Posted by
Posted in

Hajnal

ezer torokkal trillázik a hajnal, a fákon eleven hajjal éled a nyár, nyújtózik az utca, karjait nyújtja az ég felé, a vizen derengő fények, a hullám még szendereg, és párás illatával beköszönt a péntek… Lédikó 2019.06.07.

Posted by
Posted in

Hol van?

Valaki mondja már meg, hogy mi van? Miért szép kék az ég, de nem nekem? Van másik élet, mi szép és hol van? Az én osztályrészem csak félelem? Budapest, 2000. június 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nyár leánya

Edit Szabó : Nyár leánya Virágszirmok tarkasága tündököl, nyár leánya a szirmukba öltözött, szőke haja legtetején koszorú, minden színben homlokára ráborul. Kiemeli arcának tisztaságát. szép leánynak gyönyörű ifjúságát, két karjában virágcsokor megperdül, szépségeket e világban üdvözöl. Fiatalság legyen örök életed, minden édes emlék legyen a tied, tarka ruhád őrizze a szépséget, nyár virága költözzön a […]

Posted by
Posted in

Az utolsó esély

Az utolsó esély! Kacag rajtunk a változó idő A hideg a meleggel hadakozik Az eső a széllel viaskodik Az ember a természetet másolja Csak viaskodásának itt más az ára Ki fog fizetni csak az Isten látja Pedig a tét szeretett Európánk jövője Földünk történetének mérföldköve Az álarc mögött az Isten-hit a tét Az ateizmus, vagy […]

Posted by
Posted in

Féltékenység

Féltékenység Féltékeny az egér az elefántra Féltékeny a cserje a fenyőfára Féltékeny az eső a napsugárra Féltékeny a lepke a vadmadárra Egykor engem is megkörnyékezett Sajnos szívembe mételyt ültetett Mindenki gyanús lett körülöttem Nem volt ,mi elűzze félelmemet Pedig karnyújtásra volt a megoldás Előttem az asztalon feküdt a szentírás Belelapoztam, s rögtön megnyugodtam Az Istenhitem, […]

Posted by
Posted in

A lélekbúvár

A lélekbúvár Az eső csak esik,esik csillapíthatatlanul Talán lemossa lelkünkre rátapadt szennyet A természet nem ismer kegyelmet. Holtak árnyai suhannak az éjszakában De itt hagyják nyomukat a földi magányban Imára kulcsolom kezem,s várom a hajnalt Látnoki szemeim lassan lezárulnak Szerettek, öleltek, virágot szórtak fejemre Pezsgővel koccintottak emlékeimre S mélyen behatoltak fáradt szívembe Nem kopogtattak, csak […]

Posted by
Posted in

A természet poétája

A természet poétája Az embert az Isten, a maga hasonlatosságára teremtette A természet minden csodája mit felfog :érzékszervei és a szive A tengerek színes világa,s a szárazföld színes kavalkádja A földünket boritó Nap és csillagok álom utazása, Az illatos virágok,zöld mezők,lombos s fenyőerdők varázsa Az állatvilág bájos, s haragos színes világa Csak érzékszerveinkkel válnak számunkra […]

Posted by
Posted in

2019.05.21

Fehéren, Némán, Szelíden: Megállok Melletted. Nézek a végtelenbe, Fátyolos szemedbe. Veled sírok, Nevetek. Lelkem terhes. Mondd: Milyen a terhes lélek? A születendő lélek? Szülhet? Születhet? Elvetél? Remél? Válaszolsz? Nem. Te sem. A többiek sem. Sóhajtok: Elmentél. Könnyebb lettem? Vagy Nőttél terhem?

Posted by
Posted in

Félidőben…

Újra jó idő jár, fú a langy szél, Lépte enyhén koppan ’mint ideér. Emlékeinkből kibújik a jó, Szép az emlék, másra úgysem jó. Betöltöttem a negyvenkilencet, Elővettem régi emlékeket. Kezdek már én is nosztalgiázni, A rossz emlékeket is szépnek látni. Bízom, hogy csak a felénél járok, Jövő évezredből sokat látok. Inkább hosszan nosztalgiázzak, Semhogy hosszú […]