Posted by
Posted in

Idegenek (a rendszerben)

Átrendez az idegrendszerem, idegent csinál belőlem, pedig csak belépek a paradicsomba, amit sosem ettem meg, mert nem bírja a gyomrom, nem tudom megemészteni, ezért nem kockáztatom meg, hogy felemésszen. És lefektetem a tudatállapotaimat, padlóra küldöm őket. Hadd egyesüljenek génjeim, legyen min dolgozzon az egóm, úgyis sokan vannak már az énjeim. »Én«  a jó úton járok, […]

Posted by
Posted in

Az ágy

Hősünk, leleményes Lélek, amúgy köztünk szólva Rudi, egy ágyon ébred. A szoba körülötte fehér, bár néhol már hullik a vakolat. A hirtelen fölé hajoló arctól nem látja a szoba másik felét, de sejti, hogy az sem nézhet ki sokkal jobban, mint amit eddig látott. Az arc ismerős. A vonások, a szemek, lassan kúszik előre a […]

Posted by
Posted in

A mester

Ismertem egyszer egy fiút, hívjuk most Léleknek. Botor volt a maga módján, botor és bizakodóan naiv. Hittem benne, ám ő nem hitt semmi másban, csak hogy a játék és a boldogság örök. Az pedig, hogy valami örök és mindörökké való-e, az csak tőlem függ. De ne rólam beszéljünk. Aki most rövid megemlékezésem célpontja, nem más, […]

Posted by
Posted in

Dédelgetős-dúdolgatós mese kicsikéknek

Ki van itt? Ki sertepertél, négykézlábán mit keresgél? Közelről nézed- ember gyereke. Távolról nézed – akárki kölyke. Mint egy kis gombolyag, puha hörcsögfi. Ide –oda totyog rövid lábacskáin, rózsás orrocskáját belemártja a kompótostálba, gombszeme vidáman csillog. Sosem álmos, mindig éber, örökké szöszmötöl. Várja őt már Odaát száz szobája, hörcsögvára. Jaj, de hol van a mamája? […]

Posted by

Virágének (tavaszi mese)

Az ablakon belül meleg van, világos. Az ablakon kívül a fagyos sötétség gomolyog. Délután van, de már bealkonyodott. Csak a hó világítana – ha volna. A hideg, fekete földön magában lappog az a kis fonnyadt valami, amiről senki meg nem mondja, hogy  kutyatej volt még az őszön. A szél is csak éppen megbotlik benne, s […]

Posted by

Titkok völgye

Titkok völgye   A napfény kényesen csillant meg a szelíd tó friss vizén, s a madarak hajnali csicsergése járta át az erdő minden zegét-zugát. Olyan volt szerte a táj, mint apró tündérek gyémántos ruhája. Az erdő belseje felé haladva már minden zaj távolinak tűnt. Csend és nyugalom árasztotta el ezt a vidéket. Puha léptek zaja […]

Posted by
Posted in

Megállni szirten,

nem zuhanni kővé meredve kitartani hatalmas tömbként állni, tűrni szélvihart, felhőkkel feketülni állni stabilan, rendületlen sohase nézni le a mélybe és ha inogna szikla-léted belefogózni az Úr kezébe     In: NyugatPlusz IV. évfolyam 1.szám  

Posted by
Posted in

Valami megmozdul legbelül…

Valami megmozdul legbelül… Valami megmozdul legbelül, ha látom a dombról a falut – egy új tavaszon… Mert a tavaszok szívben élnek. S hogy bennem éljenek – én akarom… Ilyenkor kitisztul az ég s az utca százszor fényesebben ragyog… Az utcaseprő is szigorúbban szól rám – ha egy papírszeletkét otthagyok… Tavasz van! – kiált nagyot a […]

Posted by
Posted in

Koldusbot

Ember! Hol van belőled a lény? Hol van  a fény? Ádám hagyatéka,Éva  áldozata.. Ember.. »ki/éheztetsz«  másokat,nem vagy.. csak egy fény»másolat. Ki fegyvert fogsz fiaidra, ember,ki pénzért adsz hitet, átkokat szórsz testvéreidre.. Miféle hatalmat képzelsz sajátodnak? Honnan való e hatalmad? És kit uralsz vele? Ember.. hol van belőled a fény? vagy lövésre vársz? Ott megy elöl […]

Posted by
Posted in

Beköszöntő

Megint valami, amit még nem eddig nem próbáltam. Irodalmi blog. Nahát! Éppen, mint  amikor SMS-versekkel kísérleteztem. Azt nem tettem azóta se. Ígérem, bloggernek kitartóbb leszek. De hogy ne múljon el irodalomszerűség nélkül a beköszöntőm, álljanak itt a fent említett SMS-versek. Bízom benne, arra jók lesznek, hogy a ti szátok is fülig szalad tőlük, mint ahogy […]