Posted by
Posted in

Indulj el

Edit Szabó : Indulj el Balatonnak déli partján, fehér foltos ottan látvány, vitorlások gyülekeznek, kis hajók mind útra készek. Mezítlábas barna leány szemlélgeti, messze látván, badacsonyi domb integet, tó közepén társa lehet. Nem látszik a várakozás, inkább az a vágyakozás, kicsi hajó indulj messze, legyen meg az eredménye. Az én párom oly vakmerő, hullám hátán […]

Posted by
Posted in

Nekem is volt apám

Apám volt, kit gyermekkoromban a legjobban szeretettem, Néztem is mindig, hogy mit, hogy csinál, most is pont így követem. Nekem ő volt az Istenem, ha egyszer ennyire szerettem… * (Septolet) De a sors, genyó Nincs apropó! Anyám kidobta, Ez… sorsa. Én maradtam Meghasonlottam, Haldokoltam… * Apa nélkül eltört az életem, Anyám is okozta a végzetem. […]

Posted by
Posted in

Apám

Míg kisfiúként éltem, Apám volt az istenem… Még mindig nagyon szerettem, Amikor serdülő lettem! Mire családos, felnőtt fia lettem, Apám lett a legnagyobb ellenségem… Már régen meghalt, eltemettem… Épp-hogy engedték… eltemessem! Ma volna a születésnapja, hogy köszöntsem? Ne várják, hogy a lelkemben is eltemessem… Vecsés, 2019. június 10. – Kustra Ferenc (Néhai Kustra Ferenc sz; […]

Posted by
Posted in

A fény

Mikor a Pirkadat útjára tér az Idő, Mikor az Ébredés szemedre eljő… Amikor Imára van napjaidban igény… Elkezd Lelkedbe szűrődni a Fény!…   Ahol a madarak dalában Zene szól, Csak Szépet hallasz, és csupa Jót… Mikor pattogzás kukucskál Fák rügyén… Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…   Mikor fejedben Esőkoppanás csendesül… Mikor a Napsugár a […]

Posted by
Posted in

Indulj el!

Az édesanyám más, mint a többi, szívét a bánat örökké gyötri. Ez igazából belőlem fakad, mert ajkamon nem járnak a szavak.   Szemébe szomorúság költözött, lelke nem ismeri az örömöt. Gyakorta csak azon gondolkodik, hogyan segíthetne sorsomon itt.   Tehetetlenség emészti folyton, nincs neki perce se, hogy nyugodjon. Minden vágya, hogy én olyan legyek, mint […]

Posted by
Posted in

ARS KOMÉDIA

Félrekezelt valósággal alkudoznod; vereség. Úgysem bírod hamissággal, jobbak ebben kóklerék. Vén titok, hogy parancsszóra, más az élet; kecmereg, ketyeg, akár stopperóra, s időzített fegyverek. Agg tájakon szép a csorda, városok helyett faluk, állnak sorban, megtiporva, nincsen már, csak zokszavuk, emberarcú félkoboldok káplárszívet hordanak, kedvelik, ha senki boldog, s végtelen a munkanap. Kocsma mélyén a berúgás, […]

Posted by
Posted in

Megtennéd Etuska?

Az öreg… álmodozik Felolvashatnál, ó, Etuska! Bízok, vagy ily’ ügyes leányka. Egri csillagokat, Meg új novellákat… Megtennéd? Szívem táncot járna. Szívesen olvasnék fel Úrnak, Öregnek, vagy valaki újnak. Görögök eposzát, A face pletykaposztját… Amíg a csillagok lehullnak. * Közben mehetnél főzni kávét, Megetetnéd a kutyát… Dádét. Kedvemre tehetnél, Tested lenne kéznél… Ember hadd legeltesse szemét. […]

Posted by
Posted in

Bekasztlizott a karmám

Bekasztlizott a karmám Bár jó lenne más… úgy ám! Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem, És, hogy ez így van, az nem csak egy vélelem. Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt, Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt. Visszagondolva, rí, pityog a lelkem magamba, Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már […]

Posted by
Posted in

Békák

A tóparton békák kuruttyolnak, Vacsorára szúnyogokat várnak. De már a szúnyogok elrepültek, Békák meg éhesen lefeküdtek. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Varjak

Repülnek a varjak a hideg légben, Jól kirajzolódnak az ég, kékjében. Sokan vannak, szinte fekete felhő… Az ég-kékje… csak néha, de előjő. Nagytestű madarak és sokan vannak, Határban keresik a barázdákat. Ők is a hideg elől vándorolnak És küzdenek, így tán éhen nem halnak. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc