Posted by
Posted in

Csillagdal

Csillagdal   Csillag, csillagfény! Mást ígér, nem a napot, de az eget, égen túli gyötrelmeket.   Csillagom, holdas éj! Ne ígérj! Csak magadat, tenmagadat, hajnali virradat.   Szivárvány, fénytörés, záporba toluló napsütés. Csalogat, hiteget, játékos kedvű földi istened.   Villámlás, mennydörgés, haragvó istenség, az égi kovács a vasat üti, ereje izmait feszíti.   A tüzes […]

Posted by
Posted in

Elefántcsont

Elefántcsont   Látod? Ott fenn! Azt a fehéret? Látom, nézem, nyújtom karom, de nem ér fel.   Milyen fehér! Miből készült? Hóból vagy tejszínhabból? Nem gyermekem, elefántagyarból.   S miért van oly messze? Karom nem éri el sosem, de még a hangom sem, hallja senki  ott fenn.   Sikítsak, Anyám? A gondunk oly sok már. […]

Posted by
Posted in

Tánc

Tánc   Mozdulat látványa test ívének varázsa, beszédet pótló.   Gerinc ívelése, izmok feszülése, Pörgés körbe-körbe.   Emelés és ugrás, magával ragad a tánc, piruett, pa-des des.   Tü-tü és balettcipő, műfaj, könnyednek tűnő, embert próbáló.   csontjaid könnyedek, nem könnyű emelni tested, ívelt ugrásnál.   Lehetnél madár, szállhatnál mezőkön át a végtelenbe.   Nem […]

Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Posted by
Posted in

Tűzmadár

Tűzmadár   Égő tűz színe a tollad. Felborzolta a dac, a bántás, a harag, amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték, s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság, mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek olyanért, amit el sem követtél. Tűzmadár! Vörös-e már a tollad? Felszállsz-e a magas toronyba?   Hangod […]

Posted by
Posted in

Minden szentek Ünnepére

Minden szentek Ünnepére Bealkonyult. Viharfelhők úsznak az égen Kámzsába bújnak a füstölgő kémények Megrohannak fájó emlékek A szél felkapja az utca porát Szemem így elveszti látását Arcom dús könny boritja Gyászom táplálja tovább Hosszan öntözi térdeplőm zsámolyát Torkomat köhögés szoritja Ha csak a tegnapra gondolok Eltávozott barátomért gyászolok Gyászolok szeretteimért Gyászolok számtalan rossz tettemért Felhalmozott […]

Posted by
Posted in

Hegedűhangra

Hegedűhangra. Trillázva ébresztett Füreden a pacsirta Igy édes az ébredés, ha nyári napomat megnyitja Csiklandozza arcomat a beszűrődő napfény játéka S gondtalanná váltam ifju éveimre gondolva Három kedves fiam érkezése melengette szivemet Úgy éreztem teljesitettem honfiui kötelességemet Bevallom, egy kislány jötte piszkálta a csőrömet Nem gondoltam, hogy kiérdemelhetek ilyen nagy örömet Új jövevény érkezése kissé […]

Posted by
Posted in

Exodus

Exodus A természetet nehéz megzabolázni Váratlan dühkitörések, forró szerelmi ölelések Őserdei esőfelhők, jéggel boritott végtelen mezők Mind, mind számlájára irandó változatosság Néha megrázza magát,s a föld mélyéből forró lávát Zúdit a békésnek tűnő emberek nyakába Máskor tartós szárazság lehet éhinség forrása Vagy a megáradt folyó pusztitását várva Mind lehet a terentő büntető szándéka És mi […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Panoptikum

Rózsa Iván: Panoptikum Fejed egy ideje mintha kaucsukból lenne… Tekinteted idős kommunista vezérek révetegsége… Deres már a kobak, őszbe vegyül már a határ: Egyre nő a pocak, a hátsó; de a kerítés áll! Budakalász, 2017. október 17.

Posted by
Posted in

Az ősz hangjai és szinei

Az ősz hangjai és szinei Búsan kerepel házunkon a gólya Mert indulnia kell hosszú hosszű útra Fiókájukat szülei büszkén szolgálta Pedig a minap még csak a távolságot mustrálta A fecskék bús dala száll felettünk a légben V alakot rajzolnak fenn a magas égben A békák rekedt hangon egyre csak panaszkodnak Mert a fák,s bokrok napról […]