Posted by
Posted in

Nova homo-új ember

Nova homo La mondo… la mondisto-kaj jen, sxlia ekzisto-neniam estas “Mindo”-kaj neniam mortinto. Jen tiu: kiu vivas en Mondo-kaj kiu estas Monda-cxiam parolas Monde-al sxli la vivo: “Mondi”. Sxli igxas la mondestro-nestas alia eblo-la pleje vera vero-sxli kiel la: Mondero. Nyersfordításban: Új ember? A világ… a világista-és íme, az ő léte-sohasem “énvilág”-és sohasem halott. Íme, […]

Posted by
Posted in

Röviden

Csak röviden 1. Őr Az őr ku tyája őr zi. 2.Ott Ott fegyverem. És legyen tied. 3. Íme Ez az. Ez az. 4. Most Megcélozza, eltalálja. 5. Kétember A gyilkos itt van. Az áldozat nem. 6.Még Még van. Még mindig van. 7. Csere Ő… Ő…, most cserélnek. 8. Éjféli mise. Mennek a templomba. De az […]

Posted by
Posted in

A Nagy-sorozat

A Nagy Terv A HÜLYE: A jó, a Jó, a JÓ, A JÓ… terve. Mindenféléé. Mind(en)é és mindegyiké, minden egyesé. Terve, pontosabban: terve, Terve,TERVE… (Akár nem is egy, hanem ennyi, annyi, minden mennyiségű, végtelen, végtelen-végtelen…) Létezik. Íme:… (És végrehajtva.) Hatására ami kell. VALAKI: Reméltem. A BÖLCS: Végrehajtva. A Nagy Választás A HÜLYE: Az egész világon, […]

Posted by
Posted in

Ez is (legyen) irodalom

Ez is (legyen) irodalom 1 … Ez is (legyen) irodalom 2 ” ” Ez is (legyen) irodalom 3 X szerző Y műve Ez is (legyen) irodalom 4 !zBKh…1zx Ez is (legyen) irodalom 5 Ez is (legyen) irodalom Ez is (legyen) irodalom 6 minden

Posted by
Posted in

Gender

GENDER Forgatom kezemben a migránsok tájékoztató füzetét Szinte fennakad a szemem olvasva a maradás mikéntjét: Nevezd magadat nemtelennek, vagy inkább melegnek A genfi konvenció szerint akkor a menedékjog megillet Ha ily ragályos lett a jövedék had nemi morálja Kényelmesen elférünk majd a földön nemsokéra Felszabadulnak az óvodák,bölcsödék,iskolák Kik szülni merészelnek ezzel jól megjárhatják Szülési adót […]

Posted by
Posted in

Töredékek

Nemcsak az irodalomról 1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki. Én úgy mondom: a művészet 1. a művészetiség szándékával alkotás, alkotása valaminek, bárminek. Az embernek van valami elképzelése arról, mi a művészet, mitől művészi valami és ilyesmit akar létrehozni, pl.megrajzolni , megírni, […]

Posted by
Posted in

“Előszó” (helyett)

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz. Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz. Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést. Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum, míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

Kisebbségek

KISEBBSÉGEK A morzsaszemek a markodban elférnek Ha összeszoritod minden irányban elszélednek Ily sors vár az európai kisebbségekre Mivel mázsás terheket raknak a testükre Az erdélyi magyarság őshonos kisebbség Századok óta súlytja Őket a szegénység Amit kérnek, s amiért békésen harcolnak Csupán farkinbcája az európai jognak Ám ez a jog pusztán a migránsokat védi Az igazságtevést […]

Posted by
Posted in

A kerékpáros /Részlet/ A fiú mindig keserű szájjal lelassított, amikor a ház elé ért. A kis kitérő – gondolta, fájdalmas ugyan, de megéri. Már csak a látvány miatt is. Az elmúlt néhány hónapban a biciklin, munka közben, vagy elalvás előtt számtalanszor megfordult a fejében, de jó lenne neki is ilyen, vagy legalább egy kicsit hasonló. Hát még tévézés közben, ha gazdag emberek házait és autócsodáit mutatták! A ház kapubejárója előtt napközben egy fekete, új kiadású terepjáró parkolt – valószínűleg a feleségé lehetett. A fiú azért jutott erre a következtetésre, mert a férjet soha nem látta. És egy ekkora hatalmas és csodás házban nem lakhat egy nő egyedül! Mert a nőt egyszer már látta, amint éppen tolatott ki a terepjáróval az udvarból. Egy reggel azonban a fekete autó mellett, másik kocsi is állt az udvarban. A fiú a délelőttös műszak után leszállt a kerékpárról és úgy tolta az úttesten a ház előtt. Lassan, mint aki nagyon ráér. Azt sem bánta, ha meglátja valaki a kíváncsi és sóvár tekintetét. Ekkor pillantotta meg az asszonyt. Megállt, mert nem tudott tovább lépni. A nő miatt. A nő miatt, aki figyelemre sem méltatta, pedig néhány lépésnyire álltak egymástól. Csak unottan belenézett a postaládába, vágott egy fintort, és mosolyogva megrázta a fejét. Mintha megkönnyebbült volna. Milyen lehet egy ilyen csoda, ha melletted fekszik az ágyban és nem alszik? – tette fel a fiú magának a kérdést. Elképzelni sem tudta ezt, mert huszonhét éves kora ellenére, barátnője még nem volt. Amikor én laktam itt, minden olyan sivár tűnt – gondolta, ahogy szomorúan visszaült a kerékpárra.