Posted by
Posted in

A FÖLD SZÍVE

A  szem tükrében elsuhant egy árny Lehulló leveleit siratja egy ág Őszülő lombjai a tájnak Deres fejjel hódolnak be a vágynak Ó te bűvös érzelem ki tavaszba Burkoltad vérző szíved S a szép nyárról álmodtál De csak a tél jött Csak azt hagytad nekem Egy hóval belepett téli táj Lett Nélküled az életem De tudom, […]

Posted by
Posted in

Sírásból nevetés

Sejtelmesen ült számára az állapot, a részletekből oly keveset hallhatott. Gyakran újra és újra izgult miatta, azt sem tudta, kiben állhatna bizalma.   A gondolatai vadon vándoroltak, a pompás, színes álmok elhalványodtak. Megfakult arcát könny- függöny sűrűn lepte, takarta, hogy senki sohasem leshesse.   Színtelen, monoton maradt az élete, nem virágozhatott a képzelete se. A […]

Posted by
Posted in

Okok – okozatok

Váratlan beállt pillanat, felfoghatatlan állapot. Eléd rakott egy tűzfalat, meg kell élni a holnapot.   Utat törni képtelen vagy, változtatni kell világot. A lelki erő odafagy, csillapítsd le a villámot!   Keress valódi okokat, mutasd kötetlenül magad! Akármi el nem tiporhat, feltáratlanságból fakad!   Kezd feledni a kínokat, a megoldás jobban kapjad. Akkor “tudod a […]

Posted by
Posted in

Vízesés

Elvonult az áldatlan zivatar, tiszta lett a lég, semmi nem zavar. A hepehupás kőrengeteg közt, a lezúduló víz ereket tört. A csendből kirí a muzsikája, ahogy rátalál az új világra. Bátran simogatja a köveket, szépségével vonza a tömeget. Csodálják a habzó zuhatagot, ahogy kecsesen alkot patakot. A nap beleragyog a hullámba, mint a szerelmes szív […]

Posted by
Posted in

A tomboló vihar

A horizontra szakadt az összes felhő, az ég azúrkékje feketén szenvedő. Irtózatos mennydörgések közepette, a ragyogó puszta fényét eltemette. Cikázó villanások sejtetnek létet, kirívón okoznak valódi félelmet. Az erős szélvihar ide – oda kapkod, magával sodorva a fanyar holnapot. Kiterjedt vízfüggőny okoz fordulatot, széjjel szórt jéggyöngyökkel gerjeszt haragot. Szétroncsolja, ami az útjába kerül, állhat a […]

Posted by
Posted in

Kertemben (mondóka)

Itt a vágyott, víg nyárelő, vízre ült a virágmező. Nyílik a fehér liliom, a szépségét szemmel iszom.   A tó tükréből kiálló, illata orron vibráló. Széles, fényes zöld levele, kerekdeden tesped vele.   Csigák sütkéreznek rajta, a széleket meg-megnyalva. A béka boldogan ugrál, mint aki örömmel bujkál.   Nimfa, lótusz, tündérrózsa, tudja mindig hány az […]

Posted by
Posted in

Lezárva

Gyermekként korlátok közé keveredtél, hirtelen záródtak az ajtók előtted. A kínszenvedés mókuskerékbe estél, a gond árnyéka lebeg folyton fölötted.   Szüntelenül szűkült a lehetőséged, a látószöged zsugorodásnak indult. Zárva a múltat, született új törvényed, a szokatlantól senki szíve nem vidult.   Egyhangúvá vált a szánalmas életed, nem jöttek ábrándok, célok, új remények. Egyre kisebbé formálódott […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Rend a lelke…

Rózsa Iván: Rend a lelke… Kismotorral jár hajnalban mifelénk a postás: Bukósisakban az arca; lehet, hogy borostás… De minden reggel ötkor hozza a szomszédnak az újságot: Teszi a dolgát, a parlamentben ilyet ugyan ki látott?! Budakalász, 2020. július 7.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A juss

Rózsa Iván: A juss Add meg Uram a férfinak és nőnek; És főképpen a végleg elmenőnek: Azt, ami a jussuk, ami nekik jár! Méltó élet után méltó halált! Budakalász, 2020. július 7.

Posted by
Posted in

Szilvaszedő lány

Edit Szabó : Szilvaszedő lány . Piros ruhás lány eltévedtél tán’? rövid a ruhád és a dekoltázs , akik meglátják, sóvár pillantás és vágyakozás melled hajlatán ! . Körte alakban ruhádból villan hegyes bimbója, szem varázslója, szépséges bájjal,szende mosollyal öntöd szilvádat kicsi kosárba. . Tetszeni akarsz, tagadhatatlan, segítséget adsz, az asztallapja lábosban fogadja a kék […]