Mig megpihenni hagyta az […]

Posted by
Posted in

Házassági évfordulónkra

Házassági évfordulónkra. Beléptünk a közös ötvenedik esztendőbe Vajon mit irhatok az emlékkönyvünkbe Évtizedek krónikáját? A gyermekáldás boldogságát? A közös élmények gazdagságát? Elvesztett szeretteink együtt megélt gyászát? Az időnkénti sikertelenség magányát? A megálmodott vágyaink bukását? Vagy apró sikereink váratlanságát? A kölcsönös sértődések napjainak számát? A magunkba folytott indulatok hallgatását? Amire igazán büszkék lehetünk Hogy az egymás […]

Posted by
Posted in

Dal az életről

Dal az életről. Markomban szeretném tartani a Földet Simogatni, mint egy éneklő kisrigót Melengetni, kézből etetni Csillogó-szines ruhába öltöztetni Altató dalt súgni a fülébe Szeretet-fátyolt borítani keblére Felejteni gyilkos háborúkat Ránctalanitani bűnös vágyaikat Majd száműzni csillagokon túlra Új éltet lehelni a rászorulókba. Énekel a mosoly az arcokon A távolságot fényévekben mérhetem Hol folyók,hegyek,tengerek dalolnak A […]

Posted by
Posted in

Édesapám

Édesapám. Sűrű viharfelhők borítják a látóhatárt Lassan az ég is elborul Rendben beborit az esőfüggöny A föld csaknem megremeg A múltat felszakitja De a sebeket eltakarja Pedig száz sebből vérzik A háború borzalmai, ami mindent feldúlt A megérkezés egy megszállt,s letarolt országba Gyilkolt, akasztott a hatalmat bitorló Rákosi Bandája Apám éjt nappá téve dolgozott A […]

Posted by
Posted in

AMIKOR A NAP KÖNNYEZIK

AMIKOR A NAP KÖNNYEZIK November elején a nagyobb gyerekek már nem bírták a bezártságot. Egész nap a mosókonyhából kialakított óvóhelyen csücsülni, vigyázni a kicsikre, amíg az anyák valami ebédet készítenek – hát dögunalmas volt. Az apák bezzeg már reggel eltűntek, lementek Pestre, a városba a hírekért. Ha hazajöttek, akkor a felnőttek félre vonultak és ott […]

Posted by
Posted in

Elhunyt Kányádi Sándor Kossuth díjas költő, a nemzet művésze

Kányádi Sándor emlékére “A vers az, amit mondani kell!” És mi mondtuk verseidet, Mester, lélekkel kicsik és nagyok. Tanulásunk útján fáklyaként lobogtál, s míg magyar él Földünkön, lobogni fogsz. Köszönjük, hogy voltál és leszel nekünk. KRONIKA.RO KRONIKA.RO Elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet […]