Posted by
Posted in

Vita clamoris

Zöld fenyős, szeles adventi éjek, csillag nélküli felhős zord egek, szeretethiányos hűvös nappalok, szárny nélküli bukott földi angyalok. Törpe ember mint óriás tetszeleg, hozsannát kántál, de szíve remeg. Imára kulcsolt kezében fegyver, istent kiált, mert a hitért ölni kell. Bálványok, szobrok és festett képek, megszokás imákat mormol a végzet. Vajúdik az élet és szörnyeket szül, […]

Posted by
Posted in

Megöregedtem…

Vártam rád… megéltem közben számtalan csatát mit a sors állított fel nekem. Mint ólomkatona, rendíthetetlenül álltam még tépett vad vihar, s belül mindig sütött a nap. Vártam rád… átvirrasztott sötét éjjelek szélvész tépte az üstökömet s vert az eső olykor, fagyottá vált a lélek de a májusi szél mondott csodás meséket s álmokat szőtt a […]

Posted by

A vízitündér

  Fent a messzi északon, Norvégiában állt egy piciny falu. Ez a falu egy kis tó mellé épült. A tó különleges volt, hiszen az emberek sosem jártak oda horgászni, csónakázni vagy fürödni. Hogy miért nem? Mert bizony ez egy varázstó volt. A falubeliek így hát tiszteletben tartották, és nem háborgatták. Hogyan is merészelték volna háborgatni, […]

Posted by
Posted in

MI A TITKA…

MI A TITKA… Ez itt nem a reklám helye, mégis meg kell, örökítsem, miként változtatta éltem fogorvosnőm varázskeze. Kezdetnek csak annyit mondok, ajtaján szokatlan tábla; ilyet én még sosem láttam: “Kérjük, hangosan kopogjon!” Megrökönyödéssel néztem; invitálnak egy orvosnál? Három szóval feloldották belőlem a feszültségem. Én, ki fogorvostól félek, határozottan kopogtam, ajtó tárult, s mosolyogva elém […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Re-reformáció?

Rózsa Iván: Re-reformáció? Búcsú-cetlikkel Bűnbocsánatra lelni, Bizony nem lehet. Megelégelte Ezen fonák helyzetet: A reformátor. Ma is ezt tenné: A bűn újra eláradt… Támadj fel, Luther! A hazugságok Ellentéte sem igaz… Igaz, barátom? Szegezd ki újra Pontjaid egy kapura! Jó erős szeggel… Templom-ajtóra, Ha lesznek még templomok Egyáltalában… A kereszténység Jövője bizonytalan… Országunké is… Muszlim, […]

Posted by
Posted in

Advent idején.

  Advent idején.         Víztükrén kicsinyke buborék, egy szerelemből vagyok maradék. Kik teremtettek engem … már csak egy fénycsík a végtelenben.   Mint aprócska csillag karácsonykor felragyog, Súgnak, búgnak …   és  már veletek is  vagyok !   Advent idején gyújtom a gyertyát, hogy fenyőfámat ők is megtalálják. Díszek érintése gondolat a múltra, […]

Posted by
Posted in

…töredék

Töredék   Ha majd véget ért a rendelés: – Főúr fizetünk. A végösszeg mi kijön, maga az életünk. – Volt egy kevés tonik, sok – sok vodka, költöttük kevéske pénzünk mosolyogva. – Főúr! A röpke órákat is írja a számlára, mert egy pillanat sem telt el hiába. A gombához, tartárhoz, ettünk egy szelet kenyeret, s […]

Posted by
Posted in

FAÍRTÁS

FAÍRTÁS   Naponta csapok egyet belém, míg irtás lesz az erdő helyén, röpül a forgács, sajog a kéz, eret vág testemen a fűrész.   Nedveim csermelye elapad, szálkát szárít medrébe a nap, a csicsergés lombok közt elül, csak a halál huhog, egyedül.   Kérgemen vastagít a szégyen, rostjaimban éveim érzem, rügyemből nem pattan már levél, […]

Posted by
Posted in

Brexit

Brtexit. Európa csipkerózsika álmát alussza Szendergésében Gül-baba rózsái közt érzi magát Hol szigorúan órzi minden egyes illatozó szálát Előirja szirmainak szinét és előirj számát Büntetése, hogy megvonja rózsáitól A harmatcseppet,mely védné a kiszáradástól Darázstengert uszit nyiladozó fejére S ha baráti méhraj közelitene feléje Elúzi azt ,igy nem lehet segitségére A gonosz boszorkány álnok hitegetése Megvalósithatatlan […]

Posted by
Posted in

Dalolva táncos lábakkal

Dalolva táncos lábakkal. Búcsút int az ősz a budai hegyoldalnak A kopasz fák kósza széltől kórusban hajladoznak Hogy integessenek a távolodó életadó napnak S bánatukban gondolatban táncot ropnak Az ember is érzi a közelgő változást A magyarok zártságukban is keresik egymást A szó hamar kifogy sovány tarsolyukból Dalok törnek elő kiszáradt ajkukból Ha öröm éri […]