Posted by
Posted in

2016.12.28

Ha csak könny volna, Sóval jéghegyeket oldana; Globális felmelegedés. A könny, Könnyebb. Ordítva Fáj A száj. A lélek Kopár szirtjén Egy kicsi, Üres ház Áll

Posted by
Posted in

Levél Neked, oda

Azt mondták, nem sírhatok, tudod, mert én, vagyis mi nem sírhatunk sosem. Erősnek kell lenni. Ez a szentencia. Hiszen nem is ismertelek. Illetve Téged tulajdonképpen alig. Csak az a fránya múlt, egy legkedvesebb emlék még az óvodábòl, Ő volt a láthatatlan kapocs. Fél éve, talàn kicsit több, a véletlen “gurított” Hozzád, ha fogalmazhatok így. Mi […]

Posted by
Posted in

Lehetne?

A költészet napjára,elhunyt társamnak Lehetne még gondolni rád mikor felveszed a ruhád sétálnánk,örök tavaszban nézelődnénk őszi lombban hulló hóban gyönyörködnénk este egymást átölelnénk ? Nem lehet,csak gondolatban te ott  vagy,örök tavaszban emléked itt,a szívemben örök idők szerelmében!      

Posted by
Posted in

Aforizma szmokingja

Istennel, Világgal , Sorssal, Emberrel, Szerződött végtelen körmenet Szentté nem avatott gyűlölet Gyémántnak imádkozott üveggolyó Lemondás a cél kérésére Feladás a más kényére Üdvözült próféták asztali köre Porladó emlékképek felújított sora Hanyagul másolt forgatókönyvek Diában vetített filmek Sorozatra írt könnyes esték Gödörből mászni próbáló zombik Halódó hörgése Meghasonlott emberek Seprűs, fanyar  lőréje Ropogós moslék a […]

Posted by
Posted in

Hasznos idióták

Hasznos Idióták ! Reszket a Föld! Hidegrázásban szenved. Földrengések gyötrik, Lakosságát árvizek tizedelik A nap is csóválja fejét Tán valaki elvette eszét Tangót jár a hőmérő- higanyszál Vagy tombol,vagy késik a nyár A tegnap gyilkosai Ma a lelkeket nyomorítják Szénakazalba dugom fejemet Hogy elrejtsem szégyenérzetemet Mert pőrére vetkőztettek Azzal a céllal,hogy kivéreztessenek Disznók közé keveredtem? […]

Posted by
Posted in

Ady 100

Ady 100 Száz éve halott és mi élünk- rendületlenül tovább. Mily kegyetlen ez a világ! Nem dőlt össze, forog tovább, napra nap, estre est hajlik. Elfogy a Hold, majd kitelik a magyar ugar felett, csillagok jósolták jöttödet és elmúlásod is. Lazas szemeidben égett a világ, zendült lelkedben a vágy, a meg nem értett, ki nem […]

Posted by
Posted in

Zelda, a kávéscsésze

Zelda, hosszú éveken át a szekrény leghátsó sorában állt, nem érezte, a kávé meleg, megható édeskés zamatát. Magányosan, hisz senki nem szólt hozzá egyetlen árva szót sem, elhatározta, előrébb megy, nem marad egyedül a csendben. Mivel lábai nincsenek, hát próbált lassan kicsit csusszanni, de néha megakadt, megbotlott, és már hozzákezdett csuklani. Nem érdekelte, hogy akadály […]