Posted by
Posted in

Tőkétől a hordóig

Edit Szabó : Tőkétől a hordóig Fehér hóból tőke nyúlik, tavaszi nap kimagaslik, kibontva nőnek a vesszők, kizöldülve törnek elő. . Gazda keze ápolgatja, tiszta legyen minden rajta, fürtöcskék bújnak elő, napfényében élnek termőn. . Fehér színűk vagy sötétkék, nem sokára elérhették, a mézédes szőlőszemek, szüretre biz megérettek. . Ünnepnapra felvirradván indul korán a család […]

Posted by
Posted in

Szabadban

Edit Szabó : Szabadban Fiatal pár elfáradt már, hosszú úton padra talált, megpihenni ők leülnek, némaságba szenderülnek. . Körülöttük parknak fái, suttognak is az ágai, kinyúlik az elfáradt láb, fiúhoz bújik a leány. . Vállán fekszik kucorogva, lábát maga alá húzza, vándorlásuk most az álom, hátizsákjuk sincs a vállon. . Kis tó zizeg oly csendesen, […]

Posted by
Posted in

Szavak erejével

Edit Szabó : Szavak erejével Visszatér a gyerekkorom, egyre többet lapozgatom régi kedvenceim könyvét, olvasgatom a jó regényt. . ‘Vén’ fejemmel megszereztem, két szememmel őrizgetem, nyolcvan kötet egy írótól, nem csak lapul a polcomon ! . Regények és verskötetek, félre teszik mit kedvelek, barátnőim a könyvtárban, jó lesz nekem ajándékba. . Úgy szeretném tovább adni, […]

Posted by
Posted in

Ücsörögtünk a mohás padon

És vége lett a szerelmünknek… (Anaforás,10 szavas duó, bokorrímben) Elsétafikáltunk kicsit az erdőben Majd találtunk egy rozzant padot… fatőben. Elsétafikáltunk, szerelmesek voltunk a fás ligetben, Ez jó érzés… életben. * (Anaforás 3 soros-zárttükrös) Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben, Halkan, némi vadállat-nesz hallatszik, majdnem vaksötétben… Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben. (Bokorrímes) Boldogság kellemes, ránk […]

Posted by
Posted in

Porzik

Az öregségi lét… Porzik a szakadt-rongy életem, Felém nem járt az esővizem… Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik, Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik! (10 szavas) Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik, Létesítője nem locsolta porladozik. * Mostanra várom, őszi esőket Ami megöntözi a kerteket… De, vajon az én életem oly’ poros kertje, Valami […]

Posted by
Posted in

Lehet reményünk…?

Ránk… fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló! Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható! Itt van a valóságunkban jóformán minden nap, Vasárnapi misén is erről prédikál a pap. (sedoka) Miért csak ámít… Bennünk él, felcsillan, de… Olyan ritkán lesz való. Becsap bennünket, Néha villódzik s tovább Mi csak várjuk a csodát. * A lelkünkben […]

Posted by
Posted in

Pillanat

Van, hogy pillanat elszalad, Van, hogy örökre megmarad. Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem, Vagy változtat bennünk vagy sem… Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kongatja az időórát…

Múlt-időben…?! Kongatja a múló időt hegedű vonója, Elhúzza az időnótát bim-bammal az óra. Ló patájától csendben visszhangzik a kövesút, Jövőbe még mehetsz, de múltadba nincs visszaút! Vecsés, 2014. június 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A csend beszél…

Hogy magányos vagy, attól ne félj, Mert a csend hozzád mindig beszél… Beszél neked az a múltról, az elmúlásról, Beszél neked szépről-jóról és minden másról. Te az élet színpadán, nem vagy csak egy látomás, Bár szemed körül a sírás-rívás, mély árkot ás És életed feldolgozása agyad tébolya, Nézel, és bár messze látsz, nézésed oly’ tétova… […]

Posted by
Posted in

TÍZ SZAVASOK:

A „mécs” szónak szerepelnie kell benne! 1/. Este verset firkantok, mécs világít, Kis lángja van, nem ámít… 2/. Mécs, a poéta barátja, Ha nem csonk ceruzája, Írott gondolata… 3/. Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. 4/. Mécs van minden kis sírhalmon, Szépen világit! Nem enyhít bánaton. Vecsés, 2015. február 26. – […]