Posted by
Posted in

A harc vége

A harc vége…   Forradalom volt pár hete! Akkor nem volt eszébe se: Oly erővel vívtak csatát, Mely nem kímél emberfiát!   Vele mégis megküzdöttek, Mert maguknak s gyermeküknek Olyan országot akartak, Ahol jó lenni magyarnak!   A hatalom vesztésre állt! Megvédeni az uralmát A gonosszal összefogott: Rájuk oroszokat hívott!   Ily ellennel ő s […]

Posted by
Posted in

NOVEMBERI FÉNY

  Ragyogott ma a nap, ahogy a főútra térek Hirtelen kibontotta szárnyait a begubózni készülő lélek …Nem lesz sok ilyen már áprilisig, félek.   Úrrá lett rajtam a vágy, hogy élni kell még kicsit meghúzni az idő vészfékjét s hallgatni ahogy visít   Vettem egy sört, elhitetve magammal a nyarat Aztán végiglejtettem miniben a téren, […]

Posted by
Posted in

ESZPERENTE EMBERCSERE

  Keserves hetek, tekeregnek messze Rendre kedvetlen keddekkel megyek szembe Egy teljes esztendeje nem kedvez nekem szerencse: Elvesztettem eszemet, lemeztelenedett lelkem, s jellemem nem lelem. Ernyedt testemre sebeket szerzek. Egyre nehezebb terhem, de nem tehetem le. Epekedem, de nem eszem, nem szeretkezem, nem nevetek, nem megyek semerre; nem lebegek tengerben, nem szerepelek kedves jelenetekben, s […]

Posted by
Posted in

NEM LENNI

  Csak futni, nem nézni senkit Nem érezni néhány percre semmit Nem fékezni, nem kérdezni Egy pillanatra nem létezni Nem tudni mi az, hogy hideg Hadd rángjon tudattalan az ideg Elégni a tűzben kín nélkül S hamudat szórni, míg elszédül a mindenség körötted A vant otthagyni mögötted Az úton nincsből szedni virágot Hirtelen megállítani a […]

Posted by
Posted in

Félhomály

Félhomály   Kialudtak a fények, az egész város sötét, asztalomon csak a gyertya és a monitor fénye ég. Azt mondják, a gyertya lángja meleget ád, lelkedet melengeti, ha bánt a magány.   Künn zuhog az eső, dézsából öntik, bent a lakás melege vár, szemed fátylában megcsillan a gyertya lángja, rádnehezedik a félhomály.   Az eső […]

Posted by
Posted in

Hit

Hit Életednek értelmét mondd, megtaláltad? Érzését szívednek valaki valaha kitalálta? Szépségét a világnak mind észrevetted, s rideg közegben magadban mindezt eltemetted?.   Sokáig nevettél, szaladtál, sziklákat görgettél mint Szüszüphosz, megoldani mások baját, s mikor terhessé vált az élet, nincs, ki gondoljon Rád.   Mások terhét meddig cipeled még? Van-e még hited, hogy befejezd itt még […]

Posted by
Posted in

Csillagdal

Csillagdal   Csillag, csillagfény! Mást ígér, nem a napot, de az eget, égen túli gyötrelmeket.   Csillagom, holdas éj! Ne ígérj! Csak magadat, tenmagadat, hajnali virradat.   Szivárvány, fénytörés, záporba toluló napsütés. Csalogat, hiteget, játékos kedvű földi istened.   Villámlás, mennydörgés, haragvó istenség, az égi kovács a vasat üti, ereje izmait feszíti.   A tüzes […]

Posted by
Posted in

Elefántcsont

Elefántcsont   Látod? Ott fenn! Azt a fehéret? Látom, nézem, nyújtom karom, de nem ér fel.   Milyen fehér! Miből készült? Hóból vagy tejszínhabból? Nem gyermekem, elefántagyarból.   S miért van oly messze? Karom nem éri el sosem, de még a hangom sem, hallja senki  ott fenn.   Sikítsak, Anyám? A gondunk oly sok már. […]

Posted by
Posted in

Tánc

Tánc   Mozdulat látványa test ívének varázsa, beszédet pótló.   Gerinc ívelése, izmok feszülése, Pörgés körbe-körbe.   Emelés és ugrás, magával ragad a tánc, piruett, pa-des des.   Tü-tü és balettcipő, műfaj, könnyednek tűnő, embert próbáló.   csontjaid könnyedek, nem könnyű emelni tested, ívelt ugrásnál.   Lehetnél madár, szállhatnál mezőkön át a végtelenbe.   Nem […]

Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]