Posted by
Posted in

Zűrkormányzat

Zűrkormányzat Egyre szaporodó bűneink vezeklése, A bűnös város választási veresége Nem sokat tettünk megmentésére Páholyból figyeltünk szétverésére Megindult a gőzmalom a felfordulásra Ki mozdítható volt, hogy földbe elássa Jöttek a patkányok búvóhelyeikről Hogy elpusztítsanak mindent erőből Vörös színbe öltözött az egész városháza A normális halandót elrémíti ennek látványa Mint a játékkatonák vonulnak az elvtársak Mert: […]

Posted by
Posted in

Régimódi szerelem

Régimódi szerelem. Sok tavasz mögül kikandikálok Örömök, s fájó emlékek között turkálok Hófehér lepel borítja fejemet Újra szeretnék élni néhány emléket A szép nem mindig nagyon érdekelt Szemeim hosszú szempilláimmal rájuk tekintett A kapcsolat felvételem hamar elhamvadt Mert a közelítés sokszor plátói maradt Mikor a szerelem komolyan gúzsba kötött Álomvilágban ébredtem selymes párnák között Éheztem, […]

Posted by
Posted in

Ki itt belépsz

Ki itt belépsz,hagyj fel minden reménnyel A babaváró helységben nagy a sürgés, forgás Az izgalom is a tetőfokra hágott Itt mindenki a babák érkezését várja A kismamák jelezték :a szívük kitárva Ha tudná a kis jövevény, hogy kinnt mi várja Gyorsan visszabújna anyja méhébe Ezt érzi szülője is, s elbújna szégyenébe Attól fél : hiányozni […]

Posted by
Posted in

Diskura

Tikkasztó a hőség, jobb idebenn az istállóban. A régi falak tartanak még némi hűvöset. Az ajtódeszkák résein beszökő fénypásztákban porszemek táncolnak. Lerogyok, a bekészített illatos szénabálákon kényelmesen elnyúlok. A lovak halkan neszeznek. Egy-egy horkantás majd ütemes dobbantások, melyek a szemtelen legyeket hívatottak elzavarni. Szemem elnehezül,…de, mintha szólna valaki…ki lehet ? No, csak hazaértetek, jó sokára. […]

Posted by
Posted in

Fohász

Fohász. Atyám, miért hagytál el engem? Hányszor és hányszor sóhajt fel az ember Csalódások, kudarcok nyomában Tört lélekkel testi vagy lelki fájdalmában Ha úgy érzi harca, célja elbukott Ideges feszültségben,még életkedve is elhagyott Ahelyett, hogy okait kutatná,keresné Mindent a gondviselés nyakába helyezné Hogy Jézus az Atyához így fohászkodott Ez bizonyítja Isten-ember mivoltát A test gyöngesége […]

Posted by
Posted in

Az élet minden porcikája

  Pünkösd vasárnapján voltunk, ebéd után, amikor a délelőtt megszedett idei első borsóval kiültem a kertbe a pergola alá és kezdtem kifejteni a szemeket. Rossz kedvem volt, megviselt a közélet naponta őrlő durvasága, a médiumok közönséges és agresszív versengése az érdekeik szerinti mocskolódásban, letaglózott a Hableány hajó utasainak tragikus balesete a Dunán, mélységesen átéltem az […]

Posted by
Posted in

Eucharisztikus Kongresszus

Eucharisztikus Kongresszus Zárd szívedbe Uram a kis Magyar Földet Délibáb övezte szeretetláng lobbanjon be a lelkekbe Kapui már kinyíltak az éltető fény beáradására Krisztus ajándékának, az Eucharisztia befogadására Az Eucharisztia alatt fogjuk meg egymás kezét S a Föld minden lakója érezze fenséges fényét Hívő,vagy hitetlen érezni fogja fenségét Érezni fogja,amit szolgál, mindenkinél :csak a békét […]

Posted by
Posted in

Kinek áll feljebb

Kinek áll feljebb? Kinek áll feljebb Az önzőnek, az erőszakoskodónak A liberális ámokfutónak A csak rokkoncertet imádónak Az önző maga mutogatónak A rendeletet kiforgatónak A tiszteletet meg nem adónak A szemérmetlen pimaszkodónak A minduntalan erőszakoskodónak A zongora játékot mindenáron utálónak Az alkalmi muzsikálást elpusztítandónak A bogár zümmögést is kiátkozónak Csak az abszolút csendet tekintve nyugtatónak […]

Posted by
Posted in

Báránybőrbe bújt farkasok

Báránybőrbe bújtatott farkasok! A megtévesztés és a félrevezetés Az igazi Mefisztói megkísértés Az emberi agy kemény próbaköve Döntését vajon a szív visszhangozza-e? A tanulatlan bárányok ha feledékenyek Az izmusok harcában könnyen eltévednek Mézédes sörbetnek ellenállni nem tudnak S észrevétlenül vesztük felé haladnak Igérnek Nékik sok szépet és sok jót Magas nyugdíjat bőséges harapnivalót Fával borított […]

Posted by
Posted in

Most így jó

Most így jó, csak légy a fogódzóm, létrafok, ami megtart, s nem törik reccsenve ketté, ha ráereszkedem! Most így jó, csak légy a támaszom, tölgyfabot, ami megtart, s elesni nem hagy, ha ránehezedem! Most így jó, csak ne válj kámforrá! Ne levegőt markoljak a bot helyett, ne a semmibe lépjek a fok helyett! Mert most […]