Posted by
Posted in

Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem. Kicsengettek. A nyári vakáció kezdetét veszi. Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján Az emlékek szárnyán lassan messze járok Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom Drága szüleim kezét fogva az országot járom Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel A politika a családot is békéjéből kirepitette Mig megpihenni hagyta az […]

Posted by
Posted in

Megújulás (Fortunához)

 Megújulás (Fortunához)   Virágzik a mandulafa, a tél jege enged, fagyos kedvem szétszórom a széllel, ne szorítson ölelése engem.   Csalódásból sok gyűlt össze szívem rejtekében, barátságból sok veszett az idő tengerében. A barátság hiú ábránd, elveszett idő.   Jó kedvem nem szállt el, csak belepte a hó, zordságom megtörni nem képes a tavaszi szellő; […]

Posted by
Posted in

Rigolettó

  Rigoletto     Színész vagy, kinek játszani kell. Szerepet. Pojáca légy, nevetnivaló?  Gúnyos vagy meghunyászkodó fenegyerek? Hatalmasok előtt megfelelni, vigyázni minden percben, hogy rosszat ne mondj, tudva, hogy bármikor beléd rúghatnak, s mondhatják: Takarodj innen, bolond!   Néha együtt mulatsz velük, várják, hogy kacagtasd őket, máskor  el kell  bűvölnöd az ünneplő népet s a […]

Posted by
Posted in

Álom és valóság

  Álom és valóság   Nagy a világ. Mit gondolsz, gyermek, miből áll? Csodákból, vágyakból építesz palotát, míg szemed anyád szeme tükrén keresztül egy másik világba lát.   Borzalmas boszorkányok, szárnyukat suhintó angyalok, kópé ördögöcskék, bolondos suhancok, erőskezű vagy éppen balga királyok, kik hintik az igét és a  malasztot.   Törpe hadvezérek, kik lovukon hatalmasnak […]

Posted by
Posted in

Kreáció 4: Várd ki a végét!

Kreáció 4: Várd ki a végét! “Vegyünk egy átlagos, hétköznapi történetet. Kovács Julianna 18 esztendősen összeismerkedik egy tetszetős, jóképű férfiemberrel, bizonyos Leppich Józseffel. Két évre rá összeházasodnak. Felnevelnek 52 év alatt 3 gyereket, 8 unokát. Leppich Józsefet elviszi egy infarktus. Leppich Józsefné megsiratja. Aztán mesél az unokáknak. Puszilja őket, játszik velük. Aztán kihallgat egy beszélgetést. […]

Posted by
Posted in

Kreáció 3: Kozmikus metamorfózis

Kreáció 3 Kozmikus metamorfózis “Alkossunk egy sajátos égitestet. Éspedig egy metamorf típust. Olyan anyagcsomó, anyaghalmaz, amely fizikai adottságait erősen és sűrűn változtatja. Először szilárd.Kőkemény. Rajta hegyek nőhetnek és nőnek, völgyek süllyedhetnek és süllyednek is. Kövekkel teleszórva, porral meghintve. Aztán pár száz, ezer? … Pár tíz-, százmillió? … Pár millió esztendő elmúltával : átváltozik. Rövid idő […]

Posted by
Posted in

Kreáció 2: Leg 2

Kreáció 2: Leg 2 “Jeanne-Louise Calment 122 évet, 5 és fél hónapot ért meg. 1875. II. 21-től 1997. VIII. 4-éig. Sőt, a fogantatástól számolva 123-nál is többet. Állítólag éltek nála tovább is. De az ő életkora bizonyítható. 2011-ben egy kínai asszony állítólag 126 éves volt, 2014-ben egy grúz nőről állították, hogy 134 éves. Egy férfi […]

Posted by
Posted in

Kreáció 1: Leg 1

Kreáció 1: Leg 1 “Vajon milyen a legnagyobb csillag? De tényleg a legnagyobb. A leg-, a legesleg-, a leg-, és legesleghatalmasabb. Az univerzum (vagy multiverzum) Teljes Története során. Milyen és hol és mikor és persze mekkora. Nála gigászibb, méretesebb és kiterjedtebb nincs. Talán nem is lehetne? Bizonyára lehetne-de nincs. Képzeljünk el egy legnagyobbat. Bármelyik, bárhol, […]

Posted by
Posted in

Egy család ökör

(A modern gyermeknevelésről felnőtteknek)                     (Arany János parafrázis) A verset elmondja Gáspár Csaba a Katolikus Rádió előadója.  Este van, este van, csendesebb a világ. TV előtt gunnyaszt mind az egész család. Villog a képernyő, rombolja az elmét, sokan ebben lelik életük értelmét. Csapong a hülyeség az eget sodorván: horror, krimi, thriller az összes csatornán. Frankenstein, […]

Posted by
Posted in

Orpheusz tanítványa

Valerij Jakovlevics Brjuszov: Orpheusz tanítványa Bűvölten strófák varázsában, Szélben szálltak a verssorok, Szerteszét hordja a pusztában, Hol alszanak a pásztorok. Echóval rímmel feleseltem, Szurdokokban, erdő-csendben, Szonett-koszorúkra is leltem, Tó-hullámban, móló-verten. Hálómba fogtam tenger zaját, Új balladák ütemére, Boldogságot, hegyek bús szavát, Ős-mítoszok örömére. A főváros vad nyögésében, Mikor minden zeng, zsong és bong, – Játszik […]