Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Húsvétoló

Pirosló hajnalban kora reggel órán mentünk a Fő utcán. Hajnal-piros rózsák, fénylő pocsolyák közt tavasz-eső múltán. Kölnivíz zsebünkben, vers zsongott szívünkben. Kapukon zörgettünk szíveken zörgettünk, csorduló szívünkből bőven csepegtettünk. „Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát”. Ébredjetek lányok, piros tulipánok, harmatban mosdottak, üdék, szépek, tiszták. Szabad-e locsolni? Patyolat ingemet, patyolat hitemet, gyermeki szép lelkem, világra nyílásom, […]

Posted by
Posted in

Emlékezzünk…

Emlékezzünk a régi, eleven múltra! Nyoma, még most is kihat az utódokra, hetvenöt éve, hogy elvitték őket, hazát és családot nélkülözőket.   Emlékezzünk a fájó, koholt vádakra! Tehetetlen, kilátástalan világra, embernek, ember elleni tetteire, szomszédok ellenségeskedéseire.   Emlékezzünk a teljes reménytelenségre! A meg sem nevezhető körülményekre, állatiasnál is alantasabb utazásra, az ismeretlen helyzet bizonytalanságára.   […]

Posted by
Posted in

Téli naplemente

Hó fedte be az ősz maradékát, a fehér ruha ad romantikát. Hideg pára fagyott az utakra, az ágakat zúzmara takarja.   Jégcsapok csüngenek magaslaton, nem olvadnak le a hegyoldalon, mint mészkőcseppkövek a barlangban, gyönyörködtetnek lemenő napban.   Fák közül kiszikrázik ragyogás, aranyba öltözik a kilátás. Búcsúzva integet a nappalnak, hatására légmozgások megállnak.   Érzem, a […]

Posted by
Posted in

Az élet varázslója

Pálcájával hangolja a létet, teszi dallamossá az életet. Hol belibbenti a boldogságot, hol elvillantja a búbánatot.   Állandóan akad ezer dolga, mert neki is mindenre van gondja. Segíti a gazdagot, szegényet, olyan, mint anya a gyermekéhez.   A lehető legjobbat akarja, ezért van szüksége varázslatra. Lapozza a sorsok imakönyvét, hogy letörölje emberek könnyét.   Ősz […]

Posted by
Posted in

A gondolat madarai

  Repülve száll a gondolat, tollat ragadva, levetve mind az. Szárnyal a képzelet fehér lepelre, repül a gondolat madár képében. Lelke minden dobbanása ott van, szíve az alkotás motorja. Mikor elkészül a drága gyermek, Összegyűjtve egy kötetbe jelenik meg. Majd jő a várva várt pillanat, napvilágot lát az alkotás. Szórakoztatva gondolkodtat, visszatükrözi alkotó pillanatokat. Mikor […]

Posted by
Posted in

Téli naplemente

Edit Szabó . Téli naplemente . Magas fákon az erdőben zúzmara csüng lemenőben, utat mutat a fenyőkben, végére ér háztetőkben. . Hófehér táj messze üzen, a Nap fénye oly tüzesen búcsúzik a téli tájtól, világosság a világtól. . Nem ad már ő melegséget, de narancsszín még szépséges, piros fénnyel azt üzeni, az éjszakát jól lehűti. […]

Posted by
Posted in

Kerti virágok

“Ne tapossátok le a kerti virágot… ” hűen szemlélteti a múló világot. Ház körül a finom, fürge asszonykezek, olyat tesznek, mint testen az új ékszerek.   Mások öröméért gyakran hajladoznak, hogy az érzéknek boldogságot adjanak. Ma már ez nem természetesen működik, az önző szenvedély felülemelkedik.   Örömködés nem jár érte, ha kinyílnak, úgy élünk, csak […]

Posted by
Posted in

Harmatos hajnalon

Hűvös hajnalra ébredtünk ma reggel, a levegő harmatpont alá esett. A túrázástól nem vette el kedvünk, mai nap valóra válhat a tervünk.   A nap a horizonton csak pislogott, a fű köröttünk fényesen csillogott. A harmatcseppek tangót járnak rajta, a cipőnk a vizet róla lecsalta.   A bokrokon ringatózó fészkekből, szárnyasok szálldogálnak fel ösztönből. A […]

Posted by
Posted in

Tágatlan látótér

A téli ködről… Varjak, őrségben Szárnyalnak a rét fölött. Ködben, tévedés… Simogat a köd, ölel, Fagyos éj ma nem jön el. * Vészjósló csapat, Feketét, köd elnyeli! Sűrűsödő köd. Átkarolod őt. Tévedsz? Vak szerelembe révedsz… * Morózus köd van Megfagyott szántás felett. Dér, befed mindent. Biztonságban vagy, – érzed, Forró álmod reméled… * Fázós reggelek. […]

Posted by
Posted in

Az élet varázslója

Edit Szabó : Az élet varázslója . Messze tekint fényes este, kezében van szeme fénye, távolba lát a világba, hatalmában a varázslat. . Tudja ő, hogy mit lát szeme, búsongás az nem él benne, messzeségnek tengerében, jelenéseknek könyvében. . Ó, ha tudna varázsolni, jó dolgokat által adni, változtatna a világon, másoknak adni világot. . Szépet, […]