Posted by
Posted in

Leszakadt kendő…

  Az életen innen, s az élményeken túl, új szólamot játszik a túlfeszített húr. Bekötött szemmel áttapogatott évek, jól nevelten gyúrt, rosszízű bölcsességek. Várni az utolsó percig, hogy jobb lehet, észre sem venni a halálos sebeket. De meddig fut vad a betonrengetegben, hal meddig él iszonyú, sáros örvényben? Vérrel, könnyekkel tele írt napok. Sok száz. […]

Posted by
Posted in

Apró lábnyom

Nincsen maszkom, csak a valódi arcom, a lélekrajzomban nincsenek kódok. Kilógok a sorból? Apró a lábnyom, nem is játszom, szerencsét sem jósolok. A lányos stílusom még kicsit kócos, morcos ébredésem délig dúdolom. Panaszom átlagos, egyolvasásos, mint szappanopera a mozivásznon. Keserű-méz bölcsesség nem idegen, feketelevesnek ízét ismerem, de amíg szivárvány színeit festem, veszteség is apad a […]

Posted by
Posted in

Az ember

A gondolatok partján jártam, hol az esőben egy dalt láttam. Álmodozó kanári-cseppek lassan a nap felé kerengtek, s édes táncuk halmain át felderengett egy régmúlt világ. Régi váron régi torony, kalapjában bagoly-korom, lábainál tengeri-óceán, felette a csendes-óceán. Hogy ablaki mily fehérek, s szemiben a könnyek miért kékek, nem tudja csak a holló, melynek karmában üres […]

Posted by
Posted in

Theodor

Theodor orrával böködve ébresztette Rudit. Menni, tovább. Siet! – mondta Miért? Félelem, gonosz dolgok. Rudi egy pillanatra összerezzent. „Milyen gonosz dolgoktól félhet Theodor. Talán azok jönnek, akik levágták a szarvát?” Mutasd az utat. Hosszú-hosszú órák múlva, a kanyargó folyót követve eljutottak egy hatalmas barlanghoz. Theodor nem nagyon akaródzott megállni, de Rudi nagyon fáradt volt. „Csak […]

Posted by
Posted in

Nagyapó

A betegszoba előtt hangosabb szóváltásra került sor. Amint nagyapa feltűnt a folyosó végén anya nagyon mérges lett. Nagyi próbálta megnyugtatni, de látszólag ez mit sem hatott. Mikor nagyapa odaért az ajtóhoz anya elé állt és nem akarta beengedni. Annyit ártottál már nekünk, miért nem hagysz végre békén? – mondta a kelleténél kissé hangosabban, s közben […]

Posted by
Posted in

Szabados Kinga: Közöny

     A templom előtt rendezetlen külsejű, ápolatlan férfi üldögél, lába mellett viharvert műanyag pohár, benne tíz, húsz és ötven forintosok. A miséről távozó hívek szánják meg némi apróval, de pillantást sem vetnek a vélhetően hajléktalan emberre, csupán keresztényi kötelességből adják neki a perselybe be nem dobott maradék érméket. Meg sem hallják, mikor a férfi […]

Posted by
Posted in

Másnap

A javas emberek megint ott voltak. Körbevették az ágyat és furcsábbnál furcsább átkokat mormolva próbálták elijeszteni a gonoszt, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót tettek. Úgy hadonásztak a szobában, mint a régi boszorkányok, akik szárított zsályából készített füstölőikkel próbálják elijeszteni a gonosz szellemeket. Folyamatos sugdolózásuk és érthetetlen mormogásuk kis papírkötegeiket bámulva, leginkább úgy festett, mintha próbáltak […]

Posted by
Posted in

Úton

Türelmesen elviselni, hogy valaki simogasson, miközben lelki és testi fájdalmaid tűrőképességed partvidékére csalogatnak, igen nehéz. Ugyanilyen nehéz elviselni, hogy fehérruhás idegenek szinte percenként kínoznak kérdéseikkel és álmatag gondolataikkal. Ráadásul mikor mindezt megfejelik még egy-egy szurkálással és még egy másik szobába is áttolják az egyetlen biztos pontot az életben, az ágyadat. Na az elég szörnyű helyzet. […]