Posted by
Posted in

Művészportré Kalmár Évával

Kalmár Évával még 2016-ban készítettünk egy beszélgetést a Skype segítségével. A hanganyagban az szerző alkotásait Kardos Katalin tolmácsolja. Kalmár Éva bemutatkozása: 2014 decemberében, az első vizsgaidőszakomban írtam meg első versemet mamámnak karácsonyra. Majd másnap apukámnak is írtam egyet. Mindkettő nagyon hosszú lett és persze személyes. A törődésről, a mindennapokról szólnak, arról hogy velük mennyivel szebb […]

Posted by
Posted in

Akinek életet adott, azt meg mell óvnia

Akinek életet adott, azt meg kell óvnia   Az imént olvasottak hatására döbbenten ülök a szálloda teraszán, kezemben kedvenc újságom legutolsó számával. Előttem a medencében gyerekek lubickolnak önfeledten, kacagásuk és kiabálásuk messzire száll. Szüleik a medence partján a víz felé fordulva beszélgetnek, nehogy szem elől tévesszék csemetéjüket. Gondolataim visszatérnek az imént olvasott cikkhez: „Egy szőke […]

Posted by
Posted in

Kodályra emlékezünk

Kodályra emlékezünk Megjelent a hóvirág,s az ibolya kertünkben S látványa régi idők képeit idézték fel szememben S a gyermekkorom ismét felötlött emlékeimben A Margit templomot övező pipacstengerben Kószálva akkor temérdek álmot kergettem Kezeimmel önkéntelenül a szólmizálás jeleit kerestem Iskolánk kis kórusának gyakori szereplése Úgy tűnt mint a vidéki kultúra felfrissitése A háboru utáni élni akarás […]

Posted by
Posted in

Hova jutottunk

Hova jutottunk. Sajnálom az elfecsérelt ifjuságom Amivel büszkélkedhetek, csupán a Családom A sors kegyét ki kellett volna használnom Isten áldását minduntalan meghálálnom Szégyen: elfogadtam a kétszinü világot Báránybőrbe bújva szedtem a virágot Ott kopogtattam, ahol nem kellett volna Keserü sóhajom most nem így dalolna Körbe-körbe lángnyelvek villogtak Miközben fúle is volt a puszta falaknak Sötét […]

Posted by
Posted in

Árcsó

Árcsó Ha az ember jó ösvényen jár Mindig és mindenütt barátokra talál Habár az ország bezártságra itéltetett A Füredi Lelkekben tavasz lengedezett Ha kerestél, mindig kincsre leltél Mit ,ha nem vigyáztál könnyen elvesztettél Csak nyitott szemmel , s füllel kellett járnod A legnagyobb értékre így tudtál rátalálnod A szobrászat,s az irodalom karonfogva egymást Táplálta reményünk: […]

Posted by
Posted in

Mint préselt virágok…

Mint préselt virágok   Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]

Posted by
Posted in

Csillag a porban

   Csillag a porban   Igazi bohóc volt. Soványka, szív alakú arca, mintha gyurmából lett volna, pillanat-töredékek alatt átalakult. Élet szántotta árkain, átderengtek a lélek rezdülései: örömök fényei, bánatok és tapasztalások keserű-fanyar borulatai, kis rosszaságok, huncutságok villanásai, szép nosztalgiák óarany árnyai, és a remény mécsesének ki nem hunyó lángjai. Ha az arcot nézve mécses fényéről […]

Posted by
Posted in

rántottám

Reggeli rántottám olajban lángol, igy jár, ki folyton a fészbukon lájkol. Nem kérded hogy vagyok, de olvasod mától a posztokat, amiben rímekkel játszom. Benne van mit érzek, s gondolok a máról, ezekre kommentet nem várok mástól.

Posted by
Posted in

Homo Ludens

“Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”, Várat is építek, ha gondolod, Szeretnék a hintán veled szállni, Hol árnyat nyújtanak a platánok! Gyerekként megélni újra jót és szépet, A kis famozdonnyal repülni tova, Megbámulni a csodás azúr eget, S feledni, hogy az élet mostoha! “Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni:” Hisz az élet-idő csupán egy pillanat. Játszani egy dalt, kopott, […]

Posted by
Posted in

Fürge tavasz

Az idei tavasz útját fürgén járva lopva be-besurrant a közelgő nyárba, s kövér lombot rakott már több fa ágára. Nap fény-nyilacskái át már alig járják, pedig kis életek ott alul is várják. Ünnepi színt festett a természet mára: tarka virágot szórt a zöldellő tájra, s tüzes csillogását Nap is hinti rája. Az erdők rejtekén: madárkák […]