Posted by
Posted in

Boldog holnap

Edit Szabó : Boldog holnap . Visszaköszön vöröslőn a Nap, folyóvizén oly lassan halad, tükröződik fénye a vízben, elköszön Ő, hisz éjjel pihen. . Búcsúzik a fa ágaitól, sugarában fürdő madártól, utoljára még felreppennek és szárnyaikkal elköszönnek. . Fodrozódó folyónak partján, a holnapoknak lészen új áldás, reggeli Nap vígan köszönté, megkerüli addig Föld tekénk. . […]

Posted by
Posted in

Esik minden értelemben

Edit Szabó : Esik minden értelemben . Esik eső karikára, de nem az ő kalapjára, csúszós lett a földnek sara, a galambom esik hasra. . Beleesik nagy tócsába, nemigen lesz boldogsága, nem elég, hogy én szeretem, esik eső keservesen. . Viszem gyorsan a szobába, jó, hogy bírja még a lába, kabát esik a sarokba, ő […]

Posted by
Posted in

Te…

Te… álnok élet! Hetvenegy évet megéltem már! Volt szép is, de üres volt… határ. Remény, még lelkemben buzog… és a balvégzet? Te élet! Tudod, hogy embernek nincs már élet? Te… galád élet! Adtál sok változatosságot, Kezelhetetlen marhaságot… Reményem sok volt, de létem mégis mivé lett? Ördög volt, ki mindig valamiért fékezett? Te… pazar élet! Te, […]

Posted by
Posted in

A szakításról…

Párkapcsolatban Szakítás, egy folyamat. Kezdő időpont… A szakítás folyamat, nincs kezdő időpontja, A pár életének megrontója. * A taksálása Befolyás eredménye. Rossz időpontok… Fölösleges értékelni a párkapcsolatot, A szakításra nem találhatunk megfelelő időpontot. * Enyészet, maga Útján eszkalálódik. Jó fékezés nincs… Megakadályozni az elválást nem helyes, Bárhogy is történik, nem fájdalommentes. * Hit; körülmények Maradók! […]

Posted by
Posted in

Októberi gondolat

Októberi gondolat   Fák keretezte őszi kép – lomb-alagútban oltalom, csendjét az erdő őrzi még, tarkaságában nyugalom. Lelkem a versre hangszerel, frivol hangokkal inspirál, hamvas avarba térdepel, s olyan, mint egy halk nyitány. De törékeny a pillanat – most szépe járja lelkemet, bíborban járó pirkadat feltüzel – alkony eltemet. 2019.10.14.

Posted by
Posted in

Az évszakok tánca

Ahogy  a Nap lustán nyújtózik az égen, A tavasz zöld haját kibontja a réten.     Karcsú testű füzek ága nyárban hajladozik, Méz illatú karjaiban egy pacsirta ringatózik.     Őszi szél hullajt levelet az erdőknek útjára, Bordó tincseket fon lassan a virágok szirmába.     A tél zord katonái fehér fergeteget fújnak, A didergő […]

Posted by
Posted in

Szakítás…

Hétköznapi pszichológia… Szakításnak nincs kezdő időpontja, Eszkaláló folyamat, sohasem megfelelő az időpontja. * Visszanézve, egy pár kezdő, szakítási, időpontja valósan nem létezik, De bármikorra taksálják is, mindig rossz az időpont! Hiába gondolják, hogy átgondolással az enyészetet még lefékezhetik, Ha Már a körülmények azt mutatják… már kitéve a pont. Az ember nem gép, hogy ki-bekapcsolva, érzelem […]

Posted by
Posted in

Salamon töke

Vid ispánnak csalárd lelke Salamont igaztalan tettre vezette: Géza herceget űzze messze, Ország övén két kardél, akár a kígyó nyelve!   Salamon király az ország 7. királya E lexémák  kelyhét cseppig kiivá, Mire a méreg szétterjedé az ő szívében, A csillagos ég  bársonyos  csendjében.   Salamon szíve ettől feketére változa, Dörzsöle tenyerét a hitvány Ispán: […]

Posted by
Posted in

Születésnapomra

    Anyám gyötörve jöttem-e világra Kínok közt vergődött teste, Életemért Isten rendelését Csendes békével  tűrte.   Üvöltve láttam meg a napvilág Gyászos némaságát, Anyám erőtlen arcát Magamba loptam szíve dobbanását.   Burokból szakadt testem maradt, Ridegek voltak a fehér falak. Idegen volt minden, ám burok helyett Várat kaptam apám keze alatt.   Isten fülembe […]

Posted by
Posted in

Életkép az esőben

(Bokorrímes) Súlyos esőfelhők -lassan- nehezedtek az erdőre, Úgy látszott elvannak, szinte lombozatra könyökölve. Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte… * (Tanka) Szitáló eső Kergeti falevelet. Avart áztató! Őszi eső csepereg, Rőt levél földre pereg. * Szinte már tarkák A lombok. Eső-köd hull. Levélszőnyegek. Avar ágy lesz belőle, S bogarak eledele. * Homályos a tér, Eső-köd, […]