Posted by
Posted in

a tettek beszélnek…

a tettek beszélnek nem a sorsok de ha mást mondasz és közben mást akarsz nem maradnak utánad csak romok s a vágyaidba olykor belehalsz hogy lesz holnap hited elkötelezett vajon ki érti ezt és ki érti majd talán egy kósza szűrt emlékezet meséli hogy látta előre a bajt zavart aggyal képzeled óriásnak magad kicsi ember […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi végre?

Rózsa Iván: Mi végre? Parasztvakító, Néphülyítő rasszisták, Ál-szentfazekak… Ájtatos manók, Köpönyegforgatók és Hát-szélkakasok… Pap-imitátor, Pál-fordult besúgók és Provokátorok… Mi célra vagytok? Hazánkban, a világon… S a parlamentben… Miben is hisztek? Istenben vagy Sátánban? Pénzben vagy Észben? Erkölcsben, hát nem! Mammon az istenetek! Nem vezéretek… Átoksoriak Hatalomra kerültek: Magyarnak annyi… Nincs már neki hely, Még egy […]

Posted by
Posted in

Séta a hegyen

Edit Szabó : Séta a hegyen Fehér felhők közelében, kék ég alatt törtetésben, hegyvidéki úton járva, fenn a felhőknek sodrában tavaszi szél úgy susogjon, zöld fenyőnek erőt adjon, nyíljon út mentén a virág, tündöklése szemnek csodás. az éltető friss levegő lépteimen segíthet ő, vígan dúdolom dalomat, adja a boldogságomat. bejárom az utam végig, fel a […]

Posted by
Posted in

Miranda

De nagyon szeretem Miranda! Isteni, ha ölel a karja. Mikor közelben van, A bűvkörömben van? Szívemnek kedves! Lelkem vágyja… Igen, tudom, én Önt imádom! Jöjjön sűrűbben, arra vágyom. Kérem, fogja kezem! Igencsak kedvelem. Rég nem volt, pótolja hiányom… * Öröm, hogy ismerem, Miranda! Mindig legyen itt, szívem vágya… Társaságában jó! Lelkem ujjong, hahó… Közelsége lelkem […]

Posted by
Posted in

…a vágy hintalován…

“szárnyam nincsen, mégis szállok, vágyam sincsen , mégis vágyok szelíd szépre, igaz szóra, ember szíve szülte jóra; ” (Szirmay Endre: Át a réven) most a vágy hintalován utazom előre hátra de nem megy sehova csak ringat ringat mint a tudatom mely álmokat sző és vet a papírra ez csörgősipkás tétova élet őrült kavalkád udvari bolond […]

Posted by
Posted in

vállalnom kell…

“Magad mértéke: békítő alázat a valamettől valameddig út beporoz minden fehér csigaházat…” (Szirmay Endre: Maroknyi sors) vállalnom kell és vállalom magam akkor is ha nem jutnak fel az égig s talán kik olvassák sem értik mit papírra vet olykor a szavam utam ez és nincs innen kibúvó nem vagyok jó talán nem is leszek kik […]

Posted by
Posted in

Szerelmesem

Edit Szabó : Szerelmesem Csókod kérem én angyalom, te vagy az én kicsi párom, szerelmes az ég a tóba, merüljünk el édes csókban. Langyos vízben édelegve, két szemedbe felejtkezve, simul testünk úgy egymáshoz, mint az élet a világhoz. Arcodon a mosoly ragyog, boldogságod visszakapod, szerelmes a föld az égbe, én pedig a két szemedbe. Ruhád […]

Posted by
Posted in

Testek burjánzása…

Szerelmetes Eugénia! Vágyam veled a testek harca. Ölel és simogat, Puszilva csókolgat… Én és a testem burjánzása. Mond kedves, hol lennél, lent vagy fent? Kérlek, ne csináld; ötlettelent. Vágyadnak tartalma, Testednek hatalma. Nem adom elő élettelent. Eugénia! Lepedőre! Ezt nehogy kihagyd, ne légy dőre. Vesd alám magadat, Kapard csak falakat… Élveztetlek majd; nyakra-főre. Vecsés, 2018. […]

Posted by
Posted in

Elérhetetlen vágy

Gyötrő kínok után porba ejtett tervek. Hiába való tettek romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni, pedig döngetnek nála, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, beleütközik a falba. Sötét orkán tombol, mégis küzd kitartva.   De még így is semmi. Eredménytelen a harc. Csak a hit ad erőt örökké így élni.

Posted by
Posted in

A gondolat harca az élettel

Fröcsög a gondolat, kapkod ide-oda. Nem érzi a csodát, látszólag otromba.   Fáj az, mit eddig a lététől elvártak. Nem látják az okát a bús vánszorgásnak.   Ha pír keletkezik saját kedves bőrön, azonnal elszalad. Mi lesz a szín alatt?   Érdes a hangulat, kevés a levegő. Nem csak önsajnálat a fénytelen jövő.   A […]