Posted by
Posted in

A halál árnyékában

A halál árnyékában A néma csend, hol emlék pereg, hol a könny fedi be mindezt. Mikor csak ül az ember az ágynál. Ahol az asztalon rózsafüzér, biblia fekszik hátán. Csak nézi a test hanyatlását, apró, szuszogó sóhajtását. A szín és a test változását. S érzi mellkasában szíve szorítását. A torzalak, hideg kezű halál járja táncát […]

Posted by
Posted in

Kolostorudvar

Szárencsev Károly: Kolostorudvar c. festménye   Kolostorudvar A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu és a lámpás, esettségében is […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi csönd

  Karácsonyi csönd   Legkedvesebb gyerekkori csendem a karácsony délután, “Jézuska előtti” csendje. Ez nem is csend, ez csönd. Az Ö-nek ezzel az ünnepélyes, tágas gömbölyűségével. Igen kicsi lakásban laktunk, ezért a program mindig egyforma volt: mialatt „az angyalka” a csöpp lakásba illő pici karácsonyfát földíszítette, és elhelyezte alatta az ajándékokat, apukám azalatt sétálni vitt. […]

Posted by
Posted in

Fáradhatatlanul

Mondd Uram, elfáradnak-e néha az angyalok? Mondd Uram, fáj-e a szívük olykor nagyon? És mondd Uram, gyógyír vagyon, hogy árva, vétkes néped terheit cipelniök, ne fájjon oly nagyon? 2016.01.08

Posted by
Posted in

Számkivetetten

Számkivetetten Éltünk oly rövid, mint egy hullócsillag Felvillan,majd elnyeli a világmindenség A száguldás alatt társak kisérhetik Rövidebb, hosszabb utat kapva ajándékul A világmindenség Urának kegyelméből Ahogy fogynak egyre jobban figyelnek egymásra Szinte belekapaszkodnának társaik karjába Száguldás közben meteoritok kerülnek útjába Kerülőre kényszeritve,megúszni a katasztrófát Hogy csak apró sérülésekkel folytathassa útját Jó volna néha bevárni a […]

Posted by
Posted in

Mi a szerelem

Mi a Szerelem. Mézédes tavaszi fuvallat, mely kélyes álomba merit Hajnali rigófütty az ágakról, mely csiklandozza vágyaid Szirének lantjával édesiti álmodat Messze-messze űzi minden bánatod A halnalcsillag árnyéka az éjszakában Szirmot bont,ha rávetül a nap sugara S fürdik benne a szivárvány szineiben Vigyázz nehogy,fészket rakjon szivedben Menekülj a vágytól,zárkózz magadba Csak halkan imátkozz,halkan suttogva Kullogjon […]

Posted by
Posted in

Bodorka

Bodorka A part menti füredi sétány téli kopaszra nyirt nyárfái Szinte fogják kezem mert az út mentén kihunytak lámpái A hideget utálom, de a füredi táj lehűti haragom A megtört téli napsugár piros szint varázsol arcomra A kéken csillogó viztükör jó hatással van hangulatomra A sétány varázsát nem cserélném a Champs-Elysées csillogására Az úton ballagó […]

Posted by
Posted in

Tavaszi áradat

Tavaszi áradat. A Tisza fáradtan s,békésen ballag lefelé Árviz veszélye most nem kinozza, Az alföldnek békés kezet nyújtva Lassan télbe forduló ködös álmát alussza A Tisza olyan, mint a szülőanyja Olyan, mint a széles rónaság Napban mosolyt fakasztó búzamezőivel S a szikes szomjazó foghijas legelőivel Ha felbosszantják duzzogva tárja ki karját Tör, zúz semmi sem […]

Posted by
Posted in

Üdvözlet

Üdvözlet Szerzőtársaimnak és leendő Olvasóimnak! Nagy örömömre szolgál, hogy mától tagja lehetek ennek az alkotói közösségnek. Igyekszem tevékeny tagjai is lenni. Úgy érzem, hogy méltó helyet találtam elkészült és a jövőben készülő apró cseprő alkotásaimnak. A blogomat egyaránt fogom ezek közzétételére és egyéb, értékesnek ítélt gondolatok, elmélkedések megosztására használni. Mint minden, fejlődésre törekvő, kezdő alkotó, […]

Posted by
Posted in

Fájdalmas valóság

Fájdalmas valóság   Reggel úgy keltem, hogy ez a nap sem lesz más, mint a többi. Pocsék. Nem is akartam felkelni. De muszáj lesz, ha tanulni akarok. Az iskolában az egyetlen jó dolog a tanulás. Sokan utálnak tanulni, de nem értem, hogy miért. Én legalább ebben jó is vagyok. Kikászálódtam az ágyamból és elmentem a […]