Posted by
Posted in

Kain

Kain Az Ószövetség sorait olvasom, Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom Félve forditom füleim a hiradások felé A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé Az Úr fájdalma egyre csak növekedett Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén S megszületett az Úr szivében a megváltó remény Noé lett a záloga […]

Posted by
Posted in

A tékozló fiu

Sóhajunkat hullámok hátára helyezve Küldjük messze messze az ismeretlenbe. Hullámok, melyek afrikát is megkerülve Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed Hatalmába ejthet a […]

Posted by
Posted in

Kain

Kain Az Ószövetség sorait olvasom, Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom Félve forditom füleim a hiradások felé A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé Az Úr fájdalma egyre csak növekedett Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén S megszületett az Úr szivében a megváltó remény Noé lett a záloga […]

Posted by
Posted in

Bodorka

Bodorka A part menti füredi sétány téli kopaszra nyirt nyárfái Szinte fogják kezem mert az út mentén kihunytak lámpái A hideget utálom, de a füredi táj lehűti haragom A megtört téli napsugár piros szint varázsol arcomra A kéken csillogó viztükör jó hatással van hangulatomra A sétány varázsát nem cserélném a Champs-Elysées csillogására Az úton ballagó […]

Posted by
Posted in

Keresem a tavaszt

Edit Szabó Keresem a tavaszt Haiku csokor Fákon zúzmara ott fenn a magosban szívem sikolya. Télnek mosolya végtelenül mereng el, lelkem fagyasztja. Felhők magasan, ég alja szürkéskék, keringve szállnak. Havas téli táj, bezártad világomat, menj el végre már. Süss ki napsugár, jeges havat kergesd el, új tavaszom vár. Tavasz virága bújjon ki a föld alól, […]

Posted by
Posted in

A halál árnyékában

A halál árnyékában A néma csend, hol emlék pereg, hol a könny fedi be mindezt. Mikor csak ül az ember az ágynál. Ahol az asztalon rózsafüzér, biblia fekszik hátán. Csak nézi a test hanyatlását, apró, szuszogó sóhajtását. A szín és a test változását. S érzi mellkasában szíve szorítását. A torzalak, hideg kezű halál járja táncát […]

Posted by
Posted in

Kolostorudvar

Szárencsev Károly: Kolostorudvar c. festménye   Kolostorudvar A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu és a lámpás, esettségében is […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi csönd

  Karácsonyi csönd   Legkedvesebb gyerekkori csendem a karácsony délután, “Jézuska előtti” csendje. Ez nem is csend, ez csönd. Az Ö-nek ezzel az ünnepélyes, tágas gömbölyűségével. Igen kicsi lakásban laktunk, ezért a program mindig egyforma volt: mialatt „az angyalka” a csöpp lakásba illő pici karácsonyfát földíszítette, és elhelyezte alatta az ajándékokat, apukám azalatt sétálni vitt. […]

Posted by
Posted in

Fáradhatatlanul

Mondd Uram, elfáradnak-e néha az angyalok? Mondd Uram, fáj-e a szívük olykor nagyon? És mondd Uram, gyógyír vagyon, hogy árva, vétkes néped terheit cipelniök, ne fájjon oly nagyon? 2016.01.08

Posted by
Posted in

Számkivetetten

Számkivetetten Éltünk oly rövid, mint egy hullócsillag Felvillan,majd elnyeli a világmindenség A száguldás alatt társak kisérhetik Rövidebb, hosszabb utat kapva ajándékul A világmindenség Urának kegyelméből Ahogy fogynak egyre jobban figyelnek egymásra Szinte belekapaszkodnának társaik karjába Száguldás közben meteoritok kerülnek útjába Kerülőre kényszeritve,megúszni a katasztrófát Hogy csak apró sérülésekkel folytathassa útját Jó volna néha bevárni a […]