Posted by
Posted in

Hirdesd!

Szállj fel büszke, nagy madár, jelképe szabadságnak, Röpülj a tenger- és égbolt között, vidd hírül igazságnak! Hirdesd- Sas- , hogy van tudatban az égben szabadság, S van a Földön a fejekben bizalmatlanság! Tudasd, hogy itt lent még élnek békére vágyó emberek! Ők szabadságra vágynak, s élnek velük gyermekek. Add hírül, hogy sok helyütt inogva áll […]

Posted by
Posted in

Szívemben muzsikál az élet

Emlékeimben gyönyörködöm, Szívemben simogató meleget érzek, Kint a lombok közt épülnek a fészkek, Arcomra kiült a boldog öröm. Szikrázó narancssárga fények ölelkeznek, Szemembe kacsintanak, s gyorsan elillannak, Rigófütty ébresztett: hajnali dalosai a tavasznak, Lelkemben ők húrokat pengetnek! Alszanak már a csillagok, Fénylő szemüket szerelem- fátyol takarja, Lelkük melegét a tündöklő Nap vigyázza, S estére születnek […]

Posted by
Posted in

Hej! Te…

Kocsmában ül a bánat, Kettétört életét borba fojtja, Vigasz nélküli lelkét könnye áztatja, Társult vele a kárhozat! Hej! Mikor zöld volt a határ, Faluvégen szedtük a kék ibolyát, Csókos szádat csókkal simogattam, S örömömben a “nagybőgőbe beugrottam”! Hej! “Te rongyos élet”, Mit tettél velem? Elengedted Kedvesem, S elhagyott reménységem! Kocsmából távozik a bánat, Sírkert lelke […]

Posted by
Posted in

Megemlékezés /4 részben/

I.rész :  Emlékek szívébe bújt szeretetünk, Felejthetetlenül elmúlt oly sok év! Az én hajóm úszik, s Neked ott a rév: Külön- külön szárnyal már a mi lelkünk. Sikertelen küzdelem volt életünk. Szerelem volt, s benne is a kellő hév, Mégis Rád fente kaszáját ” ez a név” : Így megszakadt boldog létünk! Nem volt választás, […]

Posted by
Posted in

Lélekkapocs

                                                             A magyar haza zászlaját Emeld magasra ahol élsz, Zengd mindenfelé himnuszát, Vess el mindent, amitől félsz! Nyisd meg a szíved kapuját, Áramoljon lelked fénye, Add […]

Posted by
Posted in

Gondolataim és vágyaim

Csendesen elmúlik az éj, Sötétség varázsa elszáll, Feledésbe merül a kéj, S a volt álomkép továbbáll. Őseimből senki sem él, Szívem fájlalja a múltat, Eszem békés jövőt remél, S nem látom az oda utat. Egy ideális világban A népek testvérként élnek, Gyermekáldás vigalmában Az ő jó sorsukban hisznek. Jövő építése a cél, Alapja : családszeretet. […]

Posted by
Posted in

Irgalom

 Őrjítő a csend, Magányhoz szól a harang, Megdermed a könny, S csillagot éget a Nap! A küszöbön áll a lélek, A csendet felfalja egy jaj, Szívet szorongat az élet, S az kialszik hamar! Lelke áldott, s mégis eltávozott, Ó, mondd meg miért? Miért folyjon annyi könny Ha nincs rá ok? . Ó, mondd! Mondd meg: […]

Posted by
Posted in

A Szikláshegyek varázslója

Véletlenül került a kezembe ez a könyvismertető, melyet Borvendég Deszkáss Sándor (Fehér Szarvas), fenti címmű könyvének 2005-ös, hasonmás kiadásáról írtam az Elektronikus Könyv és Nevelés c. folyóiratban. A nosztalgián kívül az késztet a közzétételére, hogy a rendkívül szép és izgalmas ifjúsági regény számos olyan gondolatról, cselekvésről, életcélról és a kitűzött célok eléréséért tett erőfeszítésről szól, […]

Posted by
Posted in

A tökéletes alkotás

Fákkal borítom e helyet, mondta az Úr, megáldom esővel, fénnyel, a föld, melybe magvaik hullatják, bölcsője lesz számos nemzedéknek.   Nőni fognak majd az ég felé, s az ember, ki uralni fogja bölcsen, temérdek kincsét bírja, részesedvén sok szép örömökben.   Madarak, vadak s mi szemnek gyönyör lakásra bőven lel e közösségben. Az Úr e […]

Posted by
Posted in

Meghiúsult dínomdánom

Morcos felhők gyülekeznek, hadat üzennek a földnek: Lesz itt dínom, lesz itt dánom, port felverő dínomdánom!   Villám, dörgés összekacsint, illő társak, értik a csínyt, beállnának a táncrendbe, ahogy illik, ahogy rendje,   de a felhők toporognak, nincs ideje még a bálnak, homlokukra dermed a gond, mikor a szél közéjük ront,   s csihi-puhi könnyedséggel, […]