Posted by
Posted in

A megtévedt liberalizmus

A megtévedt liberalizmus A radványi sötét erdőben Bóklászok utat tévesztve Lidérces álmok követik nyomomat Mélyen a köpenyembe zárom magamat A fenyvesek suttognak, a bokrok suhognak A baglyok pedig a holnapról álmodnak A természet az életről regél A múltunk csak mesél, csak mesél Hátunk mögött hagytunk izmusokat Gyakran idézgettümk neves halottakat Kiknem útmutatásait próbáltuk követni Igy […]

Posted by
Posted in

Fekete tömeg

Három holló károg a fán. Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván, Hogy én is károgjak, mint ők, Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők. Most látom, nem három varjú károg, na! Eget befeketítik, és ez a tömeg záloga, Hogy büntetlenül kárognak nép ellen, Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen. Nem tudnak gyököt vonni és […]

Posted by
Posted in

Haza

Kebledben, bent érzed; haza! Ti tudjátok mi a haza? Hol szeretsz, élsz és dolgozol, Hol nem érzed azt; itt máshol. Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Apeva csokor

Apeva csokor Nyár izzó melege rám telepszik most, egyfolytában. Tűz éget messziről érzem megfog lángoló parázs. Jött majd ment, hirtelen szárnyra kelt hűs áram oly gyorsan. Egy eső csepp esik fehér felhő dús pereméről.

Posted by
Posted in

Túlsópart

Túlsópart Átviszem a szerelmet a túlsó partra a lelkemben, szavaimban tartva, öröklétet adva minden sóhajtó, zengő szónak. Víz nem oldja, szél nem hordja, föld ha lepi, csak fedi… De a tűz, amelyből született, a tűz, amelyből vétetett, az veszélyes! Átviszem, hogy túléljen mindent, ami kétséges, mindent, ami bizonytalan, mindent, ami viszonytalan, éljen, amíg élhet, a […]

Posted by
Posted in

Ki a fene akart itt öregedni?

Ki akart itt öregedni, megöregedni? Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni. Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni? A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami, Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami… Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori. Végre-valahára, némi jólétem van még hátra? Vagy […]

Posted by
Posted in

Nyiss a természet felé

Nyiss a természet felé Tárva,nyitva Földünk kapuja A huzat sem tudja becsapni ajtaját Mintha túlvilágról érkezne moraja S évszázados fákat tép ki haragja Szennyezett tengervíz mossa partjait Szennykupacok borítják életterét Embermilliók vagy éheznek-fáznak Vagy mértéktelenül csupán zabálnak Folyók, tavak kitörnek medrükből Aszály, tűz tizedeli termőföldjeik A Föld rengései pusztítják értékeik Szájukból trágár és szitokszó árad […]

Posted by
Posted in

Aki követni akar

Aki követni akar.. Mondja az Úr Aki követni akar Vegye fel keresztjét Pedig minden imánk Egyetlen imába torkollik Hogy levetessék a kereszt a vállunkról Végre szabaduljunk annak átkától Ne fossz meg érte minket az élet szépségétől Pedig a szenvedés felszabadítja a szeretetet Aki nem ismeri a szenvedést nem ismeri a életét S ki nem Jézussal […]

Posted by
Posted in

Érted

Érted! Miért születtem e világra Miért nem zárkóztam magányba Hogy rátaláljak egy hűséges párra Ez lett végül boldogságomnak ára ? Pedig sűrűn rám telepedett S megéltünk egyútt néhány zordon telet Bilincsbe zárt nyomasztó nappalok Mit követtek hitét vesztett riasztó fagyok Büszkén vállaltam négy gyermeket Pedig rám szórtak hitvány férgeket Hogy megfaragják maradék lelkiismeretemet Feltúrják, kifordítsák […]

Posted by
Posted in

Árnyékban

Árnyékban Tikkasztó melegben fényvédő szemüvegben szemembe lógó hajtinccsel reszkető kezekkel Mélyen magamba nézek Üres lapokat idézek Teleírhatnám ákom-bákommal Kotorászhatnék egy üres tálban Vitatkozhatnék apámmal, anyámmal Megidézve emlékük a szeretetlángban Míg tisztul a lelkem,tisztul értelmem Árnyékba vonulok, hogy szünjön félelmem Pereskedni akartam Istennel A sok szenvedés mért van terhünkre Miért gyilkol a magány Miért kerülget az […]