Posted by
Posted in

Mikor elszáll az ifjúság

  Milyen sok minden történt, Hol színes,hol fájdalmas az emlék kép. Hol hallani a szívbéli kacagást. Hol látni e fájdalmas elmúlást. Ülni s elmélkedni a múltra a jelenre. Előkerülnek a megsárgult képek. S famíliázni s ismerkedni újra az élettel. Megfirtatva mit kellet volna más kép tenni vele. De látván cseperedő gyerekeket, kik felnőttek lettek. S […]

Posted by
Posted in

Természet ezer arca

  Természet ezer arcával, dacol az idő, Viszontagságos és meglepő. Romantikus viharán. Évszakok oly szívbe markolóan fáj. Hisz tudsz oly zsenge arcot mutatni. Mint természet színes bája. Mint szűzleány mezítelen vágya. S a szívet, lelket tüstént átjárja. De olyan is vagy mind a lángoló nyár. Tűzzel fűtött test és sóhajtás. Patakként járja testet a verejték. […]

Posted by
Posted in

Az Igaz barát

Ha fáj a szíved és ha vérzik, Ne szólj nékik úgy sem értik. Ha könnyes szemed keres egy helyet Némán töröld le fájó könnyedet. Majd emelt fejel lépjél elő s újra neves, Ha kérdeznek se felelj. Mondj valami tarka dolgot csendben. De az igazság öröké maradjon lelküknek rejtve. Ha még is elmondod lelked szavát, Nézd […]

Posted by
Posted in

MA ELTŰNT….

MA ELTŰNT…. Ma eltűnt egy nap megint az életemből;   reggel még láttam, itt téblábolt mellettem, rám kacsintott, szememben csillogott, fénylett, én gondot feledve jókedvvel nevettem, és a sötétből hirtelen megint fény lett. Ma eltűnt egy szó a mondat közepéből,   ami értelmet adna a kimondottnak; te úgy döntöttél, megtartod önmagadnak – habár százszor ismételted, […]

Posted by
Posted in

Őrvidéki séta

Őrvidéki séta. Jó sorsom azt súgta egy tavaszi éjjelen Ha nagyon akarod, megkörnyékezhet a szerelem, Ha a nyugati égtáj felé kinyújtod karodat Elrepülhetsz a múltba, s csodás világot találhatsz Nemzeti ünnepünk három napra bearanyozta, A honfoglalás örökségét napjainknak visszahozta. Az ország megcsonkitott virtuális kapujáig Hétrétország boldog múltjától a jelenkor válságáig Erdők övezte apró falvak elszórt […]

Posted by
Posted in

Mosogatás

Sok szakításom volt az elmúlt ötven évben, többnyire az én hibámból. Tudom, ez nem a nyilvánosságra tartozik, de talán lesz, aki okul belőle. Tisztaságmánia. Nem tudták tolerálni ezt a bogaramat. Ha végeztünk az ebéddel, mosogatás. Ha lepakoljuk az asztalt, nem szalvétával, hanem konyharuhával takarítjuk le az utolsó morzsát. Volt, hogy Karácsony este a plafonig ért […]

Posted by
Posted in

Buszra várva

Az idős férfi lassan, megfontoltan ballagott át az úttesten. Görbebotra támaszkodott, majd megkönnyebbülve huppant le mellém a buszváró egyik fehérre festett ülőkéjére. Gyakran láttam a bácsit, egész évben öltönyt és nyakkendőt viselt. Most kivételesen rövid ujjú fehér inget. Mintha értette volna a gondolataimat, belekezdett. – Volt egy fél éves hideg telünk, alig győztem tüzelni. Most […]

Posted by
Posted in

Kocsmai választás

A külvárosi kocsma nevét a kiszáradt torkú ám nyájas törzsközönség Hatcsöcsűre változtatta. Eddig a temető közelsége miatt a műintézmény a kissé komor hangulatú Hullamosó elnevezéssel bírt. Persze a két tulajdonnév nem a bejárat feletti cégtáblán szerepelt, inkább a vendégek szóhasználatában. Jucus munkába állása adott okot a meghitt keresztelőre. Jucus Bélát váltotta a pult mögött, mivel […]

Posted by
Posted in

Tudod én szeretek élni.

Hány nap és éj az életünk ?, hány órát szenvedünk !, hány perc örömünk ?, melyben létezünk.   … és a Te ” Majdcsak véget ér” dalod, agyamban mindég itt dobog… . Tiltakozás aprócska életem fénye, véget nem érő túlélés reménye.   Miskolc 1992.

Posted by
Posted in

Vasmarok.

Kegyetlenül bánok és bánsz velem ökölbe szorul a két kezem, két karod vasmarok, s olykor haragszom már, de maradok.   Újra jő egy nap … Te gyötörsz és én újra kínozlak. Tudom kívánsz, kedvelsz, küldesz, nem tudni holnap mi lesz.   Egy röpke csók egy ölelés, ez nekem túl sok, vagy kevés. Egy goromba szó, […]