Posted by
Posted in

Valamit kerestem a szemedben

Néhány másodperc volt csupán, Tekintetek rövid összetalálkozása, S én még most sem értem, jóval az eset után, Hogyan tud az ember valamit nézni, Hogy közben csak a lényeget ne lássa.   Mert én valamit kerestem a szemedben, Mintha tekintetemmel messzi tájra indultam volna, Hogy ami te vagy, azt mind megkeressem, De semmit sem találtam, Pedig […]

Posted by
Posted in

TRIANON 90 éves

Ma van, hogy 90 éve, apróztak, eltapostak, Földünket szétszaggatták a nagyhatalmak. Csak úgy kedvességből, rendcsinálás okán, Kényelmesen úszva, kisebbség haragján. A győztes minden visz, ezt szokták mondani, De nem kéne világot fölfordítani. Úgy viselkedtek, mint csorda a vetésbe, Úgy tűnik elintézték hazát örökre. De hazánk az óta is a magyaroké, Isten segedelmével még az övéké. […]

Posted by
Posted in

TRIANON az igaztalan…

Hazától elszakították az otthont! Kik még élnek, mesélnek, ennyi és pont. Gyereket anyja karjából kitéptek, Az óta égnek szívünkben a mécsek! Utóbbi évszázadban folyvást ül magyaron az átok, Áldás is van tán’ rajtunk, de folyvást vannak álnokságok. Leszakított nemzet részek, mint anya karjából a gyerek! De mi égetjük az emlék gyertyát a szívekben, emberek! A […]

Posted by
Posted in

Az Árpád honát… (Trianon)

Hegyeken, rónákon keresztül kiáltunk, Az Árpádok honát, hazánkat vigyázzuk! A Kárpát medencéért mindet megteszünk. Ennél kisebbre, mi már ezt nem engedjük! Trianonban biz’ jól feltrancsírozták, Nem kímélték, rendesen elaprózták. Nagyok voltunk mi, de aprócskák lettünk, Mitől nagyok voltunk, elvették tőlünk. Most is küzdünk a létért, bár nem hagynak Békén, támadnak, uralmat mutatnak. Ellenséges erők Trianon […]

Posted by
Posted in

Trianonban a hazát…

Trianonban csonkolt lett a hazánk, A döntéskor, nem szólt senki hozzánk. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! A háborúval nem változott más, Csak jött diktatúra és semmi más. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Kilencvenben, lett volna nagy váltás, De nem lett az, csak pénz totalitás. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Jaj, ha őseim felébrednének, Vissza is […]

Posted by
Posted in

Trianon a rákfene…

(Senrjon) Manapság, sajna divat, Megtagadni a szülőhazát. Világváltozás! * Bennem pedig szeretet, Nem csökkent, nem múlt… ez mit számít? Ember csak romlik. * Világpolitikának A vég-áldozatai lettünk. Sorsban ártatlan! * Vinnyogva üvölt élet! Miért csak mi vagyunk hibásak? Nem törölhető… * Trianonban, szaggattak, Világpolitika letarolt! Ország tördelés. * Trianon lett rákfenénk! Nehogy már eltagadjuk múltat! […]

Posted by
Posted in

Kié a föld?

Kié a föld, kié ez a haza? Jó, hogy nem mondják, én menjek haza! Igaz, már ezer éve itt lakunk… De nem értem miért nem haladunk? Budapest, 2005. április 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rút a kilátás

Rút az idő, mint a kilátás… Úgy, pusztába vész a kiáltás? Rossz birtokos van hatalomban… Nem lehet, hogy ez csak álmomban? Amit lehet, mindent ellopnak… Nincs válasz se, mert csak hazudnak! Magyarok ők (?) belső ellenség… Nagyot lépj az ügyben, népfelség! Miskolc, 2009. augusztus 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ébredj!

E hazában hegyek, völgyek… Nem vagyunk mi itten kölykek… A mi elitünk haszontalan, Nyugat majmoló, így hontalan. Ébredj magyar! Nem lesz jó ez így, Ők úgy akarják, mi meg emígy. Ami érték azt felejtik, Ezek, országot veszejtik! Vecsés, 2008. december 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Széttörjük!

Magyarságunk, tán’ semmi mára? A hazánk meg ravatal háza? Tartsunk ki! Ez a haza ára! Hajnalpírral száll el a pára. Barlang a hazánk és mi elbújt Bűnözök, vagyunk, kit ellen bújt? Elénk görgették a pénz sziklát, De széttörjük, megmentjük hazát! Vecsés, 2009. április 1. – Kustra Ferenc