Posted by
Posted in

Mondd, ki vagy

Mondd, ki vagy? Sötét szárnyak leple alatt takarózik az est, lámpa fénye világít a szobából, az ablak  a huzattól becsapódik, s a leszálló repülő hangja az égen átível a csillagok felett. Csendes most az éj, a ház belsejében pisszenés se hallik, s a szomszédok már hazaértek s megpihentek. Nyári meleg tódul be a galérián, s […]

Posted by
Posted in

Lát az Isten?

Lát az Isten? Sokszor elgondolkodom azon, hogy lát-e az Isten.  Van-e szeme, amivel a hívőkre – és nem csak a hívőkre, de minden emberre –  tekint onnan fentről, a földi természet feletti transzcendentális világból. Biztosan érdekli ez a gyermekeket is, és gyakran tesznek fel ilyen kérdéseket a vallásos családokban, mamikor – főképpen az anyukák – […]

Posted by
Posted in

Charón ladikja

Charón ladikja – Egy élet egy percben – Hányas vagy? – Hatvanhatos. – Nem ötvenhatos? – Nem. Ötvenhatban – abban az időszakban, amikor még a padlásról is lesöpörték az utolsó tartalékokat Rákosi emberei – a szüleim házasodtak.  Nehéz időszak volt. Anyám és apám akkor még népviseletben táncolták el a menyasszonytáncot, anyám sokszoknyában, a tájegységre jellemző […]

Posted by
Posted in

Mondd, hová menjek (A csönd)

Mondd, hová menjek (A csönd) Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha  távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, a csönd […]

Posted by
Posted in

Meditáció

Meditáció Kiűzettem, lettem magányos bitang, kóbor lovag, s nem találom az utat, min járnom kellene. Vétkezett ellenem a kor, s törvényes útonállók tudatlan garmada. Itt vagyok egyedül, s csak az útszéli tücsök hegedül fülembe nyári estéken, Sármelléken, s kegyetlen valóság rikolt az út menti fán, felkötve rá tarisznyám s benne a fél életem. Mit tehetek? […]

Posted by
Posted in

A savanyúcukor

 A savanyúcukor Imádta a cukorkát. Gyermekkorában a szüleinél vizitáló igazgató bácsik és feleségeik mindig cukorkát hoztak a gyerekeknek. Amikor beteg volt, a doktor bácsi mindig javasolta az édesanyjának, hogy torokfájás ellen adjon a gyereknek Fagifor-t vagy mentolos cukrot.  Amikor nagyobb lett, és szüleitől kapott némi zsebpénzt, a boltban krumplicukorra és franciadrazséra költötte. Amikor szülei már […]

Posted by
Posted in

Az évszakok csendjei

 Az évszakok csendjei   Leggazdagabbnak a természet csendjeit találom. Az évszakok csendje mind-mind változó, színekben és (különös!) hangokban tobzódó, önálló, egyedi hangulatú világ. Számomra a tavasz csendje serényen buzgólkodó, surrogással, alig hallható, mégis erőteljes hersegéssel teli, ahogy a rügyek bomlanak, és nyújtózkodni kezd a fű, s délről érkező langyos fuvallatok duruzsolnak eljövő nyarakról. Hancúrozni vágyó, […]

Posted by
Posted in

A negyvennegyedik (egy képzelt levél – mely akár igaz is lehetne)

    Kedves Andi! Elképzelni sem tudtam korábban, hogy egyszer majd azért fogok tollat ragadni, hogy a születésnapom miatt panaszkodjak neked. Nem baj, ha nem tudsz rögtön válaszolni nekem, de egyszerűen meg kell osztanom valakivel a nyomorúságomat, mert belehalok. Képzeld el, hogy már hetek óta vártam ezt a szeptemberi napot, a 44. születésnapomat, mert bíztam benne, hogy a férjem […]

Posted by
Posted in

Doberdó

Versenymű Úton Toszkána felé haladva A beszürődő fénnyalábok elől menekülve Dúdoltam bensőmben a Toszka dallamait Utitársaim halk csevegése Megidézte rég óta tervezett álmaim A határon túl már bámészkodtam Közben a hosszú üléstől zsibbadtak lábaim Olasz földre érve furcsa káprázat vett hatalmába Egyre erősödő hangokat hallottam: Sírt a föld, sírtak a fák,bokrok, a mezők virágai Vezetőnk […]

Posted by
Posted in

Aranyévek

Buzánszky Jenő emlékére   Régi idők góljai,arany csapat szárnyai már ég nem repülnek,hallani a hedeüknek távoli,lágy dallamát,öreg házad szavát mely emlékezeti őket,az örök repülőket arany évek fakó szárnyán,színe veszett szivárvány   Én,a barátomnak mondhattam Őt !