Posted by
Posted in

Húsvét 2017

Húsvét 2017 Hol van a nagybőjti elcsendesedés, Hol van a lelki kiüresedés Hogy új ruhába öltöztethessük emberi viszonyaink Hogy bevallva, felgyülemlett múlt évi bűneink Levetkőzhetjük lelki szenvedéseinket Zajos köröttünk a megbolydult világ Felzabál mindent a napi politika Mint az amőba, osztódnak a pártok S a gondolatrablás áldozatává válnak Közben a hancúrozó sajtók jól képen vágnak […]

Posted by
Posted in

Ledér idő

Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. Dús hullámú hajadon bukfencet vet a fény, déligyümölcs-ízű csókban fonlak magam köré.

Posted by
Posted in

Mesterünk

Lótuszülésben ülsz, és meditálsz. Fejed fölött aranyló glória. A jóság kötőereje ölel, zengő mantrád gyógyít távol, és közel. Hirdeted a szeretet teremtő erejét. Vallod, hogy mindenkiben mélyen rejtőzik az isteni önvaló. Csak befelé, belsőnkbe kell figyelni, mert a lélek a szív központjában található. Általad ráléptünk egy csodálatos útra, útmutatónk a Bhagavad Gíta. Köszönjük Mesterünk a […]

Posted by
Posted in

Jégarckép

A költő önarcképe rímekbe szedett. A szobrász fából faragja, és bronzba önti az idő ráncait. A festő vásznán szivárványba borul az arcod, a zene szárnyán húrok közt kanyarog. Belém ivódott a jégarcképed. Szilánkjai hűvösen hevernek, ha csikorogva tapossuk emlékét a megfakult közegnek.

Posted by
Posted in

Arany Jánosra emlékezünk

Arany Jánosra emlékezünk Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok Miért verjük mellünket naphosszat Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait S micsoda nagyszerü eseményekkel […]

Posted by
Posted in

Kodály50

Kodály 50. Az emlékezés koszorúját tartom kezemben Pedig úgy érzem magam,mint egy üres veremben Mert akinek szólna a tiszteletadás, Hogy elment, olyan a jelenünk, mint egy üres lakás, Hol csak kutatunk, keresünk,s kiüresedett a lelkünk Mert megtört szivünkkel igaz magyart hiába keresünk Megtört szivünkkel, mert a szabadság hajnalán Darabokra hasadt megcsonkitott hazám Kodály volt az […]

Posted by
Posted in

Művészportré Kalmár Évával

Kalmár Évával még 2016-ban készítettünk egy beszélgetést a Skype segítségével. A hanganyagban az szerző alkotásait Kardos Katalin tolmácsolja. Kalmár Éva bemutatkozása: 2014 decemberében, az első vizsgaidőszakomban írtam meg első versemet mamámnak karácsonyra. Majd másnap apukámnak is írtam egyet. Mindkettő nagyon hosszú lett és persze személyes. A törődésről, a mindennapokról szólnak, arról hogy velük mennyivel szebb […]

Posted by
Posted in

Akinek életet adott, azt meg mell óvnia

Akinek életet adott, azt meg kell óvnia   Az imént olvasottak hatására döbbenten ülök a szálloda teraszán, kezemben kedvenc újságom legutolsó számával. Előttem a medencében gyerekek lubickolnak önfeledten, kacagásuk és kiabálásuk messzire száll. Szüleik a medence partján a víz felé fordulva beszélgetnek, nehogy szem elől tévesszék csemetéjüket. Gondolataim visszatérnek az imént olvasott cikkhez: „Egy szőke […]

Posted by
Posted in

Kodályra emlékezünk

Kodályra emlékezünk Megjelent a hóvirág,s az ibolya kertünkben S látványa régi idők képeit idézték fel szememben S a gyermekkorom ismét felötlött emlékeimben A Margit templomot övező pipacstengerben Kószálva akkor temérdek álmot kergettem Kezeimmel önkéntelenül a szólmizálás jeleit kerestem Iskolánk kis kórusának gyakori szereplése Úgy tűnt mint a vidéki kultúra felfrissitése A háboru utáni élni akarás […]

Posted by
Posted in

Hova jutottunk

Hova jutottunk. Sajnálom az elfecsérelt ifjuságom Amivel büszkélkedhetek, csupán a Családom A sors kegyét ki kellett volna használnom Isten áldását minduntalan meghálálnom Szégyen: elfogadtam a kétszinü világot Báránybőrbe bújva szedtem a virágot Ott kopogtattam, ahol nem kellett volna Keserü sóhajom most nem így dalolna Körbe-körbe lángnyelvek villogtak Miközben fúle is volt a puszta falaknak Sötét […]