Posted by
Posted in

Milyen nekem a tél?

Befehéredett a környezet, már nincs nálam a füzet. Bokáig járok mindenhol a hóban, régen volt részem ilyen jóban.   Húzzuk a szánkót ide-oda, hógolyót dobálunk milyen móka. Valaki elesik, de senki se bánja, mert a hóbuckát senki sem látja.   Csak egymásra figyelünk, a játékra ügyelünk. Lábunk a roppanó hóba süllyed, ne hagyd bármi elvegye […]

Posted by
Posted in

Mint préselt virágok…

Mint préselt virágok   Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]

Posted by
Posted in

Csillag a porban

   Csillag a porban   Igazi bohóc volt. Soványka, szív alakú arca, mintha gyurmából lett volna, pillanat-töredékek alatt átalakult. Élet szántotta árkain, átderengtek a lélek rezdülései: örömök fényei, bánatok és tapasztalások keserű-fanyar borulatai, kis rosszaságok, huncutságok villanásai, szép nosztalgiák óarany árnyai, és a remény mécsesének ki nem hunyó lángjai. Ha az arcot nézve mécses fényéről […]

Posted by
Posted in

rántottám

Reggeli rántottám olajban lángol, igy jár, ki folyton a fészbukon lájkol. Nem kérded hogy vagyok, de olvasod mától a posztokat, amiben rímekkel játszom. Benne van mit érzek, s gondolok a máról, ezekre kommentet nem várok mástól.

Posted by
Posted in

Homo Ludens

“Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”, Várat is építek, ha gondolod, Szeretnék a hintán veled szállni, Hol árnyat nyújtanak a platánok! Gyerekként megélni újra jót és szépet, A kis famozdonnyal repülni tova, Megbámulni a csodás azúr eget, S feledni, hogy az élet mostoha! “Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni:” Hisz az élet-idő csupán egy pillanat. Játszani egy dalt, kopott, […]

Posted by
Posted in

Fürge tavasz

Az idei tavasz útját fürgén járva lopva be-besurrant a közelgő nyárba, s kövér lombot rakott már több fa ágára. Nap fény-nyilacskái át már alig járják, pedig kis életek ott alul is várják. Ünnepi színt festett a természet mára: tarka virágot szórt a zöldellő tájra, s tüzes csillogását Nap is hinti rája. Az erdők rejtekén: madárkák […]

Posted by
Posted in

Volt egy kék szemű asszony

Volt egy mosolygós, kékszemű kedves asszony, aki kérte a sorsot, hogy nekem jót adjon. Könnyel küszködött, ha fájdalmamat látta, de boldog volt akkor, ha kedvem találta. Kisgyermek korban, ha úton elfáradtam, Ő, cipelt a hátán, én meg már kacagtam. Iskolás korban, ha úton ért az alkony, jött elém, s válaszolt, ha szóltam fent a parton. […]

Posted by
Posted in

Húsvétkor

A dermesztő hideg már elköszönt, de fehér a felhő még odafönt. Barka-díszben patakparti fűzek, napos részen kis ibolyák gyűlnek. Kankalin is a szirmait bontja. Szürkeségnek csökken már a foltja. Csalóka idő ma még titkot rejt, s könnyelmű tájra, lehet, leplet ejt. Ha hull lepel, árt, vagy csupán takar? Ég urán múlik, hogy ő mint akar. […]

Posted by
Posted in

Boldogság

Nézem a nagy erdőt, nézem a rétet, virágoskertben a megannyi szépet. Majd tekintetem az utcára vetem s az ott sietők arcát keresem. Ők mosolytalanok, tele titokkal. Közömbösek talán, vagy terheltek gonddal? Ha ők nem boldogok, boldogság hol van? S ha látom, hogy tudjam, melyik az olyan? Az gondolat? Érzés? Könny? Talán vérzés? Rejtőző vonzalom? Feltárult […]

Posted by
Posted in

Csak egy vers Siroknak

Csendes házak között, kedves dalok szállnak, békét, szeretetet kérnek a világnak. Messze-messze küldik ez őszinte vágyat. Így – talán – mások is hozzánk eltalálnak! Zeneszerzők mindig lenyűgöztek engem. Hogy ilyent nem tudok, biz’ el kell viselnem. Ezt azért tétlenül mégsem nem nézhetem! Így – húr helyett – papírt, tollheggyel pengetem. Vers, rokon a dallal, mint […]