Posted by
Posted in

Körbezárt idill

Eső áztattatta szél halkan mesél, szerelemről itt most ki beszél? Varázs darabja ez a való életnek, szemaforja azoknak akik éreznek. Zúg a hajnal, pirkad az ég alja, sebes patak táncolva a teret uralja. Igazít egyet hídja sebzett kötésén, lazít a fölé hajló fák erős ölelésén. Virág bújik ki a földből sebesen, ki legyen az én […]

Posted by
Posted in

Úgy festenék

Úgy festenék, úgy festenék, úgy festenék egy képet! Nem ecsettel, nem vászonra, csak gondolattal, néked! Gondolatom útra kelne, rád találna, átölelne téged, S te látnád, mit festettem, látnád azt a rétet! Minek színétől, csak egy zöld szín volt még szebb, édesanyám szeme, amikor rám nézett! Mellette a házat, azt a békés fészket, hol édesapám gondozta […]

Posted by
Posted in

Hóból van a takaró…

Tankában írta a szerzőpáros… Szélvihar kereng, Kopasz, havas rét felett! Kezdő hóesés. Dideregnek az őzek, Kölykök lassan felnőnek. * Fehér szakállát Felöltötte az idő. Hógolyó repül. Vidám a gyerekzsivaj, Kabátban nincs semmi baj. * Naplemente, szép Bíbort fest, hótakarón. Halk az esti csend. Éhség dúl nyúlgyerekben, Nincs saláta kertekben. * Pihe-puha hó Kis kristálya, csak […]

Posted by
Posted in

Rusnya…

Nem elég, hogy rusnya az élet, De, jó nagy mázli is kell hozzá! Nem rossz, ha hosszú ez az élet, Főként a mázli segít hozzá. Lehet, ki baklövéseket ejt, alant végzi, Mázli nem segíti… öregséget érezze. Ki életét, kevés hibával éli Segíti, hogy a kaszás elkerülje? Ha nincsen mázlid, pechedre, lesd, élet mivé lett, De […]

Posted by
Posted in

Megújhodás

Bőszen fakulok, Őszön fanyalgok. Ködben nem látok, Bőrt én nem váltok. Minden csak régik, Vitál csak késik. Megújhodás a jövő, Eljő? Még tán’ nem késő? Budapest, 2006. január 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Poharam

Poharam, mindig csak félig volt teletöltve, Soha nem sétáltam szerencsével karöltve. De még nem adtam föl, bízok és reménykedem, Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem. Sokszor a küszöbön álltam… néztem befelé, Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé. Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam, Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam. Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger, […]

Posted by
Posted in

Vitorlás hajó volnék

Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt És szellő sem rezdült. Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt Lelkem és megrendült. Fölismerem, a vitorlások kora lejárt, E hajó már nem sikk. Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal, Izzadtságon siklik. Globalizált fogyasztói társadalomba, Evezni nem lehet. Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada Fújja a vad szelet. […]

Posted by
Posted in

Hajnal lehelete

A végtelen tajgában, minden dombhajlat, Tán’ a szomszédos dombhalat tükörképe. A fenyvesen benőnek minden halmokat, Medvének kedvence, szamóca szedése. Nincs itt semmi, üres a táj, de tele van Mindennel, mit megvilágít a pirkadat. Nagy látóhatár még nem alakult, de van, És csak fel kell ébreszteni az alvókat. Jól hallom, tényleg megreccsent egy ág? No, csak! […]

Posted by
Posted in

Bőregér

Olybá lettem, mint melankolikus denevér, Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér. Jó dolog? Sokktól látásom elhomályosul, Néznék… Nem látok, bár szemem forgatom vadul. Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia? Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia. Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér. Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, denevér… Vecsés, 2001. december 31. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Saját sorsom

Elrohan a cudar élet, megnő a múlt, Mit én gondolok, az már bőven elavult. Jó sorsom van? Nem érzem, vagy alig-alig. Saját sorsom érzem egészen halálig. No, de hogyan tovább? Ezt bizony, nem tudom… Ezért saját sorsomra nagyon haragszom. Tudom, hogy a személyiségképem avult, Így a sorsom mindvégig, rosszul alakult. Vecsés, 2002. április 30. – […]