Posted by
Posted in

Lélekkapocs

                                                             A magyar haza zászlaját Emeld magasra ahol élsz, Zengd mindenfelé himnuszát, Vess el mindent, amitől félsz! Nyisd meg a szíved kapuját, Áramoljon lelked fénye, Add […]

Posted by
Posted in

Gondolataim és vágyaim

Csendesen elmúlik az éj, Sötétség varázsa elszáll, Feledésbe merül a kéj, S a volt álomkép továbbáll. Őseimből senki sem él, Szívem fájlalja a múltat, Eszem békés jövőt remél, S nem látom az oda utat. Egy ideális világban A népek testvérként élnek, Gyermekáldás vigalmában Az ő jó sorsukban hisznek. Jövő építése a cél, Alapja : családszeretet. […]

Posted by
Posted in

Irgalom

 Őrjítő a csend, Magányhoz szól a harang, Megdermed a könny, S csillagot éget a Nap! A küszöbön áll a lélek, A csendet felfalja egy jaj, Szívet szorongat az élet, S az kialszik hamar! Lelke áldott, s mégis eltávozott, Ó, mondd meg miért? Miért folyjon annyi könny Ha nincs rá ok? . Ó, mondd! Mondd meg: […]

Posted by
Posted in

A Szikláshegyek varázslója

Véletlenül került a kezembe ez a könyvismertető, melyet Borvendég Deszkáss Sándor (Fehér Szarvas), fenti címmű könyvének 2005-ös, hasonmás kiadásáról írtam az Elektronikus Könyv és Nevelés c. folyóiratban. A nosztalgián kívül az késztet a közzétételére, hogy a rendkívül szép és izgalmas ifjúsági regény számos olyan gondolatról, cselekvésről, életcélról és a kitűzött célok eléréséért tett erőfeszítésről szól, […]

Posted by
Posted in

A tökéletes alkotás

Fákkal borítom e helyet, mondta az Úr, megáldom esővel, fénnyel, a föld, melybe magvaik hullatják, bölcsője lesz számos nemzedéknek.   Nőni fognak majd az ég felé, s az ember, ki uralni fogja bölcsen, temérdek kincsét bírja, részesedvén sok szép örömökben.   Madarak, vadak s mi szemnek gyönyör lakásra bőven lel e közösségben. Az Úr e […]

Posted by
Posted in

Meghiúsult dínomdánom

Morcos felhők gyülekeznek, hadat üzennek a földnek: Lesz itt dínom, lesz itt dánom, port felverő dínomdánom!   Villám, dörgés összekacsint, illő társak, értik a csínyt, beállnának a táncrendbe, ahogy illik, ahogy rendje,   de a felhők toporognak, nincs ideje még a bálnak, homlokukra dermed a gond, mikor a szél közéjük ront,   s csihi-puhi könnyedséggel, […]

Posted by
Posted in

Bácsi

    Bácsi­ Országépítők, merész felfedezők, cingár poéták és táltos paripák büszke  szolgálója   Festményként maradt meg bennem az a kép amilyennek először láttam. Egy régi, magas, belvárosi lakás nagyszobájának széles, üveges tetejű pultokkal leválasztott negyedében ült egy küsün az ablak előtt, szájában nagyobbacska tű, melyben viasszal impregnált zsineg feszengett, s kezében kurtanyelű, maroknyi árral éppen […]

Posted by
Posted in

Buborékok

Buborékok   Gömbbe zárt lélegzet a felszálló buborék, kisiklott gondolaton szenderül a mai lét, üres zacskók özönében alámerült figyelem, megkötözi önmagát a kérgesedő türelem, szabálytalan füstjelek ritmusait lükteted, táguló mindenségben téveszme ad ihletet, homokszemnyi martalék a szivárványtestű öröm, ha csendszirmok oltalmában levelet bont a közöny…

Posted by
Posted in

2018.08.17 csalók

Félre! Lép, Dob. Ide! Add! Magad! Nekem! Csín, Báj, Kecs. De kérem, Hol erkölcsös ez? Egy a Lator És egy a Céda. Elszakadt a cérna. Semmi sem szent, Mindenki álszent!

Posted by
Posted in

Elkurvult lájkok

Ez az élet, ez lett belőlem merengek én felelőtlen itt a fészbukon elkurvult lájkok, elbutult világ, értéket vesztett bájos maskarák között. Volt barátom valaha, nem volt rajta maskara. Elfelejtett ölelés virtuálisan becézz! Megosztom a világot nosza, nyomj már egy lájkot! Hadd lássa hát mindenki elkurvult lájk a trendi! Bár igaz is lehetne barátsága csak szmájliba […]