Posted by
Posted in

A természet poétája

A természet poétája Az embert az Isten, a maga hasonlatosságára teremtette A természet minden csodája mit felfog :érzékszervei és a szive A tengerek színes világa,s a szárazföld színes kavalkádja A földünket boritó Nap és csillagok álom utazása, Az illatos virágok,zöld mezők,lombos s fenyőerdők varázsa Az állatvilág bájos, s haragos színes világa Csak érzékszerveinkkel válnak számunkra […]

Posted by
Posted in

Kibillent a világ helyéből

Kibillent a világ a helyéből. A természet csúfot űz belőlünk Tegnap meleg csúcsok döngettek Ma már hó és zimankó ölelgetnek Mert a természet bünteti az emberiséget Mivel visszaélt az élet törvényeivel Nem törődve született gyermekeivel Mintha moly rágta volna agytekervényeink Légszomj kíséri bizonytalan tétova lépteink S szeretetlenség, gyűlölet kíséri tetteink Sárral dobálják a nemzet hőseinek […]

Posted by

Az alkotás szikrája

Gondolkozom. A fejem, mint egy kakukkos óra; Akképp ejti ki szavait, hogy alulról rózsa Illata kacsintgat felém. Szorongok. Ezen mentalitás, mint egy felfedezetlen feketeség; Akképp szippant be néha, hogy kegyetlenen elernyedtség Izma produkál erőt. Bolyongok. Ide, s oda is, mint kerge, tarka nyúl; Akképp ugrok, majd sietek, hogy hamar fúr Éket életfáradtság energiája. Írok. Mert […]

Posted by
Posted in

Mondschein Szonáta

Mondschein Szonáta! Keskeny rés támadt bezárt szobám ablakának Hol a lenyugvó nap fáradt sugara utat keres magának Szeretne édes búcsút inteni a tovaillanó mának S szép jóéjszakát kiván az elcsendesedő hazának Godolataim messze – messze fényévekre járnak Hol csak angyalokkal s mézédes csókjaikkal találkoznak Az ég kertjében mindenütt piros rózsát találnak Illatuk az Úr figyelmét […]

Posted by
Posted in

A lakitelki sátor

A lakitelki sátor! Az idő múlásával emlékeim egyre csak egyre tolulnak Rossz döntéseim mulasztásaim gondolataimba nyomulnak Vidéki életem, változatos munkám a balatoni táj szinesitette A politika okozta egyre szürkülő világunk gyermekeim éltette A változás szele váratlanul, felkészületlenül érintett Nem mertem gondolni,hogy a kommunizmus bevégzett Hiányoztak a fővárosi ellenzéki megmozdulási jelzések Ez volt a nagy hátránya […]

Posted by
Posted in

Krisztust vagy Barabást?

Krisztust vagy Barabást? Megtört szivvel állok Krisztus feszülete alatt Múltidézés mellett jelenünk anakronizmusa maradt Mi megtörve a csendet, hatalmába ejti a lelket S a megtisztulás helyett,ez jelenti a terhet Mert nem engedi megtisztitani a lelkiismeretet Minduntalan keresztfákat szórnak utunkba Ha rágalmazást elutasitom: tüskét hintenek hajamba A gendervita a média forrongó katlanában Világszerte robbanófej a terroristák […]

Posted by
Posted in

Megszólalt az örömóda II.

Megszólalt az örömóda   II.   Üstdobként dübörög a szív! Ott áll szemben az ellen, Tartásán látod, harcba hív; Mérkőzni akar veled.   Érzed, hogy nem ő az, aki Az igazi ellenfél. Csúf álarca mögött lapít, Bujkál előled, mert fél.   A sárba-tiport szabadság Vergődik gúzsba kötve. Kiszabadítaná magát, Éretted menne ölre.   És ekkor […]

Posted by
Posted in

Ismerős magány

Ürességben mélán felém int merengő fényével tapint, szaval egy ismerős magány.   Hívására öltözik a talány, csillogó kedvével cicomál, fut, siet, liheg és rám talál.   Könnyet dagaszt a sóhajom. Hát az érzések néha ilyenek: borzolnak, ríkatnak, bár figyelek   A lélek pedig, mint egy tenger szelíd s vad, telve végtelennel rabul ejt, táplál, rúgkapál. […]

Posted by
Posted in

Szabadság,egyenlőség,testvériség

Szabadság,egyenlőség,testvériség Behúzódtam kuckóm árnyékos sarkába Váratlanul betört a tavasz a szobámba Levedlettem magamról téli pulóverem S izzadtságcseppek boritják ráncos tenyerem A Mátyáshegy csendesen szundikál Majd magába sziva a város porát kikandikál A budai hegyek téli szendergéséből S lassan zöldbe öltöző lágy öleléséből Kitárult a világ,kapui kinyiltak A tudós utitársak űrsétára hivnak Csak az első milliót […]