Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először az íróasztalnál ülő, mosolygós Zsuzsikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett […]

Posted by
Posted in

Piaci négykézlábas

Piacon vagyok. Nézegetem a precízen elrendezett, szemnek kellemes árut. Vizsgálódom. Mindenfélét megfogdosok. Zacskóba helyezem a jó húsban lévő zöldpaprikát, a piros arccal mosolygó paradicsomot, a barnába öltözött kerekded hagymát, s máris számban és orromban érzem a belőlük készítendő lecsó pompás aromáját.  Az árus mérlegel, megmondja, mennyit kér. Fizetnék. Bukszám széles tenyeremből kiesik, sebesen zuhan a […]

Posted by
Posted in

Sok(k) a szóból

Szabó Veronika  Mindenki a helyén ül. A házigazda megnyitja a kétnapos rendezvényt. Elhangzik az ünnepséghez illő vers, felvételről egy dal, majd átveszik a szót az előadók. A történész érdekesen világít rá, amire akar. A figyelmet fenntartja. Tetszik a népnek. Az országgyűlési képviselő bő lére ereszti a kampánybeszéddé alakuló, s ellenzéket szapuló mondandóját. Ez már sok, […]

Posted by
Posted in

Meghiúsult dínomdánom

Morcos felhők gyülekeznek, hadat üzennek a földnek: Lesz itt dínom, lesz itt dánom, port felverő dínomdánom!   Villám, dörgés összekacsint, illő társak, értik a csínyt, beállnának a táncrendbe, ahogy illik, ahogy rendje,   de a felhők toporognak, nincs ideje még a bálnak, homlokukra dermed a gond, mikor a szél közéjük ront,   s csihi-puhi könnyedséggel, […]

Posted by
Posted in

A sapkás

A férfi tetőtől talpig alaposan felöltözve álldogál a járda szélén, a Galéria Üzletház előtt. Háttal az autók zajának, négyszatyornyi holmiját őrzi. Két kezét kényelmesre tárva, tenyerét háta mögé helyezve a fémkorlátba kapaszkodik.  Az odébb magasodó városi hőmérő 32 Celsius fokot mutat, a meleget árasztó levegő arcát csak egy kis szellő legyinti meg néha. Miközben a […]

Posted by
Posted in

Vigyünk haza sárgarépát!

  A fiúk egy-egy, tíz fillérért kapható, kiürült kockacukros vászonzsákocskával a kezükben eredtek útnak. Már a minapi sétálgatásuk közben azon törték a fejüket, hogy miként szerezhetnének örömet szüleiknek, akiknek sokszor okozott gondot családjuk ételekkel való jólétben tartása. A pár hete még hétágra sütő Nap melegét az ősz húrjai váltották fel. A büszkén integető akác és […]

Posted by
Posted in

A két kolomp

  Derűt árasztó reggelen, harmatos fű tetején vitte lábuk a munkába indulókat. Mindannyiuknak jól esett a harapni való levegő. Egyre-másra nyíltak a többségében nádfedeles porták kiskapui, hogy fejés után az asszonyok útjukra engedhessék legelészni vágyó teheneiket. Maguk, vagy nagyobbacska gyermekeik az útkereszteződésig kísérték tarkabőrű jószágaikat, ott csatlakoztatták azokat a pásztor által őrzött csordához. A csapat […]

Posted by
Posted in

Bácsi

    Bácsi­ Országépítők, merész felfedezők, cingár poéták és táltos paripák büszke  szolgálója   Festményként maradt meg bennem az a kép amilyennek először láttam. Egy régi, magas, belvárosi lakás nagyszobájának széles, üveges tetejű pultokkal leválasztott negyedében ült egy küsün az ablak előtt, szájában nagyobbacska tű, melyben viasszal impregnált zsineg feszengett, s kezében kurtanyelű, maroknyi árral éppen […]

Posted by
Posted in

Buborékok

Buborékok   Gömbbe zárt lélegzet a felszálló buborék, kisiklott gondolaton szenderül a mai lét, üres zacskók özönében alámerült figyelem, megkötözi önmagát a kérgesedő türelem, szabálytalan füstjelek ritmusait lükteted, táguló mindenségben téveszme ad ihletet, homokszemnyi martalék a szivárványtestű öröm, ha csendszirmok oltalmában levelet bont a közöny…

Posted by
Posted in

2018.08.17 csalók

Félre! Lép, Dob. Ide! Add! Magad! Nekem! Csín, Báj, Kecs. De kérem, Hol erkölcsös ez? Egy a Lator És egy a Céda. Elszakadt a cérna. Semmi sem szent, Mindenki álszent!