Posted by
Posted in

Önkezével

Önkezével… Lerágta a forró nyár maradék erőm Ritkuló hajam lángra lobbanását várja Szembogaram, mint meztelen cseléd Már nem kér, csak búcsút int feléd Nemtelenné váltam,mert azzá tettetek Érzéktelen s észrevétlen apró műcselek Hálót fontak csonkolt lelkem árnyékára is Marokban is elfér mi belőlem megmaradt Álmaimat is megvette fuldokló jelenem Mit életnek nevezhettem: sikeres négy gyermekem […]

Posted by
Posted in

A kétszinűek világa

A kétszínűek világa Kaméleonok másznak a nemzetek nyakára Mindenben hallgatni akarnak a hatalom szavára Nyár van az őszben de a vitának nincsen vége Mutti feltámasztotta a Szent Szövetséget Kurcz Úr ezért nem találja velünk a békességet A Habsburg birodalmat védték őseink S mihelyt megszűnt a veszély lerombolták váraink A hatalomból kiszorult lengyel testvérek Megtagadva sz […]

Posted by
Posted in

Hazafelé

hazafelé a délutáni nap réseket keres a lombokon átbújik és átkarolja a leveleket egytől egyig mindegyiket már üres az utca egy lélek sem lépdel ősz szagú péntek délután pihenni térek… 2018.09.21. Lédikó

Posted by
Posted in

Az áruló

Latzkó Andor: Az áruló (Andreas Latzko: Der Verräter) Keskeny csíkokban szűrődött be a templomba a napfény, vakítón és forrón, átfolyt az oltár előtti arany kandeláberen, szemtelenül kikergette a szenteket a sötétségből, így úgy néztek ki, mint kisminkelt színészek; gyámoltalanul és megfélemlítve, mintha olcsó színességük miatt szégyenkeztek volna. Amit az oszlopok alatti szalmafekvőhelyek középen és az […]

Posted by
Posted in

A dzsinn

Latzkó Andor: A dzsinn (Andreas Latzko: Der Dschinni) „Te nevetsz?! … Ne nevess, Sahib! Könyörgöm, ne nevess! Soha nem tudni, talán ez a fél kókuszdióhéj, odaát: egy minket figyelő kis dzsinn üstöke? Miért akarod a Te hű szolgádat, Hassant odadobni a haragjának? Még csak rövid ideje élsz az országunkban…” A fiatal, angol mérnök kelleténél hangosabb, […]

Posted by
Posted in

A kettős hazafi

Latzkó Andor: A kettős hazafi (Andreas Latzko: Der Doppelpatriot) Theophil Banner egy határőr fiaként jött a világra. Szülőháza előtt sorompó állt: ennek egyik oldalát vörösre, a másikat feketére festették. A határjelzőtől jobbra és balra elnyúló két királyságot az egyszerűség kedvéért nevezzük vörös és fekete országnak! Nos, úgy esett, hogy határvita robbant ki ezen két ország […]

Posted by
Posted in

Hiány

Valami mindig hiányzik Hiányzik a csend, zajos ez a világ Hiányzik a béke, ó, jönne, jönne már! Hiányzik a gyerek, hiányzik, hogy játszik Hiányzik a nevetés, mely kacagássá válik… Hiányzik, ó, hogy hiányzik A lépése, a dobogás Mellyel lejött a lépcsőn S máris mondta, mondta már… Hogy anya, ez, meg az…és így meg így Ne […]

Posted by

Átkönyörgött évek 4.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek    4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba.  Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]

Posted by
Posted in

A költői pályázaton elismerést, oklevelet kapott versem. Valami… Valami réges-régi, Mi fájdalmasan érint, Hatalmába kerített, S nem enged Csak szorít, húz és tart Űz, ver és hajt… Én jövök, megyek és állok… Magamban kiáltok- Levegőt! Ujjaimban újra érzem A mágneses erőt S mint jó bolond, Futok… Előre, hátra és tova… Aztán némán állok Hangosan kiáltok […]

Posted by
Posted in

Halászmacska

A halászmacska elnevezést az Ozone Netwörkön hallottam először, és nekem rögtön a mi cirmosunk: Berci jutott eszembe. Persze megnéztem a bejátszást, és láttam hogy egy nagyon ritka és nemes állatról van szó, aki nagyszerűen úszik, és főként hallal táplálkozik, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ezt a jelzőt mi már legalább két éve használjuk […]