Posted by
Posted in

Természet ezer arca

  Természet ezer arcával, dacol az idő, Viszontagságos és meglepő. Romantikus viharán. Évszakok oly szívbe markolóan fáj. Hisz tudsz oly zsenge arcot mutatni. Mint természet színes bája. Mint szűzleány mezítelen vágya. S a szívet, lelket tüstént átjárja. De olyan is vagy mind a lángoló nyár. Tűzzel fűtött test és sóhajtás. Patakként járja testet a verejték. […]

Posted by
Posted in

Az Igaz barát

Ha fáj a szíved és ha vérzik, Ne szólj nékik úgy sem értik. Ha könnyes szemed keres egy helyet Némán töröld le fájó könnyedet. Majd emelt fejel lépjél elő s újra neves, Ha kérdeznek se felelj. Mondj valami tarka dolgot csendben. De az igazság öröké maradjon lelküknek rejtve. Ha még is elmondod lelked szavát, Nézd […]

Posted by
Posted in

Őrvidéki séta

Őrvidéki séta. Jó sorsom azt súgta egy tavaszi éjjelen Ha nagyon akarod, megkörnyékezhet a szerelem, Ha a nyugati égtáj felé kinyújtod karodat Elrepülhetsz a múltba, s csodás világot találhatsz Nemzeti ünnepünk három napra bearanyozta, A honfoglalás örökségét napjainknak visszahozta. Az ország megcsonkitott virtuális kapujáig Hétrétország boldog múltjától a jelenkor válságáig Erdők övezte apró falvak elszórt […]

Posted by
Posted in

Mosogatás

Sok szakításom volt az elmúlt ötven évben, többnyire az én hibámból. Tudom, ez nem a nyilvánosságra tartozik, de talán lesz, aki okul belőle. Tisztaságmánia. Nem tudták tolerálni ezt a bogaramat. Ha végeztünk az ebéddel, mosogatás. Ha lepakoljuk az asztalt, nem szalvétával, hanem konyharuhával takarítjuk le az utolsó morzsát. Volt, hogy Karácsony este a plafonig ért […]

Posted by
Posted in

Buszra várva

Az idős férfi lassan, megfontoltan ballagott át az úttesten. Görbebotra támaszkodott, majd megkönnyebbülve huppant le mellém a buszváró egyik fehérre festett ülőkéjére. Gyakran láttam a bácsit, egész évben öltönyt és nyakkendőt viselt. Most kivételesen rövid ujjú fehér inget. Mintha értette volna a gondolataimat, belekezdett. – Volt egy fél éves hideg telünk, alig győztem tüzelni. Most […]

Posted by
Posted in

Kocsmai választás

A külvárosi kocsma nevét a kiszáradt torkú ám nyájas törzsközönség Hatcsöcsűre változtatta. Eddig a temető közelsége miatt a műintézmény a kissé komor hangulatú Hullamosó elnevezéssel bírt. Persze a két tulajdonnév nem a bejárat feletti cégtáblán szerepelt, inkább a vendégek szóhasználatában. Jucus munkába állása adott okot a meghitt keresztelőre. Jucus Bélát váltotta a pult mögött, mivel […]

Posted by
Posted in

Tudod én szeretek élni.

Hány nap és éj az életünk ?, hány órát szenvedünk !, hány perc örömünk ?, melyben létezünk.   … és a Te ” Majdcsak véget ér” dalod, agyamban mindég itt dobog… . Tiltakozás aprócska életem fénye, véget nem érő túlélés reménye.   Miskolc 1992.

Posted by
Posted in

Vasmarok.

Kegyetlenül bánok és bánsz velem ökölbe szorul a két kezem, két karod vasmarok, s olykor haragszom már, de maradok.   Újra jő egy nap … Te gyötörsz és én újra kínozlak. Tudom kívánsz, kedvelsz, küldesz, nem tudni holnap mi lesz.   Egy röpke csók egy ölelés, ez nekem túl sok, vagy kevés. Egy goromba szó, […]

Posted by

A kovács kicsi kalapácsa

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kovács meg a felesége. A kovács esténként el-eljárt a közeli ivóba, ahonnan csak késő éjjel tért haza. A felesége mindig pörölt vele: – Elissza azt a kis pénzt is, amit megkeres, aztán meg félre patkolja a lovakat, meg széjjelkalapálja a körmit! Egyszer azt veszi észre kend, hogy […]

Posted by
Posted in

Füredi Anna Bál

Füredi Annan Bál. Mi tarthat életben egy nemzetet Csupán a nyelv és a hagyomány. E kettő testvérként követi egymást Ha megszakad e kötelék: jelent nemzethalált A hagyományőrzők munkája tiszteletreméltó Ám a pompában, a zajos fényárban Meghalhat az emlék a feltupirozott bálban Az első Anna bál sok magyar szivében él Hőseiről kevés irásos emlék regél Hány […]